Stefifordulat

Amíg olyan hideg és esős volt a nyár sokat bicikliztünk, és nagyon jó volt itthon, ahol már nagyon szeretem magam mórikálni. Táncolok a zenére, várat építünk apával, festünk vízfestékkel, és ha apa nem alszik bele - és én sem) akkor végig tudom hallgatni A Bárány Boldizsárt. Szabó Magda írta és versben van, amitől elég érdekes és minden oldalra jutott kép, mert Szalma Edit festett bele.

Nekem minduntalan hiányzó Barátaim!

Egy pillanatra sem feledkeztem meg rólatok, kedves olvasóim, mert nekem kell a társaság, kell, hogy játsszon velem valaki és kell, hogy meséljen nekem valaki. Mi tagadás, mióta nem olvastatok, azóta már magam élő szóban is sokat mesélek magamról. Mindenkinek bemutatkozom, mégpedig így: Antall Stefánia vagyok három éves. Ezt egy kissé bizonytalanul az ujjaimon is mutatom, mert a harmadik ujjam nem akar a kettő mellé állni. Mire megtanulom már több leszek, mert minduntalan azt kérdezem, hogy mikor leszek ennyi? És az összes ujjamat mutatom. Forgách Sári néninek még azt is mondtam a rádió folyosóján, amikor rám köszönt, hogy: Tiszta apám lánya vagyok. Tetszhetett neki, mert nevetett. Nagyon jól esik, az is, hogy amikor találkozunk mind azt mondjátok, hogy „én már mindent tudok rólad Stefike, mert olvasom a leveleidet.” Ne higgyétek, hogy bárkinek is írtam, amíg nem írtam. Egyszerűen édesapa nehezen tanulja meg az új számítógépét, a régit meg elvitték a bácsik, akik addig voltak nálunk, amíg mi nem voltunk itthon. Azóta nem szeretek egyáltalán egyedül lenni. Biztos félek. legalábbis ezt mondom, mert egyébként nem tudom mi a félelem, csak valami nem jó. Anya is úgy volt vele, hogy nem rajongott ezekért a történetekért, amiket elmesélek mindenkinek. Benne is lehet valami, amit úgy hív édesapa, hogy szorongás. Pedig anyát nem is szorította meg senki, legfeljebb apa öleli, de jobb szeretem, ha én. 

Azóta, hogy nem láttatok, kijártam a Csillagszeműt (az óvodát) és felvettek a Napraforgóba, ahová a Rabb gyerekekkel fogok együtt járni. De addig nincs ovi, amíg szeptember nem lesz és azt még nem tudom hogy mikor lesz az a bizonyos ember. Addig édesapa, nagymama, anya vigyáz rám, kicsit játszhatok az unokatesómmal, Johannával, de mindig én akarok a hintában ülni és ilyenkor azt mondja nagyapa, hogy nem lehetek ennyire irigy. Miért lennék irigy? Én egyszerűen mindent akarok és mindig!  De voltam már Kingáéknál is Veresegyházon, ahol van medence. (Sőt! Enéh, Gyuri és Kinga  Székelyföldre is elvezetett minket, de arról majd később.)  Mivel nincs óvoda apa is el-elvisz a dolgozójába, ahol nagyon szeretem a lányokat. Bea és Edit nagyon kedvesek és igyekeznek lekötni, amíg apa ül a számítógép előtt. Azt mondja vág. Én is vágtam mégpedig régi magnószalag befutóval az ujjamat. De nem bőgtem nagyon, mert nem volt ott anya. Edittel voltunk a tisztítóban, vett nekem nyalókát meg csokit és egy szép macikát is amit pont addigra tudtam összetörni, amikorra apának megmutathattam volna. Aztán hazafelé elaludtam apa nyakában, a fejére borulva. Szeretek így ülni apa nyakában, de néha nem figyel az ajtók magasságára… A metró mozgólépcsőn, meg leszállítottak róla.

Amíg olyan hideg és esős volt a nyár sokat bicikliztünk, és nagyon jó volt itthon, ahol már nagyon szeretem magam mórikálni. Táncolok a zenére, várat építünk apával, festünk vízfestékkel, és ha apa nem alszik bele - és én sem) akkor végig tudom hallgatni A Bárány Boldizsárt. Szabó Magda írta és versben van, amitől elég érdekes és minden oldalra jutott kép, mert Szalma Edit festett bele. Én még mindig csak azokat az oldalakat engedem elmesélni, ahol kép van. Apa szerint így eléggé szaggatott a többi történet, de nekem így tetszik. Egyébként is azt szoktam kérdezni anyától, késő este, hogy: A mese után majd mit csinálunk? Én soha nem akarok aludni, de néha mégis elalhatom, mert ennek mindig ébredés a vége.

Amikor viszont megyünk valahová és édesanya és édesapa is izgatott, majd megérkezünk egy terembe és apa kiáll középre és papírból beszél, akkor én is odamegyek. Ezt hívják kiállításnak. Itt Tenk Laci festőművész bácsi kiállításán láthattok a Kogartban. Hogy mi az a Kogart, azt nem tudom, de ott sokan vannak és a falakon meg képek. Ilyenkor általában viselkedem, de itthon apa szerint mindent bőgéssel akarok elintézni, ami esetleg nem tetszik nekem. Hisztis vagyok apa szerint és volt már, hogy a kezemre csapott, amikor anyára emeltem a kezemet. Bezárkóztam a szobámba és ott bőgtem, de aztán mondtam, hogy bocsánatot kérek. Apa összepuszilt, pedig anya később elárulta neki, hogy azért kértem bocsánatot, mert vizet öntöttem a fürdősójába… Hát nem mindegy? Fő a bocsánat.

Gondoljatok ti is erre és bocsássatok meg mindenkinek, hiszen a fürdősót csak ki kellett szárítani és újból szétmorzsolni,

amúgy is ismét a vízbe került. Láttam, amikor apa beleöntötte.

Szép álmokat én a napocskával és a csillagokkal szoktam.

Maradok a ti:

Antall Stefániátok.

(Apa szerint Irma is.)