Eddig azt játszottam, hogy reggel nem tudok felöltözni, tehát engem öltöztetni kell. Ezt csak itthon lehetett, mert az óvodába, a középsőbe ezt már nem lehet. Jutka néni és Gabi néni se hagyja.

Jelmeztelen és jelmezbe öltözködő barátaim!

 
Ez a farsang még a téllel kezdődött, egész télen nem volt hó, de édesapa  föltette a szánkómra az új karfát (nagyon büszke volt magára) és rá egy héttel a hó is megjött. Kicsit szánkóztunk is körbe-körbe a környéken, de nem túl sokat mert én is átfáztam meg a szánkót huzigálni sem olyan könnyű (apa szerint). De néhány jó képet csináltunk a havazásról, én is hányhattam a havat a ház elől és hógolyózhattunk, de hóember építésére már nem volt idő, mert megjött a tavasz és egy nap alatt minden elolvadt.
 

Ha nem tudnátok (édesapának is elmagyaráztam) a lányoknak el kell kelni farsangkor. Máté azt mondta az óvodában, hogy ha nagy lesz elvesz feleségül. A baj csak az, hogy én Incze Zsigába vagyok szerelmes. Erre azt mondta apa , hogy Stefikém legalább két hónapja nem láttad Zsigát. Én mondtam neki, hogy az nem számít, akkor is őt szeretem. Az öltözködésre egyébként rengeteg alkalom adódott. Az óvodába Napraforgónak öltözködtem, ami egyébként az óvoda neve is. Édesanya csodálatos sárga szirmokat vágott ki nekem a nyakam köré. Már ki is merevítette őket szépen kartonnal, de akkor rájöttem, hogy így fogok tudni kényelmesen enni. Márpedig az ünnepeinken van mindenféle süti. Fogtuk és a szirmokat lekötöztük a derekamra. A zöld harisnyanadrág lett a szár és a zöld fölső lett a levél, a két karom segítségével. Erről nincs fénykép, de a Táncházban is voltunk Johanna unokatestvéremmel ahová ő pillangónak öltözött én pedig tündérnek. Édesanya vágott ki nekünk papírszemüveget és ő vonta be színes papírral is. A tortákat sajnos nem mi nyertük, hanem azok a gyerekek, akiknek a szülei is beöltöztek. Ennél azonban sokkal fontosabb hogy Zsuzsi néni énekelt és táncolt nekünk és én foghattam a kezét és lépdelhettem vele szépen. Addig nyüzsgök mindig míg hozzá nem férek, és nem én fogom az ő kezét. Olyan közelről jobb vele énekelni is.    
 
Eddig azt játszottam, hogy reggel nem tudok felöltözni, tehát engem öltöztetni kell. Ezt csak itthon lehetett, mert az óvodába, a középsőbe ezt már nem lehet. Jutka néni és Gabi néni se hagyja. Ez a farsang után megváltozott! Hétvégén, mikor szüleim végre aludnának, én kelek leghamarabb, bezárkózom és felöltözöm egyedül. Aztán sugdosni kezdek édesapa fülébe, aki azt javasolja, hogy : Menj oda puszild meg anyát. De erre én azt válaszolom, hogy „nem, inkább felébresztem csörgőre…”   Az öltözködési meglepetéseim miatt, persze néha komoly izgalom támad reggelente, különösen, ha tornaórára is megyek. Akkor ugyanis időre kell. Egyébként anya szerint jól szoktam összeválogatni a dolgaimat, bár volt olyan hogy a rózsaszín tüll ruhácskámra és a balettcipőmre akartam télikabátot venni. Az is előfordult, hogy egész nap bugyi nélkül, harisnyanadrágban ugráltam vasárnap itthon és csak este vette észre anya. Ez az oviban is megtörtént egyszer, ahol a játékba feledkeztem, és Keserűéknél is, amikor szánkóztunk Telkiben és annyira nevettem, hogy becsorgott a pisi. Megszárított anya és mehettünk haza. Amikor beteg voltam és itt volt nagymama, akkor egy nap háromszor is átöltöztem a kedvéért. A meglepetések persze nemcsak a ruhák körül, de a szavakkal is vannak:  Megkérdeztem a szüleimtől, hogy „Amikor még nem születem meg akkor szegények voltatok?” Nagyot nevettek anyáék, de aztán  azt mondták, hogy igen, nagyon szegények voltunk nélküled.
 

Nagyon jó meséket olvas nekem apa esténként, szerintem ő is élvezi. Habakuk királyfi történeteit olvassuk, a Szutyoksárit nem tudtam megkedvelni, talán azért mert a rendcsinálással nekem is vannak gondjaim. Egyedül tudok rendetlenséget csinálni, de egyedül nem tudok rendet. Annyit azért remélem ti is tudtok, hogy: „A királynak az a dolga, hogy feleségül vegyen valakit és visszaszerezze a műtermét. Mert tudjátok néha apának is vissza kell szereznie tőlem… ” Közben képzeljétek el egy éves lett Johanna unokatestvérem kicsi Andris öccse is. Mit szóltok?
 
Aludjatok jól egy jó mese elringat, bár amikor azt szoktam mondani hogy én úgysem tudok elaludni
már reggel is van és ébredünk. Ne féljetek hát az éjszakától, ahogy én szoktam néha.
 
Maradok a ti Stefánia Irmátok:
Bár nagyon szeretnék Edina is lenni, mint anya.