Ugrás a tartalomra

Csodát tenni abban a világban, ahol nincsenek csodák

Új helyszínen, a Háló Egyesület közösségi és kulturális központjában került sor az Irodalmi Jelen éves díjátadó műsoros estjére, amely óriási érdeklődés mellett zajlott – az ülőhelyek hamar elfogytak, de az állni kényszerülők sem adták fel, ugyanis száznál is többen gyűltek össze. Idén először került sor a nagydíj átadására – Rakovszky Zsuzsa és Nádasdy Ádám vehette át, de a kritikapályázat fiatal nyerteseit is kihirdették.
 
 
„Az Irodalmi Jelen tizenhét éves történetében először adunk át nagydíjat” – nyitotta meg Böszörményi Zoltán főszerkesztő az estet, amelyre rengetegen gyűltek össze – ki a pesti Vörösmarty térről, ki valamely határon túli városból, ki az ország másik végéből érkezett. E majdnem húsz év alatt több mint 2400 szerző publikált a folyóiratban – folytatta a főszerkesztő –, ami igazi kohéziót teremt, és csodákat művel egy olyan világban, ahol nincsenek csodák. Miért különleges lap az Irodalmi Jelen? A válasz kulcsszava: a fiatalok miatt. Nekik nyit teret a lap, hagyja kibontakozni őket, és hagyja, hogy újra meg újra átformálják az irodalmi élet arculatát. Aranytól Krúdyn át Pilinszkyig és Rakovszky Zsuzsáig, Nádasdy Ádámig mindig voltak, akik átköltöztettek bennünket ebből a világból egy olyan szellemi világba, ahol jól érezhetjük magunkat” – folytatta Böszörményi Zoltán, hozzátéve: „Mi itt az Irodalmi Jelennél azt tükrözzük, hogy fontos a fiatal magyar irodalom. De az is fontos, hogy a becserkészett alkotók megmaradjanak a pályán, s ha túl is nőnek egyszer az Irodalmi Jelenen, képviseljék annak szellemét.”
 
 
A 2018-as év Irodalmi Jelen-díjasainak laudációit Varga Melinda olvasta fel, majd az alkotók átvehették a pénzjutalommal is járó elismeréseket. „Rakovszky Zsuzsa kikergeti az esti álmot a szemünkből, megsemmisíti az unalmat, gondolatai átélhetősége, kényelmes öltözete elviselhetőbbé teszi a létet. (…) Ha bőrünkön érezzük az apátlanságot; ha minket is átvernek és becsapnak, ha nem vagyunk elégedettek a testünkkel, környezetünkkel, ha félünk a kötődéstől (…) ha csak a magány ül le mellénk, kicsivel könnyebb lesz a teher, ha mindezt regényben vagy versben fedezzük fel” – fogalmazott Varga Melinda a nagydíjat nyert író-költő méltatásában. Nádasdy Ádámról: „Mondhatnám azt, hogy a metaforák, a megszemélyesítések, a sűrítés, a meghökkentő, humoros vagy éppen ironikus, önreflexív verszárlatok költője, és azt is, hogy a szerelem versmestere és a modern istenes versek mágusa, akinek művei révén bensőségesebb kapcsolatunk lehet az Istennel, szembenézhetünk az elmúlással, az idő végességével, a földi léptékkel mérhető dolgok törékenységével, jellemhibáinkkal.”
 
  
 
Lőrincz P. Gabriella az Irodalmi Jelen költészeti díját, míg Shrek Tímea debütdíjat próza kategóriában vehetett át – mindketten fiatal kárpátaljai alkotók, akik tavaly ősszel káprázatos műsorral győzték meg az Irodalmi Jelen estjén a közönséget tehetségükről. Most sem volt ez másként a felolvasások órájában. „Ez a költészet érzéki és tárgyias, ironikus és tragikus, szép és rút bizarr keveréke, egyszerre lenyűgöz, gyönyörködtet és sokkol” – jellemezte Lőrincz P. Gabriela líráját Varga Melinda, míg Shrek Tímeáéról így szólt: „Novelláinak nyelvezete, a szövegépítkezés, a történetszövés Jack London, Franz Kafka és Edgar Allan Poe világához hasonló.”
 
  
 
Frideczky Katalint, a folyóirat egyik prózadíjasát Haláljel című novellája tette rendkívül ismertté, de nem azért olvassák ilyen sokan, „mert hatásvadász, és sok a virtuális faluban az ismerőse, hanem mert bátor, és mer olyan témákhoz nyúlni”, amelyeket bár sokszor megírtak, mégis új nézőpontból szólaltatja meg. „Király Farkas legalább olyan jó költő, mint prózaíró, noha az utóbbiért kap idén díjat, s kétségtelen: Sortűz című, a ’89-es katonaságot feldolgozó kisregénye kiemelkedő darabja a kortárs szépprózának” – mutatta be Varga Melinda az alkotókat.
 
 
Arany Zsuzsanna, az Irodalmi Jelen esszédíjának nyertese hatalmas Kosztolányi-életrajzzal állt elő nemrég, 2016-ban pedig az ő szerkesztésében látott napvilágot az Irodalmi Jelen Könyvek kiadásában a Kosztolányiné Harmos Ilona-mű, a Madame Chaglon rejtelmei. Arany Zsuzsanna nemcsak „kitartó irodalomtörténész, kutató, esztéta, kritikus, a regény műfajával is kísérletezik” – méltatta őt Varga Melinda. Végül a második költészeti díjas, Bíró Tímea és a szintén verselésben otthonosan mozgó debütdíjasok – Pejin Lea, Magyar Eszter Csenge és Kemény Gabriella – vehették át az elismerést.
 
Nemcsak a folyóirat kitüntetettjeinek tapsolhatott azonban a közönség: a nemrég lezárult, 36 év alattiak számára meghirdetett kritikapályázat nyerteseiről is megszületett a döntés. A kiírástól eltérően a zsűri – azaz a lap szerkesztősége – két fődíjat osztott ki: Frei Gabriella és Lafferton Luca holtversenyben lettek a pályázat nyertesei. Különdíjat Nagy Bernadett, Kiss Júlia és Palásti Petra vehettek át, ők egyévi Irodalmi Jelen-előfizetést és értékes könyvcsomagot kaptak. A szerkesztőség ezzel is arra biztatja őket, hogy maradjanak nyitott szemmel járó, figyelő, érzékeny ítészek. Ahogy Böszörményi Zoltán fogalmazott: egyre kevesebben fordítanak időt az elmélyült értelmezésre, pedig az olvasó számára ez nélkülözhetetlen volna.
 
 
 
A díjak átvételét követően Marcsák Gergely zenés műsorát hallgathattuk meg. Gergő négy megzenésített verset játszott el gitárján: Lőrincz P. Gabriella Ha lesz; Rakovszky Zsuzsa A kettő és az egy; Böszörményi Zoltán A szél és Nádasdy Ádám Önismereti sláger című műveit. Ez utóbbit pillanatokon belül meghallgathattuk zenei aláfestés nélkül is magától a költőtől – az immár nagydíjas Nádasdy Ádám A gallér és a Kilincs, ágy, határállomás című versei után zárásképp ezzel búcsúzott a közönségtől, miközben a vetítőn Szekáry Zsuzsanna Kozmikus játék című festménye szolgált háttérül. Rakovszky Zsuzsa Az utolsó napok című versét olvasta fel, majd az Egy péntek este című részletet, amely egy verses kisregényének a bevezetője. A kivetítőn Szekáry Zsuzsanna Csillagles című festménye volt látható.
 
Bíró Tímea, Lőrincz P. Gabriella és Shrek Tímea felolvasása ismét nagy csendet varázsolt a terembe – az Irodalmi Jelen fiatal szerzőinek megdöbbentő erővel szólaltak meg anyaversei, illetve Shrek Tímeának Az árva című novellája. Valamiképp mindegyik mű az anya hiányát transzformálta költészetté, s ez igaz Shrek Timi lírai sűrítettségű prózájára is. Lőrincz P. Gabriella Mindenki árva lesz című versét épp Tímea e műve elé ajánlja mottójában. Bíró Tímea versben és rövid prózaversekben is bemutatkozott, Dagály című szövege megrázó erővel szólalt meg.
 
 
S bár a drámai hangulatú írások mindenkit mélyen érintettek, oldotta egy kicsit a hangulatot Pejin Lea zenés műsora, aki – utólag kiderült, nem beszéltek össze Marcsák Gergellyel – maga is megzenésítette Böszörményi Zoltán A szél című versét, és (a szerző határozott tiltakozása ellenére) eljátszotta. De meghallgathattuk Lea megkapóan szép énekhangján és gitárjátékától kísérve Kányádi Sándor Felleg hátán felleg című költeményét is, és zárásként egy saját verset, a Nincsenek kérdőjelek címűt.
 
 
A felszabadult hangulat megmaradt a gitár elhallgatása után is: a következő felolvasói blokk első szereplője, az Irodalmi Jelen esszédíjasa, Arany Zsuzsanna Kosztolányi egy nyári anekdotáját olvasta fel, többek között arról, miként találkozott a költő a pápával. Vajda Borókától a márciusi lapszámban megjelent verseit hallgathattuk meg, amelyeket saját grafikái illusztrálnak – és a galéria közönsége láthatta is ezeket a szebbnél szebb színeket használó, vízfestékszerűen elmosódó, az absztrakció és a figurativitás határán mozgó képeket a vetítővásznon.
A díjátadóval egybekötött zenés irodalmi és képzőművészeti esten Boróka grafikái mellett a debütdíjas Kemény Gabriella versfotóit és Szekáry Zsuzsanna a lapban megjelent Varga Melinda-versekhez kötődő festményeit is megcsodálhatták az érdeklődők.
Magyar Eszter Csenge verseire már első jelentkezésekor sokan felkapták a fejüket, és most is végigsuhant a termen a szembeszél ereje. Király Farkas frissen megjelent Sortűz című regényébe hallgathattunk bele a szerző előadásában – a bizarr-naturalista háborús helyzetkép leírása a finom humort sem nélkülözte, és fanyarul pontos látleletet kaptunk a háború természetéről. Frideczky Katalin, aki novellái végén mindig valami meghökkentő zárlattal „rántja be” az olvasót, most sem tett másképp: A kutya című novellától annak is bizonyára elszorult a szíve, aki egyébként nem kutyabarát. Vers tette fel a koronát az összeállításra: Kemény Gabriella Öt nap Prágában című művének öt rövidke ciklusa – amely valójában hat – a legjobb zárszóul szolgált az esthez:
lefürdetett a folyó,
megágyazott a dombtető,
altatót kopogtak hazáig a kavicsok,
a falépcsők leoltották a villanyt,
a kapu csendre intette az utcát, végül
elfoglaltad a helyed az éjszakában.

Mielőtt a vendégek átadták magukat a kötetlen csevegésnek és a zsíros kenyérrel, pogácsával felszolgált finom boroknak, Böszörményi Zoltán átnyújtotta a mikrofont a Kolta Galériát működtető Háló Közösségi Központ munkatársának, Pásztóy Boglárkának, aki röviden bemutatta a Hálót. A katolikus egyházhoz kötődő civil kezdeményezés a kapcsolatok fontosságát hirdeti: találkozókat szervez, közösségeket támogat és teremt, kulturális programoknak ad helyszínt. Kiemelkedő szerepet visz a Kárpát-medencében élő magyarok összetartozásának erősítésére – például az Irodalmi Jelen estje által is. És tegyük hozzá: szeretetteljes vendéglátók.

 
Szöveg és fotók: Laik Eszter
 
 További képek a galériában!
Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

Az Irodalmi Jelen megváltozott, és egész novemberben teszt-üzemben működik. A véglegesítésbe Ön is besegíthet!