Örömteremtő irodalom 

Fotók: Szélyes-Pál Dániel és Székelygidi Zsolt

Az Aradi Magyar Napok keretében tartották az Irodalmi Jelen kortárs szépirodalmi és kulturális folyóirat díjkiosztó gálaestjét szeptember 21-én, és az ünnepség köré több programot is szerveztek. Az aradi Jelen Házban szeptember 20-án az Irodalmi Jelen legújabb verses pódiumműsorát lehetett megtekinteni Zorkóczy Zenóbia egyéni előadóművész érzékeny előadásában. A 23 éves Irodalmi Jelen fennállása alatt a vallási ünnepkörökre hangsúlyosan figyeltek, de az istenes líra nemcsak ilyen alkalmakkor található meg a folyóiratban, hanem rendszeresen teret kap – mutatott rá Varga Melinda József Attila-díjas költő, az Irodalmi jelen szerkesztője. Kiemelte, a szerzőktől rendszeresen kapnak a hithez, a valláshoz kapcsolódó írásokat, ami arra utal, hogy Isten a kortárs irodalomnak is témája, bármely korban aktuális. „Bátran mondhatjuk tehát, hogy napjaink irodalmának van istenképe, karakteres, határozott, néha fájdalmas, de legtöbbször mégiscsak katartikus, felfelé ívelő, fényt hozó, reményre nyíló. Minden versben jelen van az istenközelség, minden költeményt Isten ecsete rajzol.”
Az én istenem – a kortárs irodalom modern istenképe című műsort korábban, az őszi turné keretében Feldobolyban, Cófalván, Brassóban és Segesváron is láthatta a közönség. Az est során Bálint Tamás, Böszörményi Zoltán, Csáji Koppány László, Czilli Aranka, Dimény H. Árpád, Farkas Wellmann Éva, Fekete Vince, Iancu Laura, Király Farkas, Laczkó Vass Róbert, Lőrincz P. Gabriella, Mezey Katalin, Mirtse Zsuzsa, Muszka Sándor, Orbán János Dénes, Pethő Lorand, Sántha Attila és Varga Melinda versei hangzottak el. 
„Mi magyarok sok mindenben jók vagyunk, de egyvalamiben biztosan mi vagyunk a legjobbak a világon, mind a megírásában, mind pedig az előadásában: ez az operett műfaja” – ezt már Orbán János Dénes Kossuth- Magyarország Babérkoszorúja - és József Attila-díjas költő, író, a Budapesti Operettszínház háziszerzője hangsúlyozta, amikor a pódiumműsort követő operettgála konferansziéjaként a színpadra lépett. A Mulass, mert egyszer élünk! című előadásban klasszikus- és új operettekből hangzottak el részletek a Budapesti Operettszínház művészeinek előadásában. A primadonnák, Bordás Barbara klasszikus énekművész, színésznő, Süle Dalma koloratúraszoprán, valamint a bonvivánok, Nagy Lóránt színész, énekes, rendező és Ninh Duc Hoang Long vietnami származású magyar operaénekes, akiket Tassonyi Zsolt karmester, zongoraművész kísért zongorán biztosan belopták magukat a jelenlevők szívébe, ezt a dalok után felcsendülő hosszú taps is bizonyította. Az ismert operettek dalait együtt dúdolta a közönség az előadókkal, de különlegességeket is elhoztak a művészek, például a Budapesti Operettszínház 100. jubileumi évének díszelőadásaként bemutatott Az Orfeum mágusa című nagyoperett egy-egy dalát, amelyek szövegeit Orbán János Dénes írta. Vagy részleteket a Hamupipőke operettmusicalből, amelyeket lenyűgözve hallgatott a nagyérdemű – a darab bemutatóját november 15-én, 16-án és 17-én tartják Budapesten, hármas szereposztásban, a szövegkönyvet Orbán János Dénes írta, a zenéjét Pejtsik Péter szerezte. A Ninh Duc Hoang Long előadásában elhangzott Hazám, hazám című ária a Bánk bán című operából is sokak szemébe csalt könnyet.

Az Irodalmi Jelen fontosnak tartja, hogy minden évben díjazza a kiváló alkotókat, ezúttal öten vehették át az elismerést a díjkiosztó gálán. A székelyudvarhelyi Szakács István Péter író, irodalomtörténész, tanár életműdíjban részesült. „Novellái, humoreszkjei a székely prózában gyökereznek, a tárgyiasult világnak állítanak tükörképet, hogy aki abba beletekint, önmagára ismerjen és felszisszenve megkérdezze: tényleg ilyen vagyok?” – emelte ki laudációjában Böszörményi Zoltán Magyarország Babérkoszorúja és József Attila-díjas költő, író, műfordító, az Irodalmi Jelen alapító főszerkesztője. A díjazott a feje fölé emelte a díjat, mint mondta, azért, mert egy életműdíjnak súlya van, és kipróbálta, hogy megbírja-e. Megbírta. 
A prózadíjat Abafáy-Deák Csillag vehette át, akit Varga Melinda méltatott. Elhangzott, a szerző 1979-ben Németországba emigrált, majd 1992-től Budapesten él. Prózát ír és publikál, valamint művészeti íróként a kortárs képzőművészetről rendszeresen közöl esszéket, több kötete is napvilágot látott. „Az Irodalmi Jelen folyóiratban és portálon a Nyolc égtáj című irodalmi-művészeti projektben tűnt fel tehetsége, azóta lapunk állandó szerzője, több műfajban is elkényeztet bennünket. Remekbe szabott novelláival, képzőművészeti írásaival olvasóink egyik kedvenc alkotójává vált.” Abafáy-Deák Csillag a későbbiekben elmondta, tulajdonképpen az Irodalmi Jelennek köszönheti, hogy visszatért az irodalomba. Egy, a folyóirat által kiírt novellapályázatra küldött be munkát, amelyet beválogattak, ez győzte meg, hogy érdemes írni. 
Költészeti és összművészeti díjat kapott Székelyhidi Zsolt író, költő, zenész, fotográfus, aki „úgy fényképez, ahogy verset ír, úgy ír verseket, ahogy fotóz. A két művészeti ág szorosan összefonódik alkotói tevékenységében, ugyanakkor a zenei tehetség is tetten érhető a költészeti munkáiban, a szabad áramlású soraira is erős muzikalitás jellemző. Az Irodalmi Jelen Fotómondó rovatában Méhes Károllyal közösen jelennek meg a vers-fotó kompozíciói.”
Költészeti díjat vehetett át Zsille Gábor Bella István- és József Attila-díjas költő, író, műfordító, szerkesztő. Lírai világa szerteágazó, sokféle szakrális és világi teret belakó poétikai szövet, a kimunkáltság, a gondosan kidolgozott és bravúros formanyelv, letisztultság, szabálykövetés, ugyanakkor újító jelleg verseire éppúgy jellemző, mint műfordításaira – hangzott el a laudációban. A kitüntetett elmondta, szereti az alulról jövő díjakat, amelyek költőktől, alkotótársaktól érkeznek, mert „talán ez az igazi kifejeződése egy ember megbecsülésének, ez az igazi öröm és ajándék a pályánktól, ha a saját barátainktól, társainktól kapjuk a díjat spontán, megbecsülésből, szeretetből.” 
Az Irodalmi Jelen debüt-díját a székelyudvarhelyi Szélyes-Pál Dániel kapta, akinek a „formabontás kiskora óta társa, a művészekre jellemző különcség és a világon változtatni akarás, a kíváncsiság és a felfedezni vágyás jellemezte korai verseit, amelyek elsősorban erdélyi lapokban jelentek meg, többek között az Irodalmi Jelenben.” Elhangzott, biztos kézzel bánik a formával és a szabad versekkel egyaránt, emellett kritikákat, recenziókat, esszéket ír, amelyek nagyfokú műveltségről, páratlan intellektusról és nem szabványos gondolkodásmódról árulkodnak.
A díjkiosztó után a meghívott írók, költők olvastak fel verseikből, prózai írásaikból: Böszörményi Zoltán, Mirtse Zsuzsa, Zsille Gábor, Csányi László Koppány, Muszka Sándor, Döme Barbara, Lőrincz P. Gabriella, Bene Zoltán, Csornyij Dávid, Sántha Attila, Abafáy-Deák Csillag, Székelyhidi Zsolt, Széles Pál Dániel, Király Farkas, Varga Melinda, Orbán János Dénes. Az irodalmi est az Örömteremtés címet kapta, amellyel kapcsolatban Böszörményi Zoltán úgy fogalmazott: „Úgy érzem, hogy ez a mai világunkban rendkívül fontos szuggesztív erővel bír, mert annyi baj van jelen az életünkben, hogy az öröm mindig hiányzik, tehát kéne nekünk egy kis öröm.”
És hogy fokozzák az „örömteremtést”, a humor is helyet kapott a műsorban Sántha Attila, Orbán János Dénes, Péter Beáta, Zorkóczy Zenóbia, Varga Melinda, Szakács István Péter és Muszka Sándor szövegein keresztül.
Ezt követően az állófogadáson kötetlen beszélgetésekkel, örömteli találkozásokkal folytatódott az est.