Ayhan Gökhan versei

Láplakónak;
Nem tudom mennyire ismeri a szerzőt, annak életét. Ha ezekből az írásokból jutott a megfogalmazottakra, akkor csak gratulálni tudok!

Azonban a pozitív kicsengésű, "Nem mondom, hogy Ön nem jó költő. Jó költő lehetne." mondatait is be kell, hogy árnyékoljam.
Jelen tudásom, meglátásom szerint lehet, hogy ismert, vagy inkább úgy mondom futtatott költő lesz, de jó költő soha, ha így folytatja. Ehhez önmagán kellene változni! Jópár év távlatából figyelve, nem sikerülhet Neki, hiszen nem is ezen tartja a fókuszt.

A változást belül kellene kezdenie, mert múltját féligazságokra építi. Mintha menekülne előle, de természetesen nem szabadulhat az igazságtól.
Mivel másoknak is ezt a ferde tükörből látszó képet mutatja, így nem csoda, hogy átbukik sorain a hiteltelenség.
Ezért helyes a meglátás "szükséges, hogy legyen valami egyetemesen igaz, pózolás nélküli őszinteség egy alkotásban". Vagyis nem választanám el az emberi jellemtől, magának az alkotásnak az őszinteségét.
Szkeptikus vagyok, hogy így jó költő válhat belőle.

Ezt pedig még fokozni is lehet, épp a megemlített melegvizes támával kapcsolatban. Ugyanis megélte, átélte ezt a nélkülözást a múltjában, ami egyébként mára láthatóan rendeződött. Mindezért szomorú, és a fentiekkel is magyarázható, "hogy nem tudja értékelni, szépnek találni mindazt, amivel rendelkezik."

Ayhan Gökhanhoz
Nagyon igazságtalan lennék, ha nem pontosítanám, milyen gondolatokat vetettek fel bennem az Ön versei. Kifejtem tehát a semmitmondó, bántó hülyeség szót.

Kedves Gökhan, az Isten, aki témahálózatának fontos részét képezi, olyan adottságokkal, igéző szemekkel látta el Önt, ami mérhetetlen életigenlésre adna okot. De nem ez történik. Ön nyavalyog, csak nem lehet pontosan tudni, hogy ennek mi az igazi oka.
A byroni spleenes magatartás, az anyegines nihil, a feleslegesség-tudat, de akár a turgenyevi hiányérzet meggyőző erejéből az Ön verseiben szinte semmi nem tud átjönni. Pedig megvan önben az érzékenység, mely alkalmassá tehetné a XXI. századi ifjúság életérzésének, feleslegességtudatának vagy bármi hasonlónak a kifejezésére.
Nem meggyőző a versekben megjelenített léthelyzet. Nem átélhető. Intertextuálisan többször is megidézi József Attilát, de nem épül be a citátum szervesen a szövegtestbe. J.A. léthelyzetével ellentétben olyan életforma bontakozik ki, mely megelégedésre adhatna okot, ha hagyná azt a képességet kifejlődni magában. Ami meggyőző, hogy nem tudja értékelni, szépnek találni mindazt, amivel rendelkezik, amiben pedig az emberiség nagy része hiányt szenved. A melegvízzel teli kád csak álom marad nagyon sok ember számára. Földünk nagy részén nincs tiszta víz sem. Víz sem! Ön pedig kéjelegve foglalkozik benne öntépő gondolatokkal. Ne csodálkozzon, ha nem lehet azonosulni a versekben leképezett gondolataival. Olyan fokú a disszonancia, hogy megakadályozza az azonosulást az egyébként senkitől sem idegen létérzéssel.
Ezekben a short storykban jelentkező dichotómia pedig éppen azt a koherenciát teszi kérdésessé, ami egységbe foglalhatná a létérzés bemutatását. Ezt még fokozzák a mesterkélt metaforák is: „ a sok hazugságnak medrét örökre kiszárítjuk, telehordjuk földdel..” Olyan sztereotípia ez, melyet nem érdemes behelyettesíteni. Kassák írt utoljára ilyen metaforákat.
Nem derül fény a költői intencióra sem. Míg Kosztolányinál a kibontakozó jólét mögött felsejlik az örök boldogtalanságérzet, a hiánytudat, addig itt a „növekvő háj, szakáll, meleg víz, kávéillat, egyetem” szavakkal fémjelzett létforma mögött üresen tátong a tényleges közlés helye.
Nem mondom, hogy Ön nem jó költő. Jó költő lehetne. De tudnia kell pontosan, miért ír meg valamit.
Minden jó MŰalkotásban van valami megrendítő.
Említek egy hétköznapi példát.
A sarki kövezeten két vak férfi ül. Lepattant figurák, azonos korúak. Előttük tábla meg földre helyezett kalap. Koldusok. Az egyikőjük kalapjába folyamatosan dobnak pénzt, a másikéba nem. Mi az oka? A táblában keresendő az ok. Az egyik táblára az van felírva: „ Adakozzanak, vak vagyok!” A másik táblára: „ Jön a tavasz, és én nem láthatom.”
Mindketten ugyanazt fejezték ki, csak más-más szavakkal. Az egyik közlés nem rendít meg. A másik egyetemes érzést közvetít. Ráirányítja valami nagyon fontosra a figyelmet minden ember számára. A látás fontosságára. Rádöbbent, hogy mekkora kincs tulajdonosa az ember. Mily borzalmas, ha a legszebb jelenséget, a természet, az élet megújhodását nem látja valaki. Azért mondom ezt el, mert szükséges, hogy legyen valami egyetemesen igaz, pózolás nélküli őszinteség egy alkotásban.

Ez lenne az úgynevezett modern elhajlású epizált költészet!

Költészet?
Leginkább a sz..., pardon, fekália-maszturbáció-effektusos létrehozmányok közzé lehet sorolni.
Ha meg más oldalról (mondjuk szarkasztikusan) állunk hozzá, mellé, mögé, akkor tán el lehet mondani azt is, hogy nagy dolog ám ez a G.-féle maszturbáció! Nyusziék meg bagolyék, tigrisék meg macskáék nem tudják ám ezt csinálni!!!!!
És ily depoetizáltan leírni is csak G. tudja!!!! Meg gyakorolni a gyászos magányban is csak ő tud, isten előtt könyörögve:" Uram, megértesz.jól tudom."
Bodzakoszorút vigaszként a fejére tüstént, s irány a fel a Parnasszusra ezzel a paranoiásan modern hülyeséggel!
Kínlódjon csak, gyakoroljon csak A.G., ha ez Önnek még jól is esik, akkor nincs komoly baj! Ne gondolja viszont, hogy polgárpukkasztó a s... mazochizmusa. Inkább visszatetsző.
Megkímélem viszont magam és másokat is a további véleményem leírásától.

Tiszteletem!

Én sem értem miért kell szídni szegény Gökhan barátunkat! Bevallom nem túlzottan ismerem a kortárs irodalmat,valahogy borzongok a jelenlegi világtól s van nálam is olyan,mint Gökhannál,hogy belefásulok ebbe,s talán a legjobb reggel a mondattalan. Azonban ezt minden ember érzi,még egy 12 éves ficsúr is,ezt megírni felesleges,főleg,hogy a költő dolga az útmutatás,ahogy Hamvas Béla mondja az,hogy mindig új kort,új embert építsenek. Gokhant nem szídom,mert a modern világ termkéke. Van benne valami hamiskás pátosz, kis sikerhajhászás,bár lehet,hogy csak önmaga előtt tetszeleg. Mindenesetre megoldást nem ad, de ahogy írtam kérdésfeltevése is igen alacsony szinten ragad. Mely az a probléma amit Önök látnak Gokhan verseiben feltéve,és mely az a lépés,amely ezt kiküszöbölni próbálja?
"több száz éve nem mondasz semmit, nem értem."
"nem tudok mit kezdeni meg nem értett
mondatokkal,"
Hát igen,ez a probléma,hogy nem érti. Ez azonban nem a klasszikus nihilista dekadencia,ez valami naív pátosz,tényleg nem érti. S mit tesz a megértésért? Miután eléggé panaszkodott,egy nőies sértődöttséggel kijelenti,nem panaszkodom. Ez nem dilettáns,ez tréfás! Nem kívánok belemélyedni költészetébe,de nem kizárt,hogy egy a cinikus fiatalember megviccel bennünket!
Valahogy tényleg úgy tűnik,hogy otthon ténfereg,aztán elténfereg az egyetemre(csakhogy tudjuk azt is,hogy ő oda jár) olyan mint akinek nincs hazája. HAza alatt nem csak országot kell érteni,hanem egy biztos pontot,amin meg tudunk nyugodni. Bár akinek a kihűlt kávé szimbolizálja a legrosszabbat(ha a napi fásult megszokást vesszük ez alatt,kérdem én ha már ír,akkor miért nem tör ki? Az a bátorság! A kivonulás!)
S,tényleg én aki a nemzet a haza sőt a faj pártján állok meg tudom érteni,hogy Gökhan aki identitászavarában a modernitásba kapaszkodik,mint egy törött tükörbe(a teljes tükörben legalább látná magát,ez a törött tükör a "modern művszet" a drága szilánkok, a spermasejtek lázadása,az ellen az egy ellen aki teljesítette szent célját,hogy Gökhan szóhasználatát átvegyem kicsit is).
Azonban a hontalanságnak is van valami gyönyöre. Az identitászavarnak is. Hontalanságnak,ami lehet külső nyomásra(Wass) vagy belső késztetésre(Ibsen) van egy igazán könnyes szem. Kedves Gökhannak csak a pénisze könnyezik,mint láthatjuk verseiből. Éljen a modern érzelem! Identitászavarunkat is meg lehet oldani egy tettel,ahogy azt tette Weininger is(nem konkrétan az öngyilkosságra célzok,az hiba volt,inkább arra,hogy erőteljes keresés egy szilárd ponton.)
Itt az egyik lényeg szerintem a szilárd pont,sajnos Gökhannal ilyen nincs,minden csúszik,megy a vonat,ami nem mozdul az nem a mozdulatlan(ne meríts ki mindent forrást,hanem keresd a kimeríthetetlent)hanem, az unalom. Kedves Gökhan,ha nem akarsz a pocsolyába maradni,akkor egyszerűen csak kelj fel onnan!

Miért baj, ha valami más, mint a megszokott? Talán mert új? Mert valós? Igaz? Igen nekem tetszenek a versek, nem tökéletesek, de jók, élvezhetők, ritmusosak, van bennük gondolat, érzelem, és őszinteség, egyfajta tisztaság. (ami a mai irodalomban ritka) Ki dönti el, mit nevezünk ma versnek? Talán a „kritikusok”? Nem hiszem. És talán nem is itt, és most, ma , az irodalmi jelenben fog eldőlni hogy ki jó és ki nem. És az oly sokszor használatos, hangzatos, odabökött szavak, mint pl: dilettáns, indoklás nélkül csak üres buborék( saját magát minősíti ezzel az illető.) valaki tudná pontosan definiálni a dilettáns szó jelentését? - Olyan személy, aki szórakozásból, időtöltés céljából és nem hivatásszerűen művel egy-egy tudományágat v. művészetet. – oké, ha ezt elfogadjuk, tud nekem valaki mondani egy olyan kortárs írót/költőt, aki nem dilettáns?

ne haragudjatok, de ti kik vagytok? írók? kritikusok? egyetemisták? mert nem értem, miért ez a gyűlölet belőletek. irigység?

"a legszebb reggel talán mondattalan."

Ez valamiért megfogott, de nagyon bántja a fülemet a mondattalan szó. Van benne egy cseppnyi germanizmus. A versnek nevezett dologból ez az egy értelmes sort vettem ki. De ez is konvenció. Nem lép túl a közhelyen, pedig elindult, a mondattalan kifejezéssel, ami egyben meg is ölte, nem odavaló, egyszerűen. Pedig az idézet is tetszik - ördögöt rejt a tojás (Nezval). Utal az ab ovo kifejezésre. Ha innen nézem, akkor a szöveg az idézetre támaszkodik, avval lesz érvényes a teljes gondolat, a koherencia. De a fent idézett soron kívül a vers nem állít semmit, nem mond semmit, önanalízis, amolyan szabad szavak jegyzéke (ha pontatlanul írtam, elnézést). De ettől ez még nem költészet. Ha nem is versekről beszélünk - mert úgy látom, a mai szerzők költészetet művelnek, költeményeket írnak, s nem pedig verset.
De Gökhan versei semmitmondóak, és nem egyet próbáltam elolvasni, egyszerűen nem megy, unalmas. A szavakat csak rakosgatja egymás után és kísértetiesen hasonlít Garai Péter Sándor (gps) verseire, amik bár kidolgozatlanoknak tűnnek, mégsem dilettánsok.

Azt hiszem megindokoltam, miért dilettáns Gökhan költészete.

Szerintem az előttem szóló "kritikusok" igazából saját jelentéktelenségük miatt ennyire sértődöttek.
És ha már egyikük ennyire büszke az állítólagosan más folyóiratokban megjelenő, "szerencsére nem ilyen verseire", legalább felvállalhatná véleményét a saját (ill. publikáláskor használt) nevén, mint ahogy azt én is teszem. (Úgyhogy lehet jönni az én üzenőfalamra is mocskolódni.)

Karádi Márton

kritikán
aluli
kritikák

tudom, mi ezzel a helyzet, én is publikálok sok helyen, szerencsére nem ilyen versekkel. tény, hogy sajnos a populista kifejezésekkel telepakolt, könnyen érthető verseket szinte bárhol leadják, de ezek nem populisták, hanem legjobb esetben is amatőr, kezdő írások, nagypofájúak, de ettől még csak nem is középszerűek. gyakorlatilag minden egyes kifejezés és sor az összes versben jobb esetben közhely, rosszabb esetben dilettáns.
egy gyors pl:
"van, annyi harag belém szorult,
a jó bennem semmivé vakult,"
ilyet 16-17 évesek írogatnak, ez olyan dilettáns, hogy majd szétesik.
ráadásul tele van istenverte kacska tanulórímekkel az egész, attól a legviccesebbek :)

Pálóczi meg fent van subba.hu - n. ez a csávó is oda jut szerintem nemsokára.

ha legalább áldozatos, kemény munkát fordítana egy-egy versbe, legalább fejlődne, és nem csinálna hülyét magából.

egyszerűen fel nem tudom fogni, hogy Ayhan Gökhan miért szerepel manapság a legtöbb folyóiratban, mikor ilyen dilettáns verseket ír. megmondhatná valaki, hogy példának okáért ezeket a verseket mégis Ki TARTJA JÓNAK? mi ez egyáltalán? már minden szánalmas amatőr megjelenhet? könyörgöm, ez minden szinten és kritikán aluli.
ez nem költészet, az dilettantizmus. igazi költőket szeretnék olvasni az IJ-ben.

Uram, a maszturbáció mint szó kielégít.
Ugye használhatom?
Már azt hiszem, hogy semmi sem
Olyan ütős, mint egy ima.
Kéne már valami pina.
Szerintem, szerintem.