Bőség zavara

Politikailag pedig azt az abszurdumot sikerült megvalósítania, hogy ellenzéki pozíciót csinált a kádárizmusból – Romániában! Mert hiszen ott az volt.

Az apa nem adja. Bolond volna komédiáshoz adni. Petőfi nem adja vissza. Bolond volna visszaadni, az nem a világ rendje, hogy az apáé marad a leány. Az öreg Szendrey kitagadja, nem kap hozományt, kelengyét, semmit. Petőfit nem érdekli. Nagy a szerelem. Két év jut a nagy szerelemre. Nem sok, mondjuk, nem valami sok, de van, akinek kettő se jut. Júlia huszonkét éves Petőfi eltűnésekor.

Találok a neten egy félmondatot kettejükről, idehozom kölcsönbe, pontosabban aligha foglalható össze: "állítólag Keszinek is voltak emberi vonásai, nyilván Hajnal Anna ismerte ezeket". Ha költészetét tekintve létezhetne Hajnal Anna a százharmadik születésnapon, az ok is elevenen él még, amiért mégis halott. A kékcédulás választásokkal kezdődő szoros kontraszelekció a jobbakat is altatja. Aztán lesz, ami lesz. 

 A bőség zavara - augusztus

Aligha éri be az unokanővérem által a hetvenes években kezembe nyomott a Nagyvilágban megjelent Szolzsenyicin Ivan Gyenyiszovics élményt, vagy akár Orwell Ezerkilencszáznyolcvannégy-ét. Pedig tettem rá kísérletet. Persze azok számára aki tanulmányozná a diktatúrák természetrajzát, kötelező olvasmány. 

Láthatóan (és érthetően) Gyergyai is eltűnődik azon, hogyan történik a világban, hogyan Magyarországon. Miképpen választja le magáról a magasirodalom az alacsonyirodalmat, a lektűrt, a detektívregényt, és mi felé tart, ha így marad. Mi a trükkje, hogy a franciáknál így is lehet. Gyergyai se tudta, én se tudom, nyilván a franciák se tudják. Egyszerűen így alakult. Történelmileg.

"Morvayval ébredtem. A halott Morvay László egyik mondatával "Isten szereti a szépet". Az álmoskönyvek szerint nem szerencsés halottal ébredni, de halott jó mondatával szerencsés. Az álmoskönyvek sem igazítanak el bennünket. Nem tragédia. Azonnal megtalálom a mágnes alá tűzve a figyelmeztető cédulát. Figyelmeztetés ide, tervek oda, ha valami nem kajabál, elfelejtődik, öregszem is, ellentétben Morvayval, bolondokháza is, ellentétben Morvayval."

A zseniket és önjelölt prófétákat bele nem keverve mindösszesen annyit: az Isten a szekéren, benne a Kicsi madár, a Tündérvilág, a Téli virágzás és a Mécsek, kötelező olvasmány. Így is lehet. Aki nem olvassa, kimarad valamiből, amit novellisztikának, irodalomnak nevezünk. Irodalmárnak, magyartanárnak kötelező. Ínyenc olvasónak erősen javallott.

Tizennégy évesen publikál. Otthagyja az egyetemet, újságot ír. Él Párizsban, Berlinben, Bécsben, Londonban, de Isztambulban is, hogy legyen némi különlegesség. Beszél és ír angolul, franciául, németül. És amit hoz a kényszer. Aztán hazatér, színigazgató több pesti színházban.
El ne felejtsem, ahogyan élete ívét jellemzi valaki: "Reviczky kortársa, aki tizenkét évvel túléli negyvenötöt". 
 

Mi pedig a dohányfüstös, mosdatlanságtól bűzlő, napraforgó- és tökmagropogástól hangos, olajospadlós, padlóraköpős falusi mozikban meredten bámultuk a hőst, aki szolgáltatja az igazságokat. 1955, '56, '57, '58 volt. Az igazságok nagy hiánya éppen az őszi, téli falusi mozikban.