Ugrás a tartalomra

Irodalom és társművészetek az Előretolt Helyőrség Íróakadémia első szabadegyetemén

Hajnali öt. Vékony fénycsík szűrődik be a szobába, mint hízelgő macska hozzám dörgölőzik, elbújok előle a paplan alá, a sötétbe, melegbe, a puhaságba, a puha álomba.

A kísérlet csupán pár másodpercig tart. Telefonom ébresztője olyan rondán szól, hogy egy téli álmot alvó medvét is képes lenne barlangjából kikergetni. Jó messzire tettem az ágytól, ne tudjam a szundi gombot megnyomni, többszöri aktiválása ugyanis biztos elalvást eredményez. Éjjel kettőig leveleket, mi több, kéziratokat is olvastam, az Irodalmi Jelen-estet szerveztem, esti ember lévén gyakran dolgozom sötétedéskor, amikor elcsendesül minden, elül a ház- és utcazaj, szoktam a kreatívabb munkákkal foglalatoskodni. Ennek okán viszont tíz előtt nálam nem kel fel a nap, minden, ami a koránkeléssel jár, mazochista aktus.

Előretolt Helyőrség Szabadegyetem
(Fotó: Mohácsi Árpád László)

Gyulára, az Előretolt Helyőrség Íróakadémia első szabadegyetemére készülődöm, s bár kényelmesebb lenne különutasként vonattal, netán autóval menni, mégis a hajnali közös busz mellett döntök. Ha más fel tud kelni, nekem is menni fog! Meg az mégiscsak értékelendő, hogy külön buszt szerveztek, kész luxus, csak ne lenne olyan iszonyat korán…

Bőröm forró a fáradtságtól, úgy császkálok a lakásban, mint egy alvajáró, s ezen az erős kávé sem segít. Hat órakor már taxiban ülök, mert a metróaluljáróban bármikor képes vagyok eltévedni, az ellenkező irányba tartó szerelvényre felülni, elmenni máshová, álmodozva, félig csukott pillákkal hallgatni, mint mond a hangosbemondó. Váltani is kellene a kettesről a hármasra, s különben sem tudom, hol is van az a bizonyos Kocka presszó. Hmm, lehet, hogy nem is így hívják…?

A hajnali illatok csípősek, a színek szokatlanok és élesek, reggel tízkor a nap nem így osztja fénycsíkokra a tarka falombokat, és nincs foga a dérnek. A cigaretta sem esik jól. Attól tartok, hogy undok antiszoc leszek, begubózom, és nem akarok beszélgetni senkivel, a szobatársam is utálni fogom, egy introvertált személyiségnek külön megpróbáltatás idegen lénnyel egy térben aludni, kellemesen társalogni, ismerkedni, mi több csacsogni, csevegni.

Kiderül, hogy a presszót nem Kockának hívják, beégek a taxisofőrnél, de szerencsére jól képzettársít, a Kockából következtet a Szögletre, s megkérdezi, mégis hová igyekszem korán, ilyen morcosan, gyűrötten. Gyűlölöm az érdeklődő, beszélgetni akaró taxisofőröket!

Mondom neki, hogy az Előretolt Helyőrség Íróakadémia Szabadegyetemére, Gyulára, de igyekezzék, mert ha lekésem a közös buszt, revanst veszek rajta. Ó, hogy neki a kedvenc könyve A láthatatlan légió, és hogy mennyire szereti Rejtő Jenőt. És mi is ez a szabadegyetem, miért viseli az Előretolt Helyőrség nevet? – kérdi.  Nincs mit tenni, beszélgetni kell vele… Elmagyarázom neki a kolozsvári Helyőrség történetét röviden, meg hogy miért viseli a szabadegyetem ezt a nevet. Kiderül, hogy Orbán János Dénest is ismeri.

Ha már így összehozott a sors, bedobok egy kis reklámot, javaslom, hogy vásárolja meg Pál Dániel Levente, Demeter Szilárd, Kubiszyn Viktor és Muszka Sándor köteteit, míg utasra vár, olvashatja bátran, Muszkáén nagyokat fog nevetni.

Megérkezünk. Nem vesz el a fuvarért pénzt. És már nem is vagyok annyira antiszoc, mint ébredéskor. Végül is egy valódi hús-vér olvasóval utaztam a Népliget Szöglet presszójáig.

Előretolt Helyőrség Szabadegyetem
(Fotó: Mohácsi Árpád László)

A csapat zöme már megérkezett, volt olyan is, aki inkább nem is feküdt le éjszaka, csak hogy el ne aludjon. Én a három óra alvásteljesítményemmel egész jól állok.

Lőrincz P. Gabival egymás mellé ülünk, az ukrajnai oktatási törvényről beszélgetünk, hogy aláírták, és az egyetlen járható út a magyarul tanuláshoz kiköltözni Magyarországra, ki fog ürülni az amúgy is megnyomorított Kárpátalja, a legkitartóbbak is elmennek majd...

Egyszer jártam Beregszászon, mégis mintha a saját szülővárosomról lenne szó, olyan, mint Gyergyószentmiklós a kilencvenes évek közepén.

Milyen fura, hogy az oktatási törvénnyel kapcsolatban alig születik Facebook-bejegyzés, pedig ha valamiért, ezért érdemes lenne az összmagyarságnak egységes erővel fellépni.

Végigbeszélgetjük az utat, szóba kerül a készülő verseskötete, az Árkosi E-MIL Írótábor, amelyről idén lemaradtam, közös tervek, amelyeket meg kellene valósítani, a KMTG szakmai programjai. Úgy elbeszélgetjük az időt, hogy nem sikerül aludni, s mire észbe kapunk, már Gyulán van a busz. Ármos Lóri kitartását, jó szervezőképességét és empatikus hozzáállását csodálom, s örülök, hogy ilyen bátor és ambiciózus kollégáim vannak. Egy ekkora csapatot összetartani, minden csúszást, szervezetlenséget kiküszöbölni s mindenki kedvére tenni nem kis feladat.

Előretolt Helyőrség Szabadegyetem
(Fotó: Mohácsi Árpád László)

A Művelődési Házban igen impozáns fogadtatásban van részünk, meg is vagyok lepődve, persze a külcsín, az elegancia, az életmentő kávé és ásványvíz semmit sem jelentene, ha nem lennének tehetséges fiatalok ebben a közösségben és olyan pályatársak, akiknek a zömét nem az Előretolt Helyőrség Íróakadémián ismertem meg, hanem jóval előtte, kit Kolozsvárról, kit máshonnan.  

Meglehetősen sokszínű csapat vagyunk, nagyon különböző alkotói nézetek és mentalitások találkoznak, mégsem konfrontálódnak, talán ez az, amit a kortárs irodalomból leginkább hiányolok manapság, a másképp gondolkodás nem jelenthet ellenségképet, a nyitottság pedig alappillére az építő jellegű kommunikációnak és véleménycserének.

A regisztráció, kávé és finom ebéd után megérkezünk az Erkel szállodába, ahol sajnos nem mindenki kapja meg időben a szobáját, Gabival operatívak leszünk, s eldöntjük, amint meglesz egyikünk szobakulcsa, felrúgjuk a szobarendet, s az utánunk érkező lányok majd alkalmazkodnak, csoportosulnak, különben esélyünk nem lesz átöltözni, és elindulni a Művelődési Házba a Kortárs, a Székelyföld és a Hitel párhuzamos szakmai beszélgetéseire. Az átöltözés aktusa azért fontos, mert a programban alkalmi öltözetre is felhívják a figyelmünket, ami most éppen nincs ínyünkre. Fél óra alatt mégis olyan díszbe vágjuk magunkat, mintha esküvőre készülnénk, két lánynak zuhannyal, sminkkel együtt ez több mint világrekord.

Előretolt Helyőrség Szabadegyetem
(Fotó: Mohácsi Árpád László)

A Művelődési Házban sajnos egymással párhuzamosan zajlanak a folyóirat-beszélgetések, választani kell. A Székelyföld mellett döntök, mert ott gyakran publikálok, s mert velük jött az egykori főszerkesztő, Ferenczes István, akinek verseit igen nagyra tartom, s a találkozásnak fölöttébb örülök. A folyóiratok kerekasztalára a pályakezdőknek szöveget is kellett hozniuk, a beszélgetés végén műhelymunkára kerül sor a szerkesztők közreműködésével.

A Székelyföld-beszélgetésen Ferenczes István mellett Lövétei Lázár László és Molnár Vilmos vesznek részt, a lap történetébe avatják be azokat, akik kevésbé ismerik a periodikát. Kiderül több más mellett, hogy Hóhatár lett majdnem a neve. Megvallom, ez nekem sokkal jobban tetszik. Székelyföld jelenlegi neve nem jelent regionális elkötelezettséget, hiszen Térey Jánostól Bogdán Lászlóig sokféle költő-író elfér a lapban. A meghívottak fel is olvasnak, Molnár Vilmos minimál meséit jó újra hallani.

Lövétei kiemeli, hogy a lap a legfiatalabbakra is igyekszik figyelni, a pályakezdők szöveggondozásában Fekete Vince, a szépirodalmi rovat szerkesztője vállal oroszlánrészt, ő az, aki rendszeresen olvassa a más periodikákban, éves antológiákban megjelenő legfiatalabb költőket, írókat is. Elhangzik Döme Barbara neve is, aki az Irodalmi Jelen „háziszerzője”, de a Székelyföldben is gyakran publikál.

Végül a pályakezdők kéziratait vitatjuk meg. Nagyházi Márton verse kellemes meglepetés, a cukor és a kakaó kémiai képletét építi be egy ajándéknak szánt képversbe.

Szente Anita két rövidprózája és Shrek Tímea írása szintén izgalmas, a szerkesztők javaslatait, reméljük, megfontolják, s dolgoznak még a kéziraton.

Előretolt Helyőrség Szabadegyetem
(Fotó: Mohácsi Árpád László)

Késő délután a hatvanadik születésnapját ünneplő Kortárs folyóirat Kortárs-költőversenyc. antológiáját mutatják be, ahol a folyóirat többek között Aranyhoz, Petőfihez, Babitshoz, Jékelyhez, Kálnokyhoz kapcsolódó költőversenyéről mesél dióhéjban Pécsi Györgyi, majd felolvasnak a verseny nyertes alkotói is: Ambrus Lajos, Falusi Márton, Novotny Tihamér, Orbán János Dénes, Zalán Tibor.

Orbán János Dénes Babits és Kálnoky-paródiája megnevetteti a fáradtabb hallgatóságot is, Pécsi Györgyi irodalomtudományos felvezetője pedig vonzóvá teszi a legfiatalabb számára is a folyóiratot.

Előretolt Helyőrség Szabadegyetem
(Fotó: Mohácsi Árpád László)

Este következik a szabadegyetem ünnepélyes megnyitója. Amikor megérkezünk a Vígadó termébe, nyilvánvalóvá válik, miért volt szükség alkalmi öltözetre, farmerban zavarba jönne itt az ember, de vannak, akik nem vették ilyen szigorúan a dresszkódot.

A poharazgatás-beszélgetés után átvonulunk Szörényi Levente és Stumpf András zenés irodalmi estjére, amelyet Schreiber András moderál, megismerhetjük a legendás zeneszámok történetét, a számomra kedves Táskarádióról is beszél Szörényi.

Előretolt Helyőrség Szabadegyetem
(Fotó: Mohácsi Árpád László)

A koncert után koránt sincs vége még az estnek, s bár már ragadnak le a pilláim, mégsem hagyom ki az Electronic Sheep zenekar kiváló koncertjét a Red Hole Music Pubban. Bár a felét sajnos kint hallgatjuk meg a cigarettások diszkriminálása miatt, pedig bent meleg is van, meg jóval kellemesebb a hangulat.

Éjjel kettő, mire visszaérünk a szállodába, énekelünk hazafelé a gyulai polgárok legnagyobb örömére.

A reggelit kihagyom, különben nincs esélyem kávézni és zuhanyozni, Shrek Timi hoz nekem almát, ami pont elégséges ebédig, különben is túlzásokba estem a vacsoránál és az ebédnél.

Párhuzamosan zajlik Szörényi Levente Kossuth-díjas zeneszerző mesterkurzusa Versek és dalszövegek címmel Stumpf András Junior Prima-díjas újságíró mesterkurzusával Az interjúkészítés alapjairól. Utóbbiról eszembe jut, hogy van két megszerkesztetlen interjúm a rovatomban, s megannyi várakozó verskéziratom, de mivel a munkát erre a néhány napra igyekeztem otthon hagyni a laptopommal együtt, úgy döntök, maradok inkább a zenénél, s beülök Szörényire, akinek mesterkurzusa tulajdonképp folytatása, kiegészítése az esti beszélgetésnek. A kozmoszt összetartó energiáknál elvesztem a fonalat, az ihlet kozmikus hullámokból eredne – véli ő, én egészen mást gondolok erről, de egy művésznek szíve joga onnan származtatni az ihletet, ahonnan akarja. A Táskarádiónál biztos nagyon dolgoztak azok a bizonyos kozmikus hullámok.

Előretolt Helyőrség Szabadegyetem
(Fotó: Mohácsi Árpád László)

Ebéd után muszáj aludnom egy picit. Hullafáradt vagyok, de kitartó és lelkes. A délutáni program a társművészeteké, az első szabadegyetem egészére jellemző egyébként a film, a zene, a képzőművészet és az irodalom kapcsolatára fókuszáló beszélgetések és mesterkurzusok jelenléte.

Irodalom és vizualitás témában a MOME Animáció tanszékének előadása animációs technikákról, szöveg és látvány viszonyáról a kortárs magyar filmekben Nemes Barnabás, Szujó Alexandra Julianna, Tőkés Anna közreműködésével azok számára is érdekes lehet, akik nemcsak költészettel és rövidprózaírással foglalkoznak. Többek között Bodor Ádám-animációkról is beszélgetnek.

Az Ut pictura poesis – Vizuális interferenciák a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem Képzőművészet szakán c. előadásszintén a képzőművészet és irodalom viszonyára fókuszál.

A könyvtrailekről Schreiber András, Kubiszyn Viktor és Pál Dániel Levente beszélget. Több más mellett olyan fontos kortárs szerzők könyveiből készült trailerről esik szó, mint Jászberényi Sándor vagy Thomas Pynchon.

Előretolt Helyőrség Szabadegyetem
(Fotó: Mohácsi Árpád László)

Az esti Kaláka-koncert több résztvevő számára reveláció, én már kívülről tudom őket, nagyon sokszor volt alkalmam meghallgatni a megzenésített verseket, de azért részt veszek az esten. Érdekes hallani, ki mit gondol a megzenésített versről, mitől lesz ez jó, s milyen lenne egy jazz-punk-rock stílusban megzenésített kortárs költemény. A reggeli közönségtalálkozó a megzenésített versekkel is foglalkozó Pejin Lea és Marcsák Gergely számára hasznos tapasztalat, hiszen bemutathatják a nagynevű zenekarnak saját műveiket.

Előretolt Helyőrség Szabadegyetem
(Fotó: Mohácsi Árpád László)

Aki bírja, bekapcsolódhat a 11-kor kezdődő esti filmklubba, amelynek témája Az ember, akit Ovénakhívnak című svéd fekete komédia Fredrik Backman bestselleréből. A beszélgetést Kubiszyn Viktor és Schreiber András vezeti.

Késő este a kocsmaasztaloknál folytatódik az ’irodalmi szocializáció’, és ahogy ez lenni szokott, nem megyünk haza az első sör után.  Petőfi rokonain át Sziveri költészetéig és a publikációs lehetőségekig sok minden terítékre kerül, és kisebb viták is kibontakoznak.

Kicsit hosszúra sikerül az este, kirúgunk a hámból rendesen, másnap Budapest felé robogva a vonaton megfogadom, soha többé nem iszom (unikumot!).

Előretolt Helyőrség Szabadegyetem
(Fotó: Mohácsi Árpád László)

A vonaton már a pénteki Irodalmi Jelen-estet készítem elő, álmosan jegyzetelgetek, rájövök, hogy az esszéisztikus felvezető, amelyet indulásomkor megírtam, közönségriogató lesz, el fognak szaladni az emberek, ha elnyújtjuk az estet, semmiképpen sem lehetünk hosszabbak egy óra 15 percnél, ennyit szoktam én is kibírni cigarettázás nélkül tudósítóként.

A helyőrséges program azonban javában dübörög még Gyulán, sajnálom is, hogy nem tudom meg, mi a dörgés a kortárs finn prózában, Kati Hiekkapelto finn írónőről – akit Pál Dániel Levente és Csikár Norbert Adrián mutat be – ugyanis sokat hallottam.

Nemere István és a szórakoztató irodalom párosa is érdekelne.

Összességében: az Előretolt Helyőrség Íróakadémia első szabadegyetemén a jó közösségi élmény mellett számomra leginkább pozitív tapasztalat az összművészeti jelleg volt, a szakmai programok megerősítettek abban, hogy az irodalomnak nyitnia kell a társművészetek, a zene, a film, a képzőművészet irányába, hasznosak ezek az összefonódások. A programok csúszása, a szervezetlenség hasonló rendezvényeknél szinte természetes velejáró, itt nem volt ilyen, s ezért külön köszönet a szervezőknek, a hiábavaló várakozás próbára teszi a legkitartóbb irodalmi fesztiválozó türelmét is.

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.