Ugrás a tartalomra

A vers visszahelyeződik homéroszi jogaiba

Kihal-e az írott vers? Miben hasonlít a könyv a kutyához és a lóhoz? Miért nincs határon túli magyar irodalom? – Kányádi Sándorral Murányi Sándor Olivér beszélgetett a budapesti Márton Áron Szakkollégiumban.

 

 

 

 


A vers visszahelyeződik homéroszi jogaiba

 

 

Hogy oldott hangulat legyen a rendezvényen és a költőt magánemberként is megismerhessük, Murányi Sándor Olivér rögtön az est elején megkérdezte Kányáditól, mi a jó házasság titka egy poéta esetében, hiszen a meghívott ötvenhárom éve házas ember. Murányi azt is hozzáfűzte, egy idősebb szakmabelit idézve: „Költőtől nem illik ilyet kérdezni, hiszen ez állandóan változik”. Kányádi kedélyesen válaszolt a szokatlan kérdésre: „Eleve azt hiszem, hogy nincsen erre recept, a feleségem szokta mondogatni: a mi házasságunknak két fontos titka van. Az én szüleim 180, az övéi pedig 150 km-re laktak Kolozsvártól, így nem szólhattak bele az életünkbe. A másik nagy titok az volt, hogy én állandóan szolgálatban voltam, és úgy tiszteltek, hogy sosem mertek neki udvarolni”.

Egyre gyakrabban kérdezzük manapság, van-e jövője a könyvnek. Az embereknek nincs idejük az irodalomra, többet számolnak, mint amennyit olvasnak. „Ha annak idején, amikor Gutenberg kitalálta a mozgatható betűket, mi azon kezdtünk volna el sopánkodni, hogy kódexeket akarunk másolni, mire ment volna a világ” – vélte erről a költő, és arra is rámutatott, hogy a nyomtatott kultúra szűkebbre szabadta a vers mozgásterét, hiszen a poézis könyvekbe száműzetett. Majd hozzátette: manapság a költeményt egyre gyakrabban mondják és éneklik, vagyis „visszahelyeződik homéroszi jogaiba”.

Piacorientált társadalmunkról szólva, megállapította: el tud képzelni egy analfabéta magas kultúrát. A koncertekre járó emberek zöme nem ismeri a kottát, mégis szereti a zenét. Rengeteg kísértés van, sokféleképpen támad a piac. Amerika néhány szövetségi államában a gyerekek már csak számítógépen tanulnak írni. A jelnyelv, a betűnyelv, vagyis az sms-nyelv nálunk is terjed.
A költő szerint az, amit az emberiség magához kezesít, akármilyen technikai újítás lesz, mellette marad. Így a kutya, a ló és a könyv sírjáig elkíséri az embert. A kutya ugyan egyre inkább elkényeztetett házi eb lesz, a ló pedig lóversenyen, nem pedig igavonó állatként van jelen, és a könyv is lehet, hogy csak hangos könyv lesz, de azért mellettünk marad. „A ló és a kutya azért kedves, mert a világra jövetelem óta társaim voltak nekem” – mondta a költő, és kedves gyerekkori emlékeket idézett fel.
A közönség kérdéseire válaszolva többek között elmesélte, hogy baráti kapcsolatot ápolt Márton Áron püspökkel. „Sem különb, sem tehetségesebb nem voltam, mint a kortársaim, hogy miket írtam, később dől el, de olyan atyai barátaim voltak, amilyen magyar emberek nemigen vannak manapság” – és itt Koós Károly, Tamási Áron, Zsögödi Nagy Imre, Illyés Gyula, Márton Áron nevét említette. Részben nekik is, de főként édesapjának, valamint tanárjának, Tóth Bélának köszönheti emberré válását.
Az „anyaországi” és „határon túli” kapcsán Kányádi elmondta, hogy ő már 1967-ben, Bécsben a magyar költészet romániai ágáról beszélt. A magyar literatúrának egy gyökérzete van, abból fejlődik a koronája, egy nyelv terméséről van szó. Magyarország határa pedig nem addig terjed, mint amit a televízióban látunk, hanem addig, ahol a legtávolabbi minőségi magyar ember él, ez lehet akár Új-Zélandon is. Ezzel összefüggésben említést tett egy nagybányai fesztiválról, amelynek ő is meghívottja volt. Az ottani istentisztelet végén hangzott el: ahhoz, hogy megmaradhassunk magyarként, minőségi embereknek kell lennünk.
Ami a székely nemzetet illeti, nem heroizálja a székelyeket, közöttük is épp annyi semmirekellő ember van, mint az anyaországi magyarok között. „Nem Trianon nyomorúságán zokogok, Trianon előnyeiről szoktam beszélni” – hangsúlyozta. Volt ez az ország már többször darabokra szedve. Erdélyben már a török időkben más tradíciók éltek, mint Magyarországon. A Pozsonyi Diétán Kölcseyék mondják ki, hogy a latin és német helyett magyar legyen a hivatalos nyelv, míg Erdélyben 1599-ben magyar kancelláriát kellett felállítson Vitéz Mihály. A székely katonanép volt. Ezzel szemben azok a helységek, ahol földesurak éltek, elrománosodtak, mivel olcsó munkaerőt telepítettek oda. A magyar nyelv változásáról mosolyogva mondta: „Hegyvidéken az emberek hosszabb életűek szoktak lenni, a szavak is jobban megőrződnek”.
Murányi kérdésére, hogy hova menne vissza szívesen a világon a nagyon sok helyen megfordult költő, Kányádi szülőhelyét, Nagygalambfalvát nevezte meg. Kitért több emlékezetes irodalmi találkozóra, és a svéd irodalmi Nobel-díjashoz, Tomas Tranströmerhez fűződő barátságára. Megtudhattuk továbbá, hogy legközelebb Alsólendvára megy felolvasni. 
Bizonyos, hogy kellemes útravalót vihettek magukkal mindazok, akik elmentek Kányádi Sándor irodalmi estjére. A költő több versét is elszavalta, a rendezvény után pedig beszélgetni lehetett vele, amit számos diák, sőt, kortárs poéta is kihasznált.

 

Varga Melinda
 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.