Stefilázgörbe
Közeledik a farsang a Napraforgóban és ma próbát csináltunk édesanyával, hogy hogyan fog kifesteni és én hogyan öltözködöm föl. Pillangó leszek, apa szerint igazi nappali pillangó. Kifestette anya az arcomat a Kinga barátnőmtől kapott arcfestékkel, amit már Veresegyházán is kipróbáltunk, mert voltunk ott is Enéhéknél és Gyuriéknál. Gyuri csinált egy szép nagy sárkányos bácsit, akire azt mondják, hogy Szent György és hogy dombormű. Ahol már megkalapálta ott nagyon szép fehér a kő, és nagy lándzsával van átdöfve a sárkány, de a fényképezőgépből pont ott fogyott ki valami, amit apa szuflának hív.
Arcotokon természetes, vagy festékes pírral sétáló Barátaim!
A héten volt egy éjszaka, amikor édesanya telefonja megszólalt, én fordultam egyet és aludtam tovább, így nem vettem észre, hogy anya elmegy, és édesapa fekszik mellém. Reggel pedig amikor egyedül az ágyban kiabáltam, hogy anya, anyaaa, édesanyaaa! - akkor apa választolt és azt mondta, hogy édesanya elment Johanna unokatestvéremhez aludni, mert éjjel megszületett keresztanyám Krisztike kisfia, Andriska. Nekem tehát van egy új unokatestvérem, akit már láttam is, amikor szombaton vitték haza az autóban a házunk előtt. De addig még találkozhattam Johannával, aki meg sem lepődött, hogy az én édesanyám mellett ébredt, sőt mesélt neki. El is jött anyával és elkísért engem az óvodába, csak akkor sírdogált, amikor Gabi óvó néni azt mondta neki, hogy nem lenne jó, ha ő most csizmásan, dzsekiben beállna és együtt tornászna velem. Mert nekünk éppen szerda reggel tornaóránk volt. Johannáért aztán - amíg óvodában voltam - eljött hozzánk Bandika keresztapa és elvitte Johannát, aki pedig nagyon élvezte, hogy játszat a játékaimmal, amíg nem vagyok itthon. De fordítva ezt én is élveztem volna, meg kell hagyni. Andriska még nagyon pici baba, és szeret enni, és már szopizik is rendesen és Krisztike nagyon boldog. Ez nálunk lányoknál olyan jó dolog.
Óvodából elhozott édesapa, aztán voltam Ferenczes Pista bácsi könyvbemutatóján az Írószövetség könyvtárában és alig akartam otthagyni. Sokan ültek nagyon csendben, régi bútorok, rengeteg könyv között, ami a plafonig ért és elöl, velünk szemben ültek hárman. (Ezt a számot már ismerem, ennyi éves már voltam.) Hol egyikük beszélt, hol a másik, nekem viszont csak suttogni volt szabad és egyik székről a másikra kapaszkodni. Aztán felállt a középső bácsi és könyvből mesélt, apa szerint felolvasta a verseit. Mikor kérdeztem, hogy melyik a Pista bácsi, akkor apa elárulta hogy ő. Közben megjött anya és várt engem kinn az autóban, de nem akartam kimenni. Jó volt, hogy mindenki nagyon komoly és figyel, de azért titokban rám, rám mosolyogtak néhányan. Ez szerintem olyan játék volt. Aztán mégiscsak hagytam apát, mert neki még beszélgetni kellett, előbb azonban kikísért az autóhoz. Édesanyával hazajöttünk, majd később apa is. Ezután szültünk.
A Krisztike nagy boldogságában én már a születés hajnalán köhögtem, amitől apa nagyon aggódni kezdett és nem hiába, mert már másnap éjjel lázam lett, anya szerint 39 fok, ami nagyon sok ahhoz képest, ameddig én számolni tudok. Annyira gyenge voltam, hogy hagytam, hogy megmérje anya a lázamat, másnap reggel pedig nem is keltem föl, pedig soha nem lehet engem ágyban tartani, de majdnem végig aludtam a délelőttöt, édesapa adta a gyógyszereket, főzte a teát, de még az sem érdekelt, hogy meleg-e vagy hideg, inkább kortyintottam. Az apával eltöltött nap után másnap reggel elvitt Pácz Feri bácsihoz, aki egy sündisznócskát nyomott a kezem fejére bélyegzővel, igaz hogy fejjel lefelé, meghallgatta a mellkasomat, nagyokat sóhajtottam neki és kinyújtottam neki a nyelvemet, meg egy fa lapátocskával ő is segített. Azt mondta, hogy vírus és a torokgyulladás, köhögés után ez a harmadik menet. Ment is a hasam és fájt a pocakom, apa meg sétált a bilivel ki-be. Amikor vitték haza Krisztiék Andriskát, addigra viszont már jól voltam.
Közeledik a farsang a Napraforgóban és ma próbát csináltunk édesanyával, hogy hogyan fog kifesteni és én hogyan öltözködöm föl. Pillangó leszek, apa szerint igazi nappali pillangó. Kifestette anya az arcomat a Kinga barátnőmtől kapott arcfestékkel, amit már Veresegyházán is kipróbáltunk, mert voltunk ott is Enéhéknél és Gyuriéknál. Gyuri csinált egy szép nagy sárkányos bácsit, akire azt mondják, hogy Szent György és hogy dombormű. Ahol már megkalapálta ott nagyon szép fehér a kő, és nagy lándzsával van átdöfve a sárkány, de a fényképezőgépből pont ott fogyott ki valami, amit apa szuflának hív. Nem tudom most megmutatni. Kingával színházat játszottunk, de csak Enéh és anya nézte meg az előadást. Tetszett nekik, de a felnőttek beszélgettek az asztal körül. A lepkefestést már ott is kipróbáltuk, de apa nagyon nem szerette. Azt monda giccs. Azt nem tudom hogy micsoda, de nekem pillangónak kell lennem szerdán, tehát addigra át kell változnom anya segítségével ilyenné, ahogy láttok. Kingától kaptam egy gyöngyös kirakót. nagyon jó vele játszani.
Mostanában mindent ki kell próbálnom, így a hajcsatommal belecsíptem a szám szélébe! Nagyon sírtam mert nem akart elmenni a fájás belőle.
Anya ölelt és hideg kis kanálkát nyomott oda, hideget. De az öleléstől múlt el, ám az hogy apa kinevetett jobban fájt, mint a szám. Próbált komolynak lenni, de mindig elnevette magát.
Hát legyetek ti is komolyak és aludjatok.
Maradok a pillangónak készülő Stefánia Irma
