Fűalatt

Tüntető tömeg vagyok. Megállás nélkül, teljes testsúllyal és erőbedobással. Szüntelen háborgó tömeg vagyok, itt, kint, a zöldellő és sárgálló és barnálló erdő talaján, itt tiltakozom a zöldülés, sárgulás, barnulás ellen, egész lényemmel, minden eszközömmel, akarva és akaratlan, folyton csak tüntetek a színek kavargó rendje ellen, és fel vagyok rajta háborodva. - Terdik Roland 38. Tokaji Írótáborban felolvasott két kisprózája.

"Noémi, több mint egy hete értesültem halálod híréről. Azóta mindig derűs arcod mint mosolygó emotikon tükröződik vissza rám szinte mindenhonnan, a reggeli kávékból, a vonatok ablakáról, az útszéli lámpák fényéből, sőt e fekete klaviatúráról is. A miértekbe forduló emlékek – úgy, mint egykor Krúdy hárfája az ausztrál éjszakát – zengik át zavarodott nappalaim, és különös, bizony különös nyár-éjszakáim" - Jancsó Noémire (1988-2010) emlékszik írásában Pongrácz Balázs.

Néhány nap múlva rogyadozni kezdtek a házak. A jó öreg, télen meleg, nyáron hűs vályog megadta magát a víznek. Előbb karnyi vastag repedések futottak végig rajta, majd beszakadt a tető, dőlt, omlott a fal, peregtek a cserepek, és vége volt. Ezt már madártávlatból, egy katonai helikopterről néztük végig. – Nagy Zsófia megdöbbentő riportja az irodalom és a valóság határain túlról, a jelen keretein belül küzdésről és összefogásról

 Mezei Nelli verses színmeséi a nagybetűs szürrealizmus és a gyermeki mondóka egyszerűségében is rétegzett képei között tapogatóznak könnyed zeneiségükkel: "rózsatáp, rózsatáp / seggig érő szarkaláb / csókos mellű szalmabáb / füstös rúzsra háp". Minden helyzetben segítenek felszabadítani elménket.

 "A macskám, ha beszélni tudna, elmesélné, hogy apámnak titkos viszonya van egy villás farkú nővel. Apám anyámat egy sellővel csalja, a macskám kileste őket, és ha tudna beszélni, beárulná apámat, mert haragszik rá. Apámnak tetszett a hang, ahogy a macska fején koppant a villás fejű szedő. A macskám pár perccel a koppanás előtt kéjesen megnyalta a pofáját, szájában érezte már a sült hús ízét. Anyám ekkor mosta meg a kezét, vette le a kötényét, és igazította meg a haját. A harmadik gyerek most ott nőne anyám hasában, ha apám nem a sellővel szerelmeskedne." – Bencsik Orsolya írása

Az Irodalmi Jelenen most megnézhetik olvasóink Tihany Viktor rövid riportját a Békássy Ferenc egybegyűjtött írásai című könyv szegedi bemutatójáról, melyet a kiadvány szerkesztőjével Weiner Sennyey Tibor költővel, és a könyvet bemutató Szörényi László irodalomtörténésszel készített.  A felvételt készítették D. Tóth Attila, Pokrián Péter operatőrök, Rajhona Péter vágó. A verseket Czene Zoltán, a naplókat Kozó Attila mondta. Narrátor, riporter, szerkesztő: Tihany Viktor. A filmfelvétel a VTV Szeged jóvoltából készülhetett el. - a Békássy-riport.

"Most, 1914-ben a forradalom eseményeinek árnyéka már messze van tőlünk, Petőfi versei most is értékesek, de csak a visszaemlékezés, a következmények miatt érdekel mindeket, hogy forradalomra lelkesítők is voltak." – Békássy Ferenc levélrészlete.

 A shogunátus mintegy 700 éven át a Meidzsi-korszak előtti Japán kormányzási formája volt. A shogun volt az ország legfőbb törvényhozó-, végrehajtó-, és katonai hatalmi méltósága. Közülük legjelentősebb Tokugawa Iejaszu, aki 1603-ban magához ragadva a hatalmat, 265 évre biztosította dinasztiájának uralmát. Ezúttal a tizenötödik, az utolsó shogunról lesz szó, Tokugawa Josinoburól, akit mi csak történelemkönyvekből ismerhetünk, de 89 esztendős unokája, Tokugawa Motoko még jól emlékezik rá. 

"Egész életünkben olyan emberekhez hasonlítunk, akik elkéstek a színházból. A cselekmény elejéről már lemaradtunk, és nem tehetünk mást, minthogy a második felvonástól, azaz az örök most pillanatától már figyelmesen kell követnünk az eseményeket. A valóságos kezdet ugyanis számunkra mindig a már-elkezdve-lenni eredményeiben adott csupán. A barázdák már ott vannak az arcunkon, a ráncok már ott húzódnak a szájszegletünk körül, a nyakunkban már ott ül a félelem, a keménység a hátunkban, a remegés a térdünkben, a feszültség a szívünkben, amikor rájövünk, hogy mi is történt és történik, amint ezt Peter Sloterdijk kortárs filozófus leírja. " –  Kurdy Fehér János esszéje.

„Ám legfőbb attrakció mégis az, akiről, s ahogy szól. Egy régen elhalálozott „Ki Van Kereke” Kierkegaard nevű, nagyméretű prücsökről (ezentúl hívjuk egyszerűen Kergének), ki fölismervén tücskök-hangyák elhangyásodását, hadat üzent elmebajnak. Összehordva hetet-havat, fene se igazodott ki rajta, aki meg igen, éppúgy szorongott a fölismeréstől, ahogy Kerge prücsök maga." – Hegyi Botos Attila írása „Fűalatt", Petter Bjerck-Amundsen „Søren Kierkegaard kezdőknek" című könyvéről.