Ferencz Zsuzsanna: Kik és Mik ügyei (részlet)
– Magasságos ég! Te nem felelsz meg magyar regény főhősének! – mondta neki. – Vagy lehet, hogy megfelelsz, de nem nekem, és nem Erdélyben.
Erre Mik több ruhát váltott, volt erdélyi magyar hadsereg, Kik, reformáció, felvilágosodás, Rákóczi fejedelem, Bethlen Gábor fejedelem, Lorántffy Zsuzsanna, Ferencz Zsuzsanna, Körösi Csoma Sándor, Petőfi Sándor a segesvári csatatéren, erdélyi barokk, posztmodern, sőt, kolozsvári Állami Magyar Színház is.
Mik egyik nagybátyja Svájcba menekült a második világháború után, P.J. egyik nagynénje pedig Olaszországba.
A nagybácsinak nyáron volt a születésnapja, a nagynéninek télen.
Tekintettel a születésnapokra, Mik a szocializmusban télen kért (de nem kapott) útlevelet, P.J. pedig nyáron. ő se kapott passzust. Viszont Mik sízni szeretett volna, P.J. pedig úszni. Ezért Mik azt mondta P. J.-nek:
– Elcserélném nyári nagybácsimat téli nagynénire.
Elcserélték. Útlevelet továbbra sem kaptak. Sőt, a nagybácsi Olaszországba költözött, a nagynéni viszont Svájcba. A születésnapjuk maradt a régi.
– Talán ez az oka annak – gondolta Mik –, hogy megszűnt az ősz és a tavasz, de a tél meg a nyár sem a régi.
***
Kik mindig megörvendett, ha apróka délibábot, aranyló csillámport, kósza lilás ködöt, méterhoszszú ökörnyálat látott. Tudta, az ő gondolatai voltak ezek, most pedig gazdátlanul őgyelegnek a nagyvilágban. De néha még felkeresik őt.
Saját bőrén megtapasztalta, mennyi sok időt elnyelnek a gondolatok, a képzelgés. Szerette volna visszakapni az elnyelt időt. Gondolta, ha lenyeli a délibábot, csillámport, ködöt, ökörnyálat, akkor visszakapja az éveket.
De csak kannibálnak érezte magát. Vagy egy olyan országnak, amelyet valakik egy hosszabb békét követően megszüntettek.
***
Kik fegyvernek látszó tárggyal fenyegette meg önmagát. (A fegyvernek látszó tárgy egy golyóstoll volt).
– Fel a kezekkel! Ide az összes pénzt! – üvöltötte.
Az elrabolt pénztárcában tízezer dollár begyeskedett.
– Te jó ég, ez nem is az én pénztárcám, hanem a Miké – gondolta –, mindenesetre épp jókor jött, akkor most nem kell arról írnom, hogy nincsen pénzem. Mert van. Mert lett.
– Kedves Kik! – mondotta Mik. – Meddig játszol te még velem? Meddig játszassz te még engem?
– Tudd meg, hogy leginkább magamat játszom, mert még nemigen ismerlek. Semmiképpen sem tudlak megírni. Egyelőre nem tudom, hogy végződsz te, és hol kezdődöm én.
***
Amikor már nem is gondolt rá, Mik ismét megjelent, borzasztóan elöltözve. A sok tiritarka ronggyal úgy mutatott, mint az esőhozó madárijesztők Dél-Romániában. Amelyeknek a neve: Paparuda.
Eltelt tíz perc, míg felismerte.
– Magasságos ég! Te nem felelsz meg magyar regény főhősének! – mondta neki. – Vagy lehet, hogy megfelelsz, de nem nekem, és nem Erdélyben.
Erre Mik több ruhát váltott, volt erdélyi magyar hadsereg, Kik, reformáció, felvilágosodás, Rákóczi fejedelem, Bethlen Gábor fejedelem, Lorántffy Zsuzsanna, Ferencz Zsuzsanna, Körösi Csoma Sándor, Petőfi Sándor a segesvári csatatéren, erdélyi barokk, posztmodern, sőt, kolozsvári Állami Magyar Színház is.
Ami viszont Kiket csöppet sem vitte közelebb a kérdés megoldásához.
Ferencz Zsuzsanna – Kolozsvár, 1943. november 20.–2010. január 30.
