Drága iskolába járó és iskolákat kerülgető Barátaim!
Drága iskolába járó és iskolákat kerülgető Barátaim!
Láthatjátok, hogy mennyire megváltozott az életem, a nyár vége óta nem tudtam nektek írni, pedig lassan már meg is tanulok. Csak az augusztusi zaborici (zaborityi) tengerparti nyaralás óta már rengeteg idő eltelt és édesapa mindig lefoglalja a gépet, amin „gépes” lehetnék írni, ha tudnék. (Persze a rajzfilm is jó…) Már bogarászom a betűket igyekszem összerakni a szavakat, de mindig olyanokat szúrok ki amiket máshogy kell írni és másként kell ejteni. Mondom, hogy: bö,e,e,tö,há, o,v,e,nö. És akkor anya azt mondja Beethoven, vagy Nescafé, esetleg Chopin. Én csak betűzök, betűzök, egyszer csak összerakom az egészet és kiderül, hogy egyáltalán nem úgy kell mondani azt a szót. Ez direkt van? Ugyan végleg elbúcsúztam az óvodástól, de édesanyát megkértem, hogy egyszer iskoláskor is menjünk vissza. Voltunk is, Gabi óvó néninek vittünk CD-ket, amin mi voltunk rajta, az egykor odajáró gyerekek. Ezt hívják úgy, hogy múlt. De vissza lehet hozni, mert a születésnapomra sok óvodás társamat is meghívtam. Marosvölgyi Marci is itt volt…
Amikor úgy megyünk az iskolába, hogy csak ünneplünk, az a tanévnyitó. A Liszt Ferenc iskolába járok, ahol ének-zene tagozat van, minden nap énekünk és már van furulyám is. De amikor még csak gyülekeztünk és nem ismertem senkit, csak leültettek minket osztályonként a legelső sorokba az udvaron, akkor a mi padunk végére ült Éva néni, aki mindig mosolyog, magas, vékony, sportos és hármas ikrek a lányai. De képzeljétek el, az osztályban is vannak ikrek. Most sem tudom, hogy Márk vagy Máté ül mellettem az egyik első fényképen. És van az osztályunkban lány ikerpár is Luca és Mira. Ha átöltöznek, akkor nem tudom őket megkülönböztetni, de ha megmondják a ruhájukat, akkor megjegyzem. Már az első napokban egy csomó barátot szereztem, de egyiknek sem tudtam a nevét csak Gerdának. Végül mégis Lili a barátnőm, szerintem. Mert azóta már ez is kialakult. Nem volt hosszú a tanévnyitó ünnepség, a fiúk közül sírdogáltak néhányan és nem engedték el az anyukájuk kezét. De Éva néni hamar elintézte a dolgokat. Ebédben vagyok a legjobb suliban! Mivel sokan vagyunk, és kicsi az ebédlő, tempósan kell ennünk. és én már ezért is több napocskát kaptam, magatartásból. A rossz az a felhő, vagy a villám! Amikor még jó idő volt apával biciklivel is mentünk iskolába, csak a Közlekedési Múzeumnál nagyon nehéz átkászálódni a Hermina úton. Szintkülönbség, mondta édesapa. Ja, ebből következik, hogy megtanultam biciklizni. Anya szaladgált utánam a csendes kis utcákon, fogva a nyerget. Kiabált velem, ha belementem a bokorba, vagy elfelejtettem bekanyarodni, vagy veszélyesen tekertem egy járókelő felé. Aztán egyszer csak édesapa azt vette észre, hogy csend van és én tekerek. Azonnal lerohant megbámulni. Azóta már lebicajoztunk Berecz András keresztapámékhoz és voltunk sokszor Hanich Banikáéknál, aki szintén keresztapám, és ott van nekem Johanna és Andriska unokatestvérem.
Nekünk nemcsak egy tanító nénink van, Éva néni, hanem ott van nekünk Peti bácsi is, akivel délutánonként vagyunk. Ő történelem tanár és apa szerint filozófus, és mély hangja van, nagyon komolyan tud velünk tárgyalni. De szeret minket és volt velünk osztálykiránduláson is. Mert nem hiszitek el, az első hetekben életemben először utaztam vonaton és voltunk Zánkán úgy, hogy ott is aludtunk. Édesanyáék nagyon izgultak és nagyon vártak haza. Még szeptemberben volt nálunk az én nagy barátnőm Teski Tinka, aki egyetemista lett. Hozta őt Budapestre az édesapja és édesanyja, meg Peti és Tomi az öccsei. Tinkát azóta sem láttam, tehát apa szerint minden rendben van vele az egyetemen. Messze kollégista, de itt már a házunk előtt állunk a fényképen.
Este nem akarok fürödni, lefeküdni, reggel nem akarok ébredni iskolába menni. Más is így van? Én még leraxálnék (sic!) mert, ha az ember leraxál, akkor félig nyitott szemmel figyeli a világot és majdnem alszik is. Ez az első fénykép. A reggel most egészen más, mint az ovi volt, oda kilencig beérhettünk, ide meg fél nyolcra kellene beérnünk. Az órával már játszom, sőt rajzoltam is többet, ki is vágtam a mutatókat. De reggel mindig futás van, ha édesanyával megyünk. Apa integet az ablakból és én kiabálok neki, hogy apa jó fiú legyél!
Én is igyekszem jó kislány lenni, de nem mindig sikerül. Lassú vagyok és Éva néni szerint csak arra figyelek, ami érdekel. Az uszodában, öltözködéskor azt mondta az egyik segítő édesanya, hogy királykisasszony vagyok. Öltöztetni kell. Persze én szabadon szeretek öltözködni, ha az játék. De most megyek suliba és szép napot kívánok nektek is. Már egyedül alszom és íróasztalom is van. Rajzolok rajta.
Ti is rajzoljátok le akit szerettek! BÚÉK! (Ez azt jelenti, hogy Boldog Új Évet Kívánok! Apa mondta. Le tudom írni…)
Maradok a ti Stefánia Irmátok
