Ugrás a tartalomra

Útmutató sörturistáknak

Ha a sörözők féliannyira elfogadhatók, mint ahogyan a képeken látható, Prága sörözői gyönyörűek, archaikusak, sörszagúak, a barna valamennyi árnyalatában pompáznak. (Prágába akarok menni! – üvölti a hedonista a negyvenfokos kánikula kellős közepén.) Az ételek éppen át nem lépnek az oldalakról a tányérba. A kötetet jó kézbe venni. Profi szakmunka.

 

 

Útmutató sörturistáknak

 

A lusta és óvatos ember egyik szenvedélye a bédekker. Biztos helyen (törzshelyen) nem lépnek a lábára, nem keveredik el a csomagja a reptéren, nem lopják el a kocsiját, nem morog az asszony, ha kategóriákkal rosszabb a szálloda, mint árából elvárható volna. A lusta és óvatos embert a sörözőjében nem robbantják fel, nem lövik le, nem rabolják ki, nem ejtik túszul. A 21. század első fél évtizedére jellemző magyarázat kézre jött a kényelmes embernek. Van mit mondania, védekezését turistahullák és autóroncsok tucatjai megtámogatják, most tehát nem „oblomovozható” le (Oblomov egy Goncsarov-hős, a mozdíthatatlan szerkezetű orosz bojár megtestesítője). A lusta, óvatos, de ezzel együtt hedonista ember, hogy ki ne maradjon az összes létező jóból, alkalmanként elfekszik az árnyékban, ott izgalmasnak tetsző útikönyveket olvas. Kölyökként kezdte, Molnár Gábor brazil őserdei kalandjaival, folytatta a kevesebb fantáziát mozgató, de a konkrét magyar valóságot közelebbről érintő Fekete Istvánokkal, ezt követte, jelentős mennyiségben az idegen légió, Rejtő Jenő pályaszéli, de a pálya szélén magukat remekül érző legionáriusai. Mégis maradt az árnyékban minden esetben, bármekkora volt a csábítás.

   Bevallható tehát, hogy a lusta és óvatos ember nagy gyakorlattal bír a fékek ösztönszerű behúzásában, ha ne adja Isten, lendületből meglódulna valamerre. Mert az hagyján, hogy indul és odaért, a baj az, hogy kötelezően haza kell jönnie, mert ott nem maradhat. Ez pedig nem egyéb, mint hagyománytisztelet. Az ember vigyázza hagyományait. A hagyományok gondos őrizete a hosszú élet titka, mondja a francia.

   Most a Sörmentén Prága olvasatakor, olvasata közben, alatt, minden várható és előre látható gondolata ellenére néha elbődült a melegben: Prágába akarok menni!

   A hedonista nem csak a sört, de a sörmelléki ételeket is kedveli. A kötetben ízesen és jókedvűen a királyi sörök, a történelmi sörök és a vezérsörök is felsorakoznak, köztük pedig a prágai sörözők szokásosan elképesztő sörkorcsolya-választéka.

   A szerzők szeretettel teli hangján, nem titkolt profizmusán látszik, hogy nem elméletben szerezték meg a gyakorlatot sör és sör közti különbség megtételére. Az is látszik, az alapminőségeken túl odafigyelnek a pénztárcára, a személyes kontaktra is. Nem mindegy ugyanis, hogy egy söröző a turistaáradat kellős közepén szép lassan rászokott, hogy dől a lé, a külföldieket le kell vágni, „a hírnév megvan (mint pl. a Hašek Švejkjéből elhíresült Kehely, amely Prága egyik leggondosabban felépített kopasztója), gazdagodjunk, más nem számít”. A szerzők végigjárják az összes könnyen vagy nehezen elérhető sörözőt. És nem csak azt sorolják fel tételesen, hogy miért igen, netán miért ne keressük fel nevezettet, hanem azt is, a söripari műintézményben mennyi időn belül álltak be a változások, amiből kikalkulálható, a pillanatnyi viszonyok EU-s tempójában mennyi esélyünk van, hogy a rögzített állapotot találjuk, nem esünk pofára.

   A kötet az idegent részletes kis és nagyobb térképek jól követhető kalauzolásával vezeti az ismeretlen terepen. Még az olyan idegent is, mint a lusta hedonista, akinek ritkán van türelme térképkövetéshez. Ezen kívül: kiváló fotók. Ha a sörözők féliannyira elfogadhatók, mint ahogyan a képeken látható, Prága sörözői gyönyörűek, archaikusak, sörszagúak, a barna valamennyi árnyalatában pompáznak. (Prágába akarok menni! – üvölti a hedonista a negyvenfokos kánikula kellős közepén.) Az ételek éppen át nem lépnek az oldalakról a tányérba. A kötetet jó kézbe venni. Profi szakmunka.

   Zárójelben jegyzi meg, hogy a könyv nem irodalmi szakmunka, nem novellagyűjtemény, hanem pontos, tárgyilagos, mégis izgalmas, ízes, éppen megfelelően módszeres söröző-album a szépséges Prágáról. A sör finomkodó ser-ként való aposztrofálása első ötven esetben bántotta a fülét, ötszázadik olvasatra megszokta. De mondva vagyon, nem irodalom. Bédekker.

   Az már csak hab a tortán, hogy a szerzők egyike a költőként indult, gombnyomogató MDF-es képviselőként híresült el, III/III-as besúgóként vált hírhedetté, aki olyannyira lelkiismeretesen súgta a zenészeket, hogy tartótisztje külön jutalomra javasolta. A neve Szokolay Zoltán. De miért hab? Mert a magyar néplélek olyannyira bonyolult, hogy itt egy besúgó, aki a szívünkhöz közeli északi sörök feltétlen kedvelője. Mit tegyünk? Aki a sört kedveli, rossz ember nem lehet. Tehát jó ember. Puff.

   A Hibernia Kiadó profilja egyébiránt az útikönyvek, atlaszok, térképek. A sörkönyveket (Prága, Budapest, Bécs) láthatólag jókedvéből és sörelkötelezettségből, mintegy mellékesen adja ki. Bónusz a szerkesztőknek. Látszik rajta a jókedv.

Onagy Zoltán

 

Kovács Gábor, Vétek György: Sörmentén Prága
Hibernia Kiadó

 

Kapcsolódó: A SÖR világa - interjú Kovács Gáborral 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.