Stefisokaság

Mikes Kelemen kúriájának párkányán ölelem anyát, az utolsó képen, persze azóta csak álmomban, mert nagymamával alszom itt a távolban. "Megköszönöm tőle", ha hoz nekem körtét, meg szilvát, friss paradicsomot, csinál nekem szilvás gombócot is, ha kérem, mert ilyen a nagymamám. Nagyapa pedig elsétál velem a kert legtávolabbi részébe is, előveszi nekem a lányainak a legrégebbi játékait, legporosabb könyveit és én azt csinálok vele, amit akarok.

Egymást összeszámlálgató, számon tartó Barátaim!

Mi ketten, én és ti (Apa és Anya) most külön vagyunk. Így szoktam számolni, mert én anyuka vagyok és Tomikával, Egérkével Nagymamánál és Nagyapánál vagyunk Nyíregyháza Császárszállás Butykatelepen. Sokan vannak a gyerekek, de Bóbita, Zsuzsi, Böbe és Zsizsi a színes famadár most az otthonomban maradt. A biciklimet, amit Kingától örököltem viszont lehoztuk, de itt csak a ház és a kapu között van járda, ahol tekerhetek. Viszont van sok fa, nagyapa eszkábált nekem egy hintát és egy mászókötelet is. A hintám azért jó, mert olyan alacsony, hogy nem félek rajta és el sem engedem a kapaszkodóját, hogy megfogjam Apát, mert Apa az otthonunkban van, úgy hívják, hogy Budapest. Meg hogy Zugló. De Császáron mindenütt homokozó van, mert itt ez a nyírség, ahol a föld homok. A gyerekülésemet átrakta anya a nagypapa autójába, hogy tudjunk együtt menni a boltba. És amikor még itt volt Anya és Apa akkor itt voltak az unokatestvéreim, akik fiúk, Áron és Máté. Máté mesél nekem, Áronka pedig mindig szaladgál, és mindent kipróbál, megfog, szétszed. Őt sokkal jobban kell szeretnünk, mert ő egy nagy betegségen esett át. Ezt Apa magyarázta. Jobban is szeretem, de Máté viszont mesél nekem. és sokat és jól, és megmászik minden fát és én nézhetem alulról.

A tudósításom még a Torockó és Székelykő előtti szénakazalban kezdődik. Itt heverészünk Kinga barátnőmmel, aztán a torockói főutcán állunk, mögöttünk a Székelykő hegyoldala.
A Szent Anna tóról mesét is tudok, hogy a tündérek hogyan lopatták el a harangot a hétsinges szakállú törpével. Na, amikor mi megérkeztünk Konkoly Gyuriékkal, akik végig vezettek minket, mert ők mentek előttünk (és én néha átültem Kingához), akkor kisütött a nap és fürödtünk a Szent Anna tóban. Én Anya tartójával mentem először a vízbe, de nekem nem volt mit tartani, így levettem. Aztán sziklán kuporogtunk, és megpróbáltam kihordani flakonban a vizet a tóból. Ne aggódjatok, amikor eljöttünk még volt benne.

És volt a parton Medvenyom, meg bocs nyom is. Azért ettől jobb tartani. Este nem mennék arra.

Mikes Kelemen kúriájának párkányán ölelem anyát, az utolsó képen, persze azóta csak álmomban, mert nagymamával alszom itt a távolban. "Megköszönöm tőle", ha hoz nekem körtét, meg szilvát, friss paradicsomot, csinál nekem szilvás gombócot is, ha kérem, mert ilyen a nagymamám. Nagyapa pedig elsétál velem a kert legtávolabbi részébe is, előveszi nekem a lányainak a legrégebbi játékait, legporosabb könyveit és én azt csinálok vele, amit akarok. Amikor még itt volt apa, megmutatta nekem az ő és anya hajóját. Azt mondta két kajak, de én csak azt láttam, hogy föl vannak kötve a kamra tetejére és olyanok mint két fehér hal. Azt mondta apa, hogy majd megyünk, már jövőre a Tiszára kajakozni. Anya dühösen mondta, hogy négy éves gyerekkel csak kenuzni lehet! Két dolgot nem értettem. A kenut, meg azt hogy én még csak három éves vagyok meg egy fél.

Itt Császáron igazi két kutya van. Bogi egy igazi földszintes szőrmók korcs, aki Bogáncs is, és Rokkó, aki apa szerint valamilyen szvetter, de szerintem bundája van és fekete. Már nem félek tőlük, mert tényleg szelídek és nem bántanak. Ha esznek csámcsognak, amit az én párnakutyáim, övkutyáim, wc papír kutyáim soha. Mert az otthonomban mindig ezeket húzom magam után, és hívom őket és beszélek velük, mert kutyáknak képzelem őket. De a wc papírt utána anyának kell feltekerni és ennek nem mindig örül. Remélem majd nekem igen, mert azt mondta, hogy pénteken jön értem, vagy szombaton. Egyikről sem tudom mi, csak jöjjön.

Igaz azt mondtam nagyapának, hogy nem is megyek Horvátországba, maradok Császáron. pedig néha azt kiabáltam anyáéknak, hogy menjünk országba!
Menjünk országba!
Majd meglátjuk, ha lesz péntek és szombat.

Legyetek országba ti is. És gondoljatok rám, akár Butykán, akár Császáron.
Én is ezt teszem. maradok:
Antal Stefánia Irma