Ugrás a tartalomra

Ady Bandi vagy Brüll Adélka? – Avagy: ki tette híressé Lojanek trónját?

"Már akkor is hitetlenkedve néztem erre a kislányruhában, trónszéken ülő, világos szemű gyermekre, aki egyáltalán nem tűnt Ady Endrének. De azért, bevallom, jólesett látnom, hogy milyen volt a kis Bandi. (...) Bizonyosan nem nekem jutott eszembe először, hogy ez a kisgyerek egyáltalán nem hasonlít Ady Endrére. De akkor ki lehet? Eddig a kép készítésének helyére és a rajta látható gyermek kilétére sehol nem találtam információt." – NAGY ANGÉLA utánajárt, hogy ki is látható valójában az elhíresült fotón. Következtetéseit az alábbiakban olvashatják.

 

Ady Bandi vagy Brüll Adélka?

Avagy: ki tette híressé Lojanek trónját?

 

Ady Endre gyerekkori képével először az Írók Fiatalon nevű kártyán találkoztam, amit a Petőfi Irodalmi Múzeum ajándékboltjában vásároltam több évvel ezelőtt. Egyszerű kis kártyajáték, amelyen költők, írók gyerekkori képét össze kell párosítani a felnőttkorival. A végén a vesztes kezében marad páratlanul a ,,Fekete Péter”, a Nyugat logója.

Már akkor is hitetlenkedve néztem erre a kislányruhában, trónszéken ülő, világos szemű gyermekre, aki egyáltalán nem tűnt Ady Endrének. De azért, bevallom, jólesett látnom, hogy milyen volt a kis Bandi.

Középiskolás korom óta nagy rajongója vagyok Ady Endre költészetének. A róla megjelent írásokat, könyveket gyűjtöm, verseiről szóló Facebook-csoportot és oldalt is működtetek költészetének kedvelői számára. Ezen túl pár éve életének aktív kutatója is vagyok, szabadidőmben, hobbi szinten.

Bizonyosan nem nekem jutott eszembe először, hogy ez a kisgyerek egyáltalán nem hasonlít Ady Endrére. De akkor ki lehet? Eddig a kép készítésének helyére és a rajta látható gyermek kilétére sehol nem találtam információt.

 

Másodszorra akkor került elém ez a kép, amikor 2013-ban megvásároltam a Petőfi Irodalmi Múzeum kiadásában megjelent Ady, a portrévá lett arc című képeskönyvet, benne a költő összes képével. A kronológiai sorrendbe válogatott Ady-fotográfiák között első helyen szerepel a kiadványban ez a kiskori kép:

 

 

A kép aláírása a következő: Magyar Játékszín, 1944. aug. 31. – szept. 6. 6. sz. Baráth Ferenc közlése.

Magyarázat: Nagy Andor Ady Endre meghalt című, a Világ 1919. január 28-ai számában megjelent cikkében megemlíti, hogy a költő asszonya, azaz Boncza Berta Ady halálakor „egy sárgult, régi, kis fényképet” adott át neki, hogy azt vigye ki a halott Adyhoz, s azt vele együtt tegyék a sírba.

„Egy nagy szemű kisgyerek ül párnák között a sápadt képen” – olvashatjuk a cikkben, aminek alapján valószínűnek látszik, hogy Nagy Andor a később a Magyar Játékszínben közölt kép egy példányát kapta kézhez.

A közölt kép – mint azóta megtudtam – nincs a PIM fotótárában, s ha még egyáltalán megvan valahol, az a hely a kutatók számára ismeretlen.

Fellapozva e régi újságot – amelyből a képet átvették – látható, hogy a kisgyermek képe középen van, körülötte Léda (Brüll Adél) fiatalkori és idősebb kori képei, valamint Csinszka- és Ady-képek vegyesen . A képeket kommentáló Baráth Ferenc szintén csak valószínűnek tartja, hogy Ady szerepel a képen.

A következő szöveget írja kommentként az oldal alján:

„Az ismeretlen irodalmi ritkaságok közrebocsátásával kapcsolatban ezen a héten Adyt és Adyra vonatkozó fényképeket bocsátok közre. Az országban nyilván még számos ismeretlen Ady-relikvia lappang. Számtalan nagy írónk, költőnk ereklyéi, relikviái rejtőzködnek kúriák könyvtáraiban, padlásokon, légócsomagokban, magányos gyűjtők fiókjaiban.

A most közreadandó ismeretlen képek közül legérdekesebb az, amely Ady Endrét 26 éves korában ábrázolja. A felvétel egy Lemberth nevű festő ceruzarajzáról készült.

Igen érdekes az Adyt és Csinszkát együtt ábrázoló kép is.

Minden valószínűség szerint az egyéves Ady Endrét ábrázolja az itt közölt gyermek-felvétel is.

Baráth Ferenc”

 

 

 

Ha jól megnézzük, a legfeltűnőbb a két közlés között, hogy a kép át lett fordítva negatívba, illetve tükörképbe, mivel az újságban lévőn a fürtös hajú baba még a gyermek jobb kezében van, a haj választéka pedig a feje bal oldalán. A ,,Portrévá lett arc”-ban lévő képen a haj választéka az  átfordítás miatt ugyanarra van, mint amelyik oldalon Ady Endre is viselte. Kétségkívül így talán „adysabban” hatott a kisgyerek, mivel tudjuk, hogy Ady – jellegzetes hajforgója miatt – a haját mindig jobbról balra fésülte.

Meg kell jegyeznem, hogy a kép 1977-ben is közlésre került, A tegnapok és holnapok árján című kiadványban, amelynek végén E. Csorba Csilla Ady száz arca címmel fénykép-ikonográfiát állított össze. Ebben még az eredeti, nem átfordított kép szerepelt.

De hajválaszték ide vagy oda, számomra így is gyanús maradt a kép; azaz, hogy ez a szem, ez az arc nem lehet a kis Bandié. Ha alaposabban megnézzük a képet, láthatjuk, hogy kezében egy fürtös hajú játék babát ölel, valamint fidres-fodros lányruhában van. A szeme világos színű. A nyakán sötét színű nyakpánt, kis medálféle dísszel. Valószínűsítve, hogy kisgyermekre nem igazán adtak akkoriban sem fekete ékszert, talán piros, lila, zöld vagy kék lehetett.

A nagyváradi Ady Múzeumban fellelhető Lédának egy gyermekkori képe, ahol húgával, Margittal van lefényképezve. Kislányok még mindketten, Léda talán 4-5 éves lehet. Margit húga vélhetően 2.  Brüll Adél 1872. szept. 1-jén született Nagyváradon. E közös fotó dátuma tehát 1875–76-ra tehető. A képet Lojanek János neves fényképészmester készítette Nagyváradon.

Lojanek fényképészeti műterme Váradon a Karguj-házban volt egészen 1899-ig, mikor az épületrész elbontása után az új bazárépületbe költözött át a műterem.

Íme a kép Adélról és Margitról:

 

 

 

 

A képet nézve egyből feltűnt, hogy a nyakpánt kísértetiesen hasonlít ahhoz, amely a „kis Ady” nyakában van a trónszékes fotón.  Az arcvonások feltűnő hasonlósága számomra ekkor már nyilvánvalóvá tette, hogy a kis Léda ülhet az Adynak vélt, újságban megjelent képen.

Nem hagyott nyugodni a kép eredete, illetve készítőjének kiléte, de ekkor már sejtettem, hogy talán ez is Váradon készülhetett, Lojaneknél.

A következő gondolatom támadt: ha a fotós műtermében volt egy ilyen gyönyörű, faragott trónszék, akkor valószínűleg sokan szerettek ezzel a díszlettel fotózkodni. Gondolom, számtalan kép készülhetett ezzel a csodás székkel a háttérben.  

Azokban az időkben – az 1800-as évek közepe, vége – a fotográfusok között szinte verseny volt a tekintetben, hogy melyik tud szebb, előkelőbb, különlegesebb bútorokat, székeket, háttereket felvonultatni a képeken. Ez jelentette az egyes fotósok egyediségét, vonzerejét. Nem használtak tucatbútorokat. Kézzel faragott, művészi bútorcsodák adták a különleges miliőt, amelyben még az egyszerű emberek is előkelőnek érezhették magukat, hogy majd évekig büszkén és örömmel nézzék az utódok is a szobájuk falán lógó családi képeket.

Ha ezzel a szép trónszékkel sok kép készült, akkor – reméltem – talán 140 év múltán is fennmaradt belőle egy darab, és ha be is digitalizálta valaki, esetleg  megtalálható a világhálón.  Bár sziszifuszi próbálkozásnak ígérkezett, elkezdtem a keresést.

Ha bebizonyosodna, hogy a szék Lojanek széke volt, akkor szinte biztosnak látszik, hogy a kis Brüll Adélkát egyéves korában is szintén Lojanek fotózta ezen a trónszéken. Majd természetesen a kis Margitot is elvitték kétéves kora körül fényképezkedni, de akkor már mellette állt nővérkéje, Adél is. A Brüll család szerette annyira az előkelőségét prezentálni, hogy a legjobb váradi fotóműterembe vitték lányaikat megörökíteni, és ezt talán már Brüll Adél egyéves kora körül is így gondolták.

Tehát csakis Lojanek János nevével fémjelzett váradi képeket kerestem az interneten.

 

Korabeli képeslap Lojanek János Nagyváradi fényképész Fő-utcza 12. szám alatti üzletével.

 

Aki keres, az talál!

Mondanom sem kell, mekkora öröm és meglepetés ért, amikor végre megpillantottam a keresett képet. Feltűnt a gyönyörű, faragott trónszék egy fotón, egy előkelő, nagy szoknyájú nő támaszkodik rá, és a kép alján Lojanek János felirat!

A kép dátuma (az alatta lévő közlés szerint) hozzávetőlegesen 1860–62, a rajta lévő nő nem más, mint Jókai első felesége, Jókainé Benke Judith, azaz Laborfalvi Róza.

 

A kép az Erdélyi Fotográfia Múzeumért Egyesület (dr. Molnár Attila fotótörténész) tulajdonában van, ő tette közzé a flickr.com fotómegosztón, ezúton is köszönet neki érte.

Íme, megvan a szék, amely Lojaneké volt, az ő műtermében állt Nagyváradon. Az azonossághoz kétség nem fér, ugyanezen ül az a kislány is, akit ez idáig tévesen Ady Bandinak hittünk.

Talán csak a huzatot cserélték ki az évek során, mert jól láthatók a nagy, fényes (gondolom) rézszegecsek, amelyekkel az új kárpitot rögzítették. A két kép készülte között körülbelül 10 év telhetett el. A kárpit biztosan kifakult, elkoszolódott, és egy ráhúzott anyaggal új színt adhattak neki. A szék többi részlete teljességgel azonos.

Mindezek ismeretében most már elmondhatjuk: nem valószínű, hogy Ady Lőrinc és Pásztor Mária elindultak volna a kis Ady Endrével Nagyváradra fotózásra, hogy a 100 km-es utat lovas kocsival majd' egy nap alatt megtegyék egyéves fiukkal. Annál is inkább, mert Nagykárolyban vagy az alig 20 km-re lévő Tasnádon is biztosan lehetett volna fotóműtermet találni. De talán nem is tartották egy ilyen kép elkészültét annyira fontosnak.

Az sem mellékes körülmény, hogy Lojanek János még Ady Endre születése előtt, 1877 májusában elhunyt. Gyermeke valószínűleg nem volt, mivel a gyászjelentésén egy özvegyasszony közli a halálhírt, aki csak rokonnak, illetve nagybátyának nevezi Lojaneket.

„Lojanek János

nagyváradi fényképész 1877. május 15-én életének  63-ik életévében elhalálozott.

 

Várad híres fényképészét egész Nagyvárad gyászolta, hisz alig volt család, amelynek otthonában ne lógott volna a falon egy-egy Lojanek János nevével fémjelzett fénykép. Halála után átvették a műtermét (utódja Molnár J. volt), de a képek szélén továbbra is a Lojanek felirat volt látható.

 

Vajon lehetett-e akkora vonzereje az utód műtermének, hogy ekkora utat tegyenek meg miatta Ady Lőrincék? Kétlem.

 

De kanyarodjunk még kicsit vissza ahhoz a történethez, amikor Ady halála után, Nagy Andor szerint Csinszka egy halvány kisgyerek-képet adott neki, hogy tegye a sírba Ady mellé. Vajon tényleg volt egy ilyen kép? Milyen képet adhatott Csinszka, és ki volt rajta?

Nagy Andor azt írja a cikkben, hogy a gyermek párnák között ül.  Brüll Adélka nem ül párnák között Lojanek műtermében, és a kis ruha sem igen nézhető párnának. Nagy szeműnek pedig főleg nem mondható. Akkor vajon kinek a képét adhatta oda Csinszka? Egyáltalán adott-e képet?

Ha történetesen mégis ezt a gyermekkori képet adta oda, azt el tudom képzelni róla (ismerve Boncza Bertuka furfangos eszét), hogy tudatosan adta oda Léda gyermekkori képét az Ady-sírba.  Elismerte és tisztelte Ady és Léda nagy szerelmét, és talán úgy gondolhatta, ez kedves lenne Adynak, ha mellé temetteti a sírba egy kép formájában, jelképesen. Érezhette, hogy jobban teszi, ha nem fedi fel, hogy ez Léda képe. Nagy Andornak ezért mondhatta, hogy ez Bandi gyerekkori képe. Ha elárulta volna, másnap talán már tele lettek volna az újságok a hírrel, hogy Ady Endréné Brüll Adél képével temettette el az urát! 

A szíve ezt diktálta neki, de nem akarta nagydobra verni. Természetesen ezek csak az én következtetéseim. Az igazságot már nem tudhatjuk meg teljes bizonyossággal, és kinek-kinek a fantáziájára van bízva, hogy mit tart valószínűnek.

Mindenesetre az tény, hogy Ady pár nappal halála előtt megátkozta Csinszkát. Beteg agóniájában – Ady Lajos visszaemlékezése szerint – azt mondta neki: ,,Légy átkozott, mert te tetted tönkre az életemet. Miattad kellett éveken keresztül mindenre, amit gyűlöltem, azt mondani, hogy szeretem: s amit pedig szerettem, arra azt mondanom: gyűlölöm.”

 

Tudvalévő tény – szemtanúk visszaemlékezése szerint –, hogy Csinszka a Veres Pálné utcai lakás berendezésekor Léda képét is feltette a falra. Mindvégig meg akart ismerkedni vele, de Léda ettől a találkozástól elzárkózott.

Összegzésül tehát megállapíthatjuk, hogy Ady Endre gyermekkori fotója:

Volt, nincs!

De azért ne keseredjünk el, lett helyette egy kis Lédánk.

Remélhetőleg hamarosan le fog kerülni ez a kép az érmindszenti Ady-ház faláról is, ahol épp azon ágy fölött lóg, ahol Ady Endre született.

Elképzelem, ha most ezt Ady látná, biztos mosolyogna. Szerette a tréfát, így talán ezt is annak venné, hogy szülőágya felett jelenleg az általa halhatatlanná tett Brüll Adél képe lóg.

 

 

Nagy Angéla,

Budapest

 

 

 

 

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

Az Irodalmi Jelen megváltozott, és egész novemberben teszt-üzemben működik. A véglegesítésbe Ön is besegíthet!