Stefigereblye
Két új játékom van, ami megelőzte az én ünnepemet. Az egyik két műanyag vödröcske, amiből zsineg nyúlik ki, amivel a talpamra húzom őket és úgy gólyalábként sétálok föl le. A fürdőszoba kövén megcsúszott és egyszerre fejeltem le a mosógépet és a mosdót, pedig egymással szemben vannak. Kaptam is a körömvirág krémet (vagy a fekete nadálytőt?) mert olyan szépen kezdett a pukli növekedni a homlokomon. Ettől elmúlt.
Ön és közveszélyes eszközökkel babráló Barátaim!
Hogy miért kell a játék gereblyével felmászni a csúszdára? Mert hassal akarok lecsúszni. És ha hassal csúszom le, akkor nagy valószínűséggel megütöm a szám szélét, amit nagyon nehéz megmagyarázni anyának és apának, meg nektek is, akik látjátok, hogy ott egy kis seb. De mindez csak óvodában történhet meg, én viszont reggel nehezen szedem össze magam. Az ágyban töprengeni szoktam, Gabi óvónéni szerint álmodozom, többnyire arról, hogy mi legyek. Aztán megnyugtatom anyát, hogy művész leszek. Vagy gyerek, de mindig, később is. Ha végre túl vagyunk a reggeli kakaón, kezdődik az öltözködés, ezenközben is el lehet mélázni. A fehér bugyimon van egy kis virág egészen finoman, a gumizott részbe beleszőve, ami díszit. Én megmutatom apának, és felvilágosítom, hogy de te apa te nem díszítesz. Öltöztetsz és közben hülyéskedsz, pedig nekem kell egy komoly apa. Ha rajtam van már minden, akkor még olyan jó leszedegetni a hűtőszekrényről a betűket, és akkor Édesapa megkérdezi, hogy: indulunk végre óvodába Stefikém? Én meg azt válaszolom neki, hogy: tarts ki apa… Szeretek az óvodában több gyereket, mégis úgy érzem, hogy nincs barátom. Édesanya és édesapa is arra bíztat, hogy úgy barátkozzak, hogy együttműködök másokkal, elviselem, hogy azzal játszanak, amivel én szeretnék. Ez nem könnyű, mert még az 8unokatestváremmel együtt játszva is mindig azt a játékot kívánom, ami nála van. Hogy fog ez elmúlni. Anya szerint nagyon irigy vagyok. De nem hiszen nekem csak az kell, ami nála van. A többi játék nem érdekel, addig míg valaki hozzá nem nyúl.
Szerdán először nem aludtam itthon. Apa megint viccelődött, hogy négy évesen nem korai-e? Pedig Édesanya az autóban nagyon szépen elmagyarázta, hogy mennek a Művészetek Palotájába, ahol keresztapám Berecz András fog énekelni, meg mesélni és a legnagyobb Berecz fiú Pisti táncol is. Addig a Másik keresztszüleimnél Krisztikééknél, Bandikáéknál leszek Johannával, az unokatestvéremmel, vele fürdök, és ott is alszom. Onnan is mentünk óvodába csütörtök reggel, de annyira fájt a torkom, hogy édesanya csak értem jött már angol óra után délben, és hazahozott. Amikor beszélgettek a Berecz estről, akkor én elkezdtem kérdezgetni, hogy de hol vannak a Berecz fiúk?! Nem hallják, hogy emlegetem őket? Ugyanis voltak nálunk és hatalmasat hancúroztunk, rendetlenkedtünk Marcival és Misikével, volt nagy nevetés, de annyira randalíroztunk, hogy a fényképezőgép túl lassú volt hozzánk. Legalábbis apa ezt mondta.
Két új játékom van, ami megelőzte az én ünnepemet. Az egyik két műanyag vödröcske, amiből zsineg nyúlik ki, amivel a talpamra húzom őket és úgy gólyalábként sétálok föl le. A fürdőszoba kövén megcsúszott és egyszerre fejeltem le a mosógépet és a mosdót, pedig egymással szemben vannak. Kaptam is a körömvirág krémet (vagy a fekete nadálytőt?) mert olyan szépen kezdett a pukli növekedni a homlokomon. Ettől elmúlt. A másik amivel a frászt hoztam a szüleimre, de már beszéltem róla a szekrénybe költözködés, különösen olyankor, ha ők nem figyelnek oda. Aztán kereshetnek! Ilyenkor persze hiányzom! föl lesz szaladgálnak lakásban.
Stefánia nap volt ma, amit ismét nehéz volt a születésnapomtól megkülönböztetni, de apa azt magyarázta, hogy a nevemet ünnepeljük. Hát nem engem? Na, mindegy. Kaptam egy kisebb állatkertet a lego válogatásból, olyasféle, ami az oviban is van és vágytam rá nagyon. És színes gyurmákat, mintázófával és formákkal, amivel sütiket lehet csinálni. De végülis a legjobb az volt, hogy Johannával golyókból nyakláncot fűztünk, ugráltunk az ágyon és nagyapával sakkoztam.
A következő lépésetek nektek is vigyen az ágy felé. Ott még birkózhatunk egy kicsit apával, vagy dobáljuk a kacsát, akit Kacsának hívnak, vagy Rokfortot az egeret, vagy egyszerre a kettőt.
Aztán jön Édesanya és aludni kell. A cumi már csak játék. Messzire lehet kilőni a szánkból. Anya nem szereti. Hát hagyom.
Aludjatok jól ezt kívánja:
Stefánia Imra
