Ugrás a tartalomra

Másokkal, láthatatlanul

MÁSOKKAL, LÁTHATATLANUL

Hogy nincsenek már itt velünk azok,
kiket szerettünk, s azok sem, kiket
meghitten megvetettünk, de mégis, e sok-
féle azt summázta, együtt vagyok
minddel élő; vitázunk, csókolózunk,
futólag gondolunk egyikre-másra. Míg
látatlan, testem fölött puha lózung
az arcom – emlékeztet rám, ki bent lakik,
aki vagyok – s ki értetlen csodálja
az égboltot, a szörnyű s lágy világot.
Nyáron várom, nyitott-e már a mályva,

gyógyul-e már sok csöpp viszály, s ha lángot
vetett, tudom-e oltani. Az ágyba
egy mondatot viszek, mely élni visszarántott.

 
Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.