Egy másik Univerzum – Acsai Roland versei
EGY MÁSIK UNIVERZUM
ACSAI ROLAND VERSEI
Az idő
A madarak kör alakú fészke
A körforgás
Mintáját ismételgeti.
A kakukk egy diót csempész
A nádirigó fészkébe –
Az idő fájának csonthéjas tojását.
Platánlevelek
A lehullott platánlevelek
Egyszerre kezek és arcok –
Ahogy a vakok is a kezükkel látnak,
És tenyerükben hordják a lélek tükrét,
Ami a mások lelkét tükrözi.
Az ekhóegér
Az ég vakond-járataiban felszívódik a fény,
Felszívódnak az évek,
És egy másik
Univerzum földjéből vakondtúrásként kiemelkednek.
Sárkányszárnyas, puha prémes vakondok
Túrják a sötétet: denevérek.
Tűz helyett nem hallható hangokat
Lehelnek, és várják, hogy visszapattanjon forrósága.
A denevérek csillagokra vadásznak –
Az őszi ég utolsó denevérei az
Őszi égbolt utolsó csillagaira.
Aztán száraz falevélként összezsugorodnak,
És egy barlang mennyezetén lógva
Várják, hogy tavasszal szárnyaik falevélerezetében
Pumpálni kezdjenek az életnedvek,
És újra kirepülhessenek.
Kis nimfák, Ekhó-egerek, a mítoszok
Rokonai. Gaia emberi fül számára
Nem hallható szavait
Visszhangozzák, aztán saját visszhangjukat
Elnyelik, és újra kibocsátják:
A visszhang visszhangjának visszhangját.
Milyen lehet ilyen kicsinek lenni,
És ilyen tökéletesnek?
Radarfülekkel felszerelt űrállomásnak?
Ilyen tökéletesen sebezhetőnek?
Egyszerre földlakónak és földönkívülinek?
Egyszerre Ekhónak és egérnek?
Egyszerre létezni, és a létezés visszhangjának lenni?
Az eső fogvacogássá gyorsított morzejeleit hallatni?
