Ideje van a fénynek
Asztalfoglalás
Kezdetben lesz a hiány:
el nem kortyolt kávék zacca
le nem nyelt kenyérszeletek morzsája abroszon
ki nem hullott hajszálak fésűfogban
ráncnyom nélküli törölközők
meg nem jegyzett bőrhibák
elillant parfüm fejillatszáma
borozós esték nem gyertyafényben
gyűrt lepedők éjszakái
ajzatlan ágyrugók nyikorgása
ki nem feküdt párnák
asztalfoglalás
nem kétszemélyre.
Chiaroscuro
Ideje van a fénynek,
ahogy az útjába születettek árnyékának is.
*
A fény gondoskodó:
nem siettet, nem türelmetlen,
elhiteti az árnyékkal, hogy együtt kelnek,
és éjszaka csak ő megy aludni.
*
Az árnyék napkeltekor vagy villanykapcsolásra ébred,
a színeket nem képes kiismerni,
a fényből rajzol maga köré kontúrt.
A fény meg hagyja, azt sem bánja,
hogy az árnyék egy kicsit beképzelt.
Számára fontosabb a hűség.
*
Az árnyék beképzelt, és szószátyár,
szereti ismételni a szavakat.
Szereti ismételni a szavakat.
Azt gondolja, éjszaka csak a fény megy aludni.
Néha csapongó, kedveli a hajnalig tartó duhajkodást,
az asztalon táncolást,
de tapintatos, csendben közlekedik,
hogy fel ne riassza a fényt.
*
Hited szerint keletről várod a Napot,
neked jobbról balra vetülnek az árnyak.
Szembefordulni a dolgokkal lehetetlen.
*
Athénban az Akropolisz tetején
árnyékot csak a romos oszlopok vetettek.
Én a dór alá húzódtam.
Semmi cicoma, semmi felesleges sallang,
kiugró szögek, éles kontúrok.
Te a korinthosziakra esküdtél,
bennük volt elég tartás, mondtad, erő, hatalom.
*
Mint iker-póznatáncosok
járjuk körbe a Földet kezdetektől.
Az Egyenlítő mentén egyensúlyozunk
a házak közé feszített ruhaszárítókon,
frissen mosott gyerekruhát, vászonpelenkát
teregetünk és hajtunk karunkra,
málló vakolatú otthonok csipkefüggönyeit molytalanítjuk.
Sokat keményített lepedőnket magunk alá feszítjük,
ha egyikünk leesne, a másik árnyéka is elférne rajta biztonsággal.
*
A póznatáncos árnyéka kitartó,
távoltartási engedéllyel sem lehet tőle szabadulni,
sötétedés után hallgat,
elfelejti megismételni a szavakat,
olyankor megtisztulnak kontúrjai.
Azt mondják, egy ideje horkol,
nem vallja be, de szuszogásából érezni, hogy fáradt.
*
Azt mondták, bolygónkon napéjegyenlőség lesz.
Fény, sem árnyék nem kényszeríthet bennünket arra,
hogy a föld túloldalára szaladjunk egymás elől.
Kimérni dekára
Bocsánat, Uram, hogy csak úgy megszólítalak,
szavaim talán sürgetőnek tűnnek, és eléggé suták is.
Kalácsot sütöttem ma itthon,
csordult a tészta át a tálon,
eszembe jutott kelesztés közben,
amit régen meg akartam kérdezni tőled:
használtál-e öntőformát az első nő teremtésekor?
Volt-e recepted, vagy improvizáltál
a hozzávalókkal?
Egyszerűen fogtad Ádám bordáját,
adtál hozzá pár evőkanálnyi kerekséget, puhaságot,
gyorsan párolgó könnyeket?
Futott-e túl leheletedre a lélek az anyag határán?
Amikor kész lett, mit illesztettél először
a csupasz testre,
szájat, szempillákat, gömbölyű mellet,
vagy azonnal magokat szórtál
a medencecsontok közé a nemesebb
célok érdekében?
Ismerted te egyáltalán a szépség fogalmát, Uram?
gondolkodtál azon, mit kezd a nő vele,
és mit a férfi?
Kimérted dekára a józan ész és az érzékek arányát?
Felvágtad-e az első nő nyelvét a boldoguláshoz.
Voltak elvárásaid felé, hogy mennyit szüljön,
meddig maradjon otthon kenyeret sütni,
mikor adja bölcsődébe gyermekét?
Számoltál akkor a szingliség
vagy az egyedülálló anyaság eshetőségeivel?
Gondoltad volna, ha a nő kilakozza körmét,
vörösre festi száját, miniszoknyát húz,
a férfiak szabad prédának tekinthetik?
Adtál-e tanácsot, ahogy egy jó szülő,
hogy óvja magát, ha Ádám
mégsem találja benne kedvét?
Fülébe súgtad, amíg kezed között forgattad,
hogy a teste nem eladó?
És vajon felháborodtál-e,
amikor megtudtad,
másoknak mennyit ér?
Kézen fogod, ha körömcipőben botladozik,
dicséred-, ha előléptetik,
kimosod száját a céges bulit követő hányás után,
vagy ha mérgében káromkodik?
Megbocsátod szertelenségét?
Haragszol, amikor rossz döntéseket hoz?
Küldesz-e hozzá angyalokat, ha szüksége van vigasztalásra?
De valójában csak annyit akartam kérdezni, Uram,
elégedett vagy-e azzal, amit most bennem látsz.
