Böszörményi Zoltán: Az éj puha teste
„Hogyhogy eddig nem figyeltem fel rá?” – korholta magát, s lehajolt a barna fedelű könyvecskéért.
Szórakozottan nyitotta ki. Nina kézírását első pillantásra felismerte. Elhomályosodott előtte a szoba.
„Semmire sem leszek jó, ha minden, amihez hozzáérek, s Ninának köze volt, egyszerűen kétségbe ejt, és a rosszullét környékez” – lamentált, majd leült a szemközti fotelbe. A barna fedelű könyvecskét még mindig a kezében tartotta. Mélyet sóhajtott, s újra fellapozta.
