Farsangtól húsvétig barangoló barátaim!

Rosszul írtak be minket a számítógépbe, ezért elsőből mi lettünk az utolsók, édesanyát letolták és sírt is szegény… Igaz az eső is ömlött. Aztán az antibiotikum mellett kaptam egy tüszős mandula gyulladást, amit néhány nap múlva Pácz doktor bácsi a Bethesdában tüdőgyulladássá minősített.

Farsangtól húsvétig barangoló barátaim!

Holnap akármi történik is, édesanya kénytelen engem beíratni egy iskolába. Nehogy azt higgyétek, hogy már eldőlt a dolog. A Júlianna Református Iskolából már megjött a papír, hogy szívesen várnak, föl vagyok véve. Édesapának ez tetszik, mert kicsike, otthonos iskola, kis létszámú osztályokkal a Városligeti fasorban, a templomunk mögött. A Liszt Ferenc iskola viszont hatalmas és zenei képzést is ad, merthogy van ilyen tagozata. Ez azt hiszem édesanyámnak tetszik jobban. Majd, ha írok nektek legközelebb, akkor megtudjátok, hogy ki győzött és hogy hová megyek iskolába. Miközben „írok neketek” azonközben éppen a Szent István zeneházban nézek operát, mégpedig kettő vígoperát. Pénteken pedig láttam az Erkel Színházban a János Vitézt. Nagyon tetszett és az unokatestvérem Johanna és az ovis barátnőm Izabella is ott volt…

Mindegyik iskolában voltam már egyébként bemutatkozni és órán is. Az egyik helyen felvételi is volt, ahol énekelni kellett volna, de amikor bementem nem azt a dalt énekeltem el, amit anyával megbeszéltünk, hanem inkább mondtam egy mondókát. Igaz, el tudtam tapsolni a ritmusát. Nagyon mosolyogtak rajtam a tanító nénik. Az egész olyan volt mint „egy doktori ház, ahol várni kell”. Sokan voltunk. De ez a borongós tavasz egyébként is kikezdett velem, mert volt egy péntek, amikor hazajöttünk és apa szerint rókáztam, szombaton lázam volt, majd vasárnap este a Heim Pál gyermekkórházban a fülészeten kötöttünk ki. Rosszul írtak be minket a számítógépbe, ezért elsőből mi lettünk az utolsók, édesanyát letolták és sírt is szegény… Igaz az eső is ömolött. Aztán az antibiotikum mellett kaptam egy tüszős mandula gyulladást, amit néhány nap múlva Pácz doktor bácsi a Bethesdában tüdőgyulladássá minősített. Ekkor érkezett nagymama, aki jött vigyázni rám. De nem vigyázott és így másnap már neki is 40 fokos láza volt. Addigra leesett a hó és nagypapa ott maradt Butykatelepen, a tanyán villany, víz és fűtés nélkül. Ő kapta vissza az áramot utoljára, de Szepessy Béci bácsi kiment hozzá Nyíregyházáról vigasztalni és a telefonját is föltöltötte. Így tudtuk mit csinál…

Amikor már gyógyultam elmentünk Sárkány Endre doktor bácsihoz, hogy megnézze apát, mert neki meg a szíve fájt. Nem utánam, hanem előttem. Én is bementem a rendelőbe és beszélgetni szerettem volna a doktor bácsival, de apa rám szólt, hogy most ő beszél. Én meg mondtam neki, hogy „egy embert nem lehet így elhallgattatni.” Ezen a doktor bácsi és Krisztike nővérke is nagyot nevetett és némi részvéttel néztek apukámra, meg anyukámra. Képzeljétek el, hogy a betegségem alatt rengeteget rajzoltam és van rajzbakom is meg Olaszországból Varga Móni ruhatervező iparművész nénitől van színes ceruzám és mindent rajzolok. Legelésző lovat, édesanya arcát, nagyban, aztán hogy menyasszony vagyok és mellettem van anya és apa és mellettük a vőlegényem. És tündéreket rajzolok, akikből „sugárzik a fény”. Aztán versenyt is rajzolunk Flórával, vagy Veresegyházán Kingával. Andriskával még nem rajzolunk, mert ő a legkisebb unokatestvérem, de nevetünk sokat. Göndör a haj, mint az anyukájának, meg az apukájának.

Képzeljétek el a legkisebb helyiségből nálunk kettő van és mivel én az apáéba járok pisilni, ha ő megy a közösbe, akkor át tudunk egymásnak kiabálni. „A legéletem, legjobb születésnapja” az volt, amikor mind a két keresztapám itt volt és én nagyapával sakkoztam. De most a rajz mellett a legjobban a mese megy, amit én mesélek. Például arról, hogy „a kicsi tojás elment vándorútra, aztán amikor úgy gondolta, visszament a tyúkanyóhoz. Jól megnőttél mióta nem láttalak, mondta neki az anyukája…” Valószínű, hogy „én mesélő leszek, vagy talán mégsem, mert nehéz mindig mesélni. Akkor inkább filmszervező, aki a filmeket csinálja.” Anya a hétvégén megnyírta apa haját és én csak azt figyeltem, hogy megmarad-e apa füle, mert akkor nem hallhatja a meséimet. Aztán ebéd után azt mondtam apának: „nagy kópé vagy te aranyapám, az az érzésem… „ hát szinte zavarba jött. De be kell vallanom, hogy most nagy szükségét látom hogy hol édesanyát, hol édesapát öleljem olyan szorosan, hogy majd megfulladnak, aztán a fülükbe súgom: „nagyon szeretlek téged, tudod-e?” Iskolai beiratkozás előtt nem tudom, hogy helyes-e amit teszek, de ez most a legfontosabb.
Szeressétek ti is egymást. Jó érzés.
Mert ha rendetlenkedem és rám kiabálnak, akkor is tudom hogy szeretnek engem is.

Stefánia Irma hatéves