Ezen a héten két könyvet vittem magammal, mindkettő Lackfi Jancsi bácsi könyve. Az egyik a törpe az óriás között, a másik a Kövér Lajos. Ez egyik olyan rövid sorokkal van teli, amik úgy működnek mintha mondókák lennének, a másikból csak ott engedem mesélni apát, ahol kép van. A szöveges oldalakat teljesen átugorjuk, így - elismerem - nem könnyű nekem mesélni. Egyébként minden könyvvel így vagyok, tehát az a legjobb könyv ahol minden oldal kép. Mert amíg apa mesél, úgy kell tartania, hogy én azt lássam. Amíg megy a mese, én megyek a képen. Míg el nem alszom.

A szavakkal hihetetlen játékokra képes Barátaim!

 
Én mondok egy szótagot és apa megismétli, én mondok egy másikat és azt is, a végtelenségig tudok újat: tuc, tec béc, kász, sal, bál, kél, mél, sik, pak, muk … És akkor egyszer csak megállok a Magyar Rádió Pollack Mihály téri épülete előtt (apa mindig benn felejt valamit) és azt mondom, hogy ott a napocska! És mellette egy angyal. Ezt ti minden nap látjátok és észre sem veszitek, pedig apa azonnal mondta, hogy Somogyi Jóska bácsi szobra. Szerinte nagyon nagy szobrász volt. Hát tényleg nagy is a szobor, meg magasan is van. De láttam rajta, hogy örül, hogy nyitott szemmel járok a világban, hát haraphatott egyet a banánomból. Máskor nem szoktam adni neki, de ezt már nem bírtam megenni.

Egész héten, minden reggel Csillagszeműekhez mentem az óvodába, és hol édesanya, hol édesapa jön értem. Ezen a héten két könyvet vittem magammal, mindkettő Lackfi Jancsi bácsi könyve. Az egyik a törpe az óriás között, a másik a Kövér Lajos. Ez egyik olyan rövid sorokkal van teli, amik úgy működnek mintha mondókák lennének, a másikból csak ott engedem mesélni apát, ahol kép van. A szöveges oldalakat teljesen átugorjuk, így - elismerem - nem könnyű nekem mesélni. Egyébként minden könyvvel így vagyok, tehát az a legjobb könyv ahol minden oldal kép. Mert amíg apa mesél, úgy kell tartania, hogy én azt lássam. Amíg megy a mese, én megyek a képen. Míg el nem alszom.

Már édesanya is dolgozóba jár, de ott még nem voltam, vagy nem emlékszem. Az apáéba sokszor voltam, de most szombaton hiába szólongattam a lányokat, Balás Beát, meg Szupper Editet nem voltak ott. Apa mondta, hogy szombat van, na. De ebből nekem még nem következik semmi. A Szabó Ervin könyvtárban is szombat volt, mégis vártak minket Kaszás Veronika néni, meg egy óvodapedagógus, aki pont olyan volt, mint egy óvó néni. Mire megérkeztem sajnos éppen eltették a hangszereket, innentől kezdve játszottunk és énekeltünk. Szinte azonnal beálltam a körbe, és párt is igyekeztem választani, de elég nehéz volt, mert még olyan kislány is akadt, aki sírt, de többen menekülőre fogták. Mégis annyira belelendültünk, hogy rajzoltunk, egy álarcot is csináltam, meg kaptam egy leveli békás könyvjelzőt, de édesapa ottfelejtette a címtárával együtt. Nem is beszélt róla, hogy nekem eszembe ne jusson, pedig nagyon szép narancssárga zöldmintás macska álarcot csináltam… Apa is színezett. Aztán hatalmas tombolás a szivacskockás gödörben, a mesefotel mellett, amit én igyekeztem építkezéssel ellensúlyozni. Ahogy csitult az ugrálás, a visítás, a gödör szélét kiraktuk szivacsokkal, és házat csináltunk, hagytunk ajtót is rajta, ahol ki-be lehetett mászni. Annyira belefeledkeztem a dologba, hogy bepisiltem és apa nagyon ideges lett, mert féltett a hidegtől. Szaladtunk is az autóig a föld alá, liftezhettem is, és én vigasztaltam őt, hogy ne izguljon, nem fázom meg. Dúdoltam neki útközben. A fülébe, mert az ölében vitt, pedig így ő is csupa pisis lett.

Autóval fölkaptuk édesanyát, aki vásárolt nekünk és magának és hazajöttünk. Átöltözés, kézmosás, ebéd, amihez én terítettem. Ahogy oldalról behajlok a tányérok fölé, láthatjátok, hogy jókedvűen. De el kell árulnom azt is, hogy édesanya szerdán a barátnőinél volt este és édesapa kedvéért, egyedül vetkőztem és önállóan vettem föl a pizsamámat. Hát az alvás az kis megszakításokkal, de ment, egészen édesanya érkezéséig. De máskor minden rendben. Aztán szombaton, a délelőtti Szabó Ervin könyvtárazás, Sárkányos Gyermekkönyvtár után este Rabb Péter bácsiékhoz és a feleségéhez Oltvai Andreához mentünk. Apáék már akkor készülődtem hozzájuk, amikor én még nem készülődtem megszületni. Rabb Péter bácsiék Andriskája, a két éves fiuk azonnal leült mellém játszani, Laura és Judit viszont csak később került elő. A felnőttek beszélgettek, bár Andrea és Anya azért leült közénk játszani, de a társasjátéknál nem nagyon viseltem jól, hogy oda kell adni másnak is a kockát. A tengerimalac közös etetése viszont bőgés nélkül ment. A távozás nem annyira.

Még nincs bohócorrom, mert a Kika beszüntette a forgalmazását, viszont Édesanya és keresztanyám Kriszti bojtokat csinált a bohóc ruhámra és versikét is talált nekem. Még csak ők tudják, de tetszik.

Bohócsapkám az viszont van. Meg blogom, de azt nem tudom, hogy mi, így apa odaírja: http://irodalmijelen.hu/?q=node/4443
 

Farsang van, de édesapa szerint már nem sokáig, mert ő már a böjtöt emlegeti egyfolytában.

Érdekes lehet mindkettő, majd figyelek. Addig ti is készüljetek a mulatságra éppúgy, mint a testi-lelki megtisztulásra. Nekem ebből a kézmosás és a fogmosás jut. De azért igyekszem jó is lenni.

Nem mindig sikerül, ma szétmorzsoltam egy kenyérvéget a konyhában. Madárnak gondoltam magam, mégsem csipeggetem föl,

Viszont édesanya többször is kénytelen volt söprögetni.

Hát csipegessetek ti is az álombeli tálkátokból reggelig:

Kicsit messziről, de azért puszikat dob nektek Stefánia Irma