Ugrás a tartalomra

Ki volt Szerb Antal valójában?

Kevesen tudhatták 2013-ban, hogy megjelent egy 720 oldalas monográfia Szerb Antalról. Arról már többen hallhattak a köztudottan díjmániás irodalmi életnek köszönhetően, hogy a könyv szerzője, Havasréti József Artisjus Irodalmi Díjat kapott az irodalomtörténeti munkáért. Azt az információt viszont Bíró-Balogh Tamás osztotta meg a szegedi könyvbemutatón a nyilvánossággal, hogy Havasréti József 2014. október 10-én a Déry Tibor-díjat is megkapja (a cikk megjelenésének időpontjában már megkapta). Bár ez nem olyan meglepő, hiszen a díj kuratóriumának elnöke az Artisjus mindenkori főigazgatója. Ez a tény azonban a hiánypótló vállalkozás értékéből semmit sem von le. Sőt újra alkalmassá teszi a könyvet arra, hogy olvasatlanul is minél többet beszéljünk róla.

A szegedi bemutatón Havasréti és Szerb életének számos párhuzamos mozzanatát fedezte fel a vájtszemű filológus hírében álló Bíró-Balogh Tamás. Kiderült, hogy Szerb Antalhoz hasonlóan a monográfusa is írt regényt, Űrérzékeny lelkek (Magvető, 2014) címmel. Amint a szerző válaszából megtudhattuk, a regény régóta készült, hiszen természetesnek tartja, hogy a 20. század első felében élt alkotókhoz hasonlóan ő is egyszerre ír szépprózát és a tudós karriert erősítő értekező művet. Az csak véletlen, tette hozzá Havasréti, hogy Szerb helyett nem más vált az egymással paralel futó szépírói és kutatói pálya emblematikus figurájává (például Devecseri Gábor vagy Szentkuthy Miklós).

Ha azonban egy emblematikus magyar irodalomtörténészt kell említenie a vizsgázó bölcsészeknek, ma is gyakran kerül elő Szerb Antal neve A világirodalom története és A magyar irodalom története című munkái miatt. Pedig Szerb alaposabb és máig kevésbé ismert irodalomtudományos írásai afelé mutatnak, hogy a szerző nem törekedett mindig a közérthetőségre, a tudománynépszerűsítésre. A kor szakfolyóirataiban található, gyakran nehezen érthető tanulmányokat Havasréti jelentősebbnek gondolja az előbb említett népszerű kiadványoknál és a szépírói munkáknál is.  Ráadásul Szerb német hatásra egy olyan szemléletet követett, amely szerint az irodalom, a művészet a kiválasztott keveseknek szól. Aki ezt nem érti, az a plebs, és az ő igényeikkel nem kell foglalkozni.

A közérthetően beszélő író képét főként A magyar irodalom történetének előszava alakította ki róla, köszönhetően annak, hogy Havasréti szerint Szerb Antal kiválóan értett a marketinghez. Világosan meg tudta fogalmazni, ki ő pontosan, mik a céljai, és ezt hogyan próbálja elérni. Ezt tükrözik aforizmái, amelyek közül Bíró-Balogh Tamás talán a legismertebbet emelte ki: „Olyan író vagyok, akinek időnként az irodalomtörténet a témája.” Ezeket a túlzásokat és egyszerűsítéseket láthatóan nehezen tudta lelkileg feldolgozni a monográfus, sőt sokáig ennek hátterét sem sikerült tisztáznia. Valószínűleg egy idő után rabjává válhatott saját kreativitásának, éleselméjűségének – állapította meg Havasréti. Kiderült, hogy Márai Sándorhoz hasonlóan Szerb Antal is „feljövőben” van, ami annyit jelent, hogy az európai polgári igényeket kielégítő regényeiket szép számmal keresik mind külföldön, mind Magyarországon.

Havasréti József, Bíró-Balogh Tamás, köztük a magyar irodalom eddig ismeretlen szereplője (Fotó: Új Krisztina)

Végül Havasréti József beavatta a közönséget munkamódszerébe is. Láthattuk magunk előtt az elszánt monográfiaszerzőt, amint falra aggatott csomagolópapíron tervezi a tudományos munka felépítését, akár egy régi építész a több emeletes színházat. Az alapokat azonban jelentősen újra kellett gondolnia, hiszen Poszler György Szerb Antal című könyve nem szolgálhatott kiindulópontként. Az 1973-as kiadvány ugyanis teljesen mellőzi a műértelmezéseket, a 2013-as monográfia pedig főként ezekre épít.

Semmiképpen sem célunk a monumentális munka renoméját rombolni, de érdemes áttanulmányozni néhány olvasó véleményét a kötet Moly-profiljánál. Itt sokan kiemelik a jegyzetelés kaotikusságát, a szerkesztés felületességét és a tárgyi tévedéseket. Pozitív összegzésként annyit idézhetünk az ottani véleményekből: „A csúcspontok jellemzően azok a fejezetek, amikben Havasréti nem feltétlenül a leghagyományosabb kérdéseket teszi föl (III., IV., XII.), konkrétan ahol Szerb kultúraképét, saját, íróként való pozicionálását (imázsalkotását), identitását, szellemi környezetét vázolja föl”.

Aki bővebb választ szeretne kapni a cikk címében feltett kérdésre, bátran vágjon bele Havasréti József könyvébe!

Boldog Zoltán

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.