A múlt héten már Veresegyházi első művésztelepemen vettem részt Veress Enéh szakmai vezetésével, ennek lehet az előzménye, hogy az egyik utolsó napon az óvodába elvittem Szunyoghy András bácsi francia kiadású állat-anatómiáját. Már annyira kevés gyerek volt, hogy mind az óvó néni köré sereglettünk és megnéztük a macska, a kutya, a ló és a majom csontvázát, izomzatát, szóval a testüket szőr nélkül.

Együtt és külön szunyókáló barátaim!

Édesapa a kerítés mögül bámult, mert előtte elnézést kért az óvó nénitől, hogy ilyen könyveket hurcolok az óvodába. De mindannyiunkat nagyon érdekelt a dolog, akik az összevont csoportban voltunk.  Június 24-én, pénteken volt az utolsó nap az óvodában.  Amiből én azt a következtetést vontam le, hogy „az egész világ nyaralni megy!”

Tudjátok, ha itthon vagyok, akkor édesapa mesélhet este nekem, hozzábújok és a vállára dőlve nézegetem a képeket. De aztán elkurjantom magam (már félig leragadt szemekkel), hogy „Anyával alszom!” Erre a szüleim azt mondják, hogy pedagógiailag nagyon helytelen, de ezt nem értem. Az nem lehet helytelen, hogy az én helyem édesanya mellett van! Ezért gyanakodva meg is kérdeztem édesanyát és édesapát, hogy:   „Ha én elutazom Kingához vagy nagymamához, és ott is alszom, akkor ti együtt alusztok?” Azt mondták, hogy bizony, igen. És nevettek.  Megfenyegettem őket az ujjammal, hogy „akkor lefényképezlek benneteket…” Ugye, jól tettem? Aztán elérkezett a nagy nap, elindulhattunk Kingához, és csak engem fényképeztek, ahogy Kingával játszunk, ahogy ott folytattuk közös dolgainkat, ahol elhagytuk.
Itthon még volt egy kis vita, mert az óvodában felöltözöm szépen, elrakom a játékaimat szépen, játszom egyedül szépen, de itthon ez nem megy. Pedig már középsős lettem! De a szüleimnek mindig azt hajtogatom, hogy „a középsős óvodások, nem tudnak egyedül játszani és ezért unatkoznak, és a szüleik segítsége nélkül nem tudnak rendet csinálni a szobájukban.” Hát ebből van nagy vita és hangoskodás nálunk, mert a dolgok szétszórása, kirakása nagyon érdekes, de az elrakodás nagyon unalmas.
Na végre, Kinga! Veresegyházára érkezvén Kingával és Folti kutyával nekiláttunk az új színdarabunk próbájának. A címe Kisvirág és Szalmaszál. Az én hajamba egy virágot tűzött Kinga, a magáéba egy szalmaszálat. Gyuri most épített a kertben egy színpadot, amit ő terasznak hív, és ott adtuk elő magunkat. Énekeltünk és táncoltunk, eljátszottuk, hogy Kinga elkésik az iskolából, én az óvodából, de minden jóra fordul. Előtte jegyet osztogattunk a felnőtteknek. Meg kellett tapsolni minket. Nagyon nagy sikerünk volt. Kinga édesapja, Gyuri, egész héten Szombathelyen dolgozik, a templom kőszobrait restaurálják Hunorral, akit már én is ismerek, és Gyuri testvérével, Tibivel, akit szintén. Ők el is indultak a munkába vasárnap délután, amikor mi kiköltöztünk. Előbb őket búcsúztattuk el, integettem rendesen, utána anyáékat, akik hazamentek. Édesapa Lengyelországba készült, de nem az anyjához (ahogy a dal mondja),  mert az a nagymamám már nem él, de elmegyünk majd a sírjához. Édesanya megígérte, és én nagyon vágyom is már rá. Édesapa egy nagyon furcsa nevű városba ment, Czestochowába, zarándokokkal. Ezt egyáltalán nem értem, csak azt, hogy vonattal ment, és azt nagyon irigylem, mert én még csak Hévvel voltam Gödöllőn, de az is nagyon jó volt, csak édesapa szakadt meg, mert végig a nyakában kellett vinnie az állomástól a kiállításig. Édesanya nem cipelhet engem egyáltalán, és ezt nekem meg kell értenem. Érteni értem, de nem tudom. A felnőttek nem mindent mondanak el, de anyának sokat kell pihennie, mert az ízületei rendetlenkednek.

Kingáék egy hetes képzőművész táborában rajzoltam, festettem macskákat is, gyerekeket is. Most készülök „nagymamániához” Nyíregyháza-Császárszállás-Butykatelepre.
De nem ehetek mosatlanul szőrös gyümölcsöket, mert kiömlök tőle, aztán krémezni kell. A nyár ilyen, már az óvodában is kentek minket, akkor a nap ellen.
Nyaraljatok jól mindenfelé! Én is nyaralok és látni fogom Teski Tinkát (olyan nő leszek, mint ő) és a nyulakat is, meg Petit. Rókabokorban. Ez is nagymamáék felé van…
 

Maradok a Ti Stefánia Irmátok