Virágszirmokat, zöld levélkéket, kavicsokat gyűjtögető Barátaim!
Virágszirmokat, zöld levélkéket, kavicsokat gyűjtögető Barátaim!
Annyi új érkezmény várt itthon minket (én hívom így) a nyaralás után, hogy nekem is át kell éreznem, hogy több levélre való élmény halmozódott fel bennem. Meg kell értenetek, hogy édesapára vagyok hagyatkozva mert még csak annyit tudok leírni, hogy Stefi. Ha mást is szeretnék írni, akkor azt előre, ahogy a felnőttek mondják nyomtatott betűkkel (amiket persze kézzel írnak) le kell nekem rajzolni és én hűségesen lemásolom. A képeimen előbb anya a hajamat fésüli, aztán hajzuhatagot játszunk a hintán Konkoly Enéh Kingával, Gyuriéknál, Veresegyházon. Kinga 14 éves lett! Megünnepeltünk!
Viszont mivel az óvodából csak nyolcan indultunk iskolába és én külön is el szerettem volna búcsúzni az óvodás társaimtól az iskola előtt, kerti mulatságot rendeztünk nálunk. Az összes meghívót más-más színű papírra rajzoltam, minden rajz más volt, mert képzeljétek el, hogy az óvodás társaim is mind mások voltak. Ahogy rájuk gondoltam, úgy rajzoltam nekik királynőt, tündéreket, vagy házat, kertet, virágokat fákat, macikat, bármit. Nagyon élveztem és édesapa le is fényképezett ezekkel a munkákkal , mert vagy két napig dolgoztam velük és mindenkinek a nevét én írtam rá a lapra. Rajzoltam ezen kívül olyat is, amire a szüleim azt mondták: meglepő. Az egyik tündér hasába ugyanis kisbabát rajzoltam. S mivel a tündéreknek is meg az angyaloknak is van szárnya (ha nem tudnátok) szerintem rokonok. Én úgy gondolom. És mondtam apának, hogy ez a tündér Mária és akkor a kicsi fia biztos Jézus. Valahogy így lesz egész ez a dolog. A kerti mulatságot nem is tudom hogy én vártam-e jobban vagy a szüleim, mert a felnőttek is úgy vettem észre, szeretnek beszélgetni, koccintani. Nagypapám és nagymamám is itt volt segíteni.
Holnap iskolába megyek, első tanítási napom lesz, és izgatott is vagyok, de jóval előtte volt még hogy az óvodás tanulás végén a gyermeknap környékén táncoltunk. Barbara - Mesó, Julcsi és Borika anyukája hozott táncruhákat beöltözködtünk és az óvodás dalokra, amiket mi énekeltünk, a fiúkkal táncoltunk szépen. El is játszottuk azokat a gyermekjátékokat, amiket tudtunk. Izabellával, az egyik legkedvesebb óvodás barátnőmmel, akivel más iskolába megyünk, szinte itt találkoztunk utoljára. Ők a nagymamájával együtt, aki erdélyi, hol a Balatonnál voltak nyáron, hol meg Erdélyben. Így ővele már nem is találkoztam, s ő a Herman Ottóba megy. Én meg a Liszt Ferenc általános iskolába, ahol zeneisek leszünk. Minden nap lesz énekóránk, Beethoven kilencedikjéből is azt szeretem, amikor énekelnek. Négyen elöl és a kórus. Erre táncolni is szeretek, Baremboim bácsi vezényel olyankor és ki is dugja néha a nyelvét
Hullanak a tejfogaim és jönnek a csontfogaim. Fájnak is, de tudjátok meg, hogy ezt érdemes tűrni. Nem vagyok csorbacsík, mert ahol kiesik már ott van alatta a következő. Voltam nyáron angol táborban, úszó táborban, és amikor nem voltam táborban akkor jártam oviba. Egyetlen szombat délelőttön megtanultam biciklizni. Johanna unokatestvérem kicsi biciklijén, ami még neki nagy. Nekem is nagy, amit apukámtól kaptam szülinapomra. Na ebből aztán az lett, hogy az oviba még a kisebb bicajjal tekertem át a Hungária körút mégy sávján, a zebrán, aztán az Mogyoródin, a rendes kerékpár úton, és a Róna utcán, hátulról az Emma közön közölve az oviba. Apa nagyon izgult mert végig bíztatott, s ha valahol megálltam hogy kérdezzek valami nagyon fontosat tőle, akkor nagyon ideges lett. Hárman, Johannával, Andriskával éppen nagymamáék Dorka családi találkozóján vagyunk, ahol kutyát is sétáltathattam. Johannát nagyon szeretem, de nagy verseny van közöttünk. Biciklivel is. És van hogy bőgés a vége, mert mind a ketten tudunk undokok lenni. Egymással…
Holnap is biciklivel szerettem volna menni tanévnyitóra, (már a nagy igazi biciklimmel is tudok, Johannáét visszaadtuk) de azt mondták: ünneplőben lehetetlen. Ennyit a felnőttekről. viszont teljesen készen van a tanulószobám, íz íróasztalom, a szekrényem és Tünde gyermekgyógyász doktor nénim hozott nekem egy iskola táskát is Svédországból. A halálfejes a divat ott, de én inkább egy szép virágosat kaptam tolltartóval. Halálfejet nem is tudok rajzolni igaz Hello Kittit sem, de az van mindenemen a biciklimtől a pólómig. Apa szerint nem is baj, hogy nem tudok ilyet, tudok szerinte mást. Meg tanulok mindenfélét a suliban.
Ti is tanuljatok felnőttek, ha lehet több türelmet. Mert mi biztos szeretni fogjuk egymást az iskolában,
mert az oviban is szerettük. És bevallom, emlegetem még az ottani barátokat.
Most azonban feküdnöm kell, holnap iskola, fél nyolcra ott kell lenünk.
Gondolatok rám!
Maradok Stefánia Irma
apa szerint a névsor elején
