Teljesen érthetetlen számomra amit a szüleim mondanak, hogy a hetedik évembe léptem Szilveszterkor, de még mindig hat éves vagyok, mert csak októberben leszek hét. Miért nem lehet minden ünnepen születésnapja az embernek? Hiszen most karácsony előtt végig égtek a gyertyák az asztalunkon, és minden vasárnap egyre több.

Az időt számolgatni és múlatni egyaránt szerető barátaim!

Ám meggyújtani csak a gyufát merem, hogy megijedjek a lángjától és azonnal eldobjam. Hol a terítőre, hol az asztalt díszítő fenyőgallyak közé, de mindenképpen az asztaltársaság rémületére. Pedig annyira szeretném én meggyújtani a gyertyát, de az ujjamat nagyon féltem, és nem értem hogy hogyan lehet a lángocskát mérsékletre inteni. Hiába mutogatja türelmesen apa és hiába sikongat anya. De ne aggódjatok, bár mértéken felül csillagszóróztam, azt se engedte édesapa, hogy csak úgy letegyem izzó végével az asztalterítőre, ami szőttes.

Valamit magyaráznak mostanában még a reggelekkel kapcsolatban is, hogy korábban kel a nap. Én viszont későbben fekszem és , ha óvodába kell mennem, akkor édesanya nagyon nehezen tud kirimánkodni az ágyikóból, s nekem az a korábban kelő napocska még egyáltalán nem meggyőző. Azért se kelhet korábban, mert és még a reggeliző asztalnál is alszom, legalábbis anya szerint, mert az evés az nálam egy melankolikus folyamat. Először is, itthon válogatok, míg az óvodába az a hír járja, hogy mindent megeszek. Ez anyát nagyon bántja, mert úgy érzi, hogy az ő főztje nem kedves nekem. Hát levest nem is eszem (itthon), zöldséget se, és már kolbászt sem, csak turista szalámit. Azt reggel, délben és este, lehetőleg kenyér nélkül. Ja és este tíz után, az ágyból kikelve. Anya is kikel ilyenkor magából. Ő már aludna.
Nem hiszitek el, de nálunk nemcsak én csinálok remek fényképeket a plafonról, a parkettáról, a szőnyeg mintájáról, a babáimról, de eljött hozzánk Korniss Péter bácsi is, és jött vele a tanítványa, aki világított és nagyon tetszett nekem. Igaz, hogy a szüleim kicsit összeszervezték a dolgokat, este hétre jöttünk meg az oviból, úgy, hogy apát fölszedtük a rádióban, a lakásban már dolgozott Putz Jancsi bácsi, az új tűzhely lapjait vágta éppen a helyükre géppel. Láposi Marika néni Székről édesanyának segített, persze a dolgozós népviseletében. Na most ehhez képest Korniss Péter bácsi összerakott négy reflektort, leültette édesanyát és édesapát egymás mellé egy székre, és arra próbált rávenni, hogy Marika néni kezét fogva álljak melléjük. (Mert úgyis tudom, hogy Péter bácsi miattam jött!) Én viszont ráültem a piros füles gumilabdámra, ami remekül ment Marka néni szoknyája színéhez. Viszont én is fényképeztem őket és itt is a két kép. Egymásnak villogtunk Péter bácsi, a tanítványa, és én. Végül Láposi Marika néni felvette az utcai szép rakottas szoknyáját is, és úgyis megálltunk egy kicsit. Biztos szépek voltunk így estefelé, ovi után, amikor szólt a konyhából a flex. Ha lesz kép mutatom!
Az operában viszont szomorúságot okoztam édesanyának és Johanna unokatestvéremnek, is. Pedig egyformába mentünk a Diótörőre, de a Hófehérke tavaly jobban lekötött. Édesanya már akkor szégyenkezett, amikor hangosan azt mondtam hogy unatkozom, pedig a fiúk nagyon emelgették a lányokat, de ők is hallották anya szerint, ezt hívják balettnek. Aztán Johannát igyekeztem lekötni, de őt érdekelte a darab. Ebből lett a szomorúság. Pedig ott volt Kinga barátnőm, is, de ők meg utána elmentek moziba, pedig édesanya kolléganője Hajdúböszörményből hozott disznótorost. No az a hurka jobb volt, mint a turista. Karácsonyra azért megkaptam a távirányítós autómat, de nagyapa addig játszott vele míg kimerült az elem, meg ő is. Ő elment aludni én meg a póni ménesemmel feküdtem le. Még ünnepek előtt édesapa riporton volt a messzeségben, és mikor fölhívtam telefonon azt mondtam neki, hogy „Apa! Ha nem vagy itthon, akkor a csoki is keserűbb!” Attól tartok, hogy most is az lesz, mert Gyergyószárhegyre utazik.

Az ünnepek alatt és szilveszterkor is néztünk apával zenéket. Jó Mozart is, csak őt nem lehet látni a zenekarában. Paul Mc Carntey-nak viszont olyan merész a szeme mint Marosvölgyi Marcinak az oviban. Ezt megjegyeztem a királynő jubileumi koncertjéről. Mondjátok, minden királynő ilyen kedves öreg néni? Mert a mesékben sokkal fiatalabbak. Láthatjátok hogy szoktunk apával mesélődni. És hogyan játszom az ovis táraimmal, és hogyan festenek ki macskára.
Nyau. Bár kutya jobban szeretek lenni.
Játszatok sokat ti is, én meg ropogtatok még egy kis karácsonyi mézest!

Maradok így iskola előtt a Scrable betűit nézegetve is
a Rajzoló Stefánia Irma