Szeged

A Kalligram inkább gyűjtő, mint radikális folyóirat, s ez főleg két lényeges dolgon múlik: szemen és kézen: meglátni az erős egyéniségeket, és beemelni őket az élő irodalomba. Mert manapság irodalomtörténet és kritika egyaránt megjelenik a szépirodalom mellett; a szöveg és a reflexió elválaszthatatlan egymástól. Arra sem egyszerű válaszolni, hogy az egyaránt magyar és szlovák kötődésével mennyire közép-európai a Kalligram. Kissé talán idejétmúlt fogalom a közép-európaiság, jegyzi meg a főszerkesztő, hiszen ma már szinte senki nem kíváncsi egy szomszédos régió, például a Balkán kultúrájára.  Ma mi sem egy teljes irodalmat, hanem csak szerzőket akarunk megismerni.- Stenszky Cecília tudósítása

„Egész úton gondolkodtam Krusovszky Dénes új kötetének címén. Elromlani milyen - hogyan fejezném be ezt a mondatot? Mindenképpen egy tulajdonság – a romlásé – kívánkozik ide. Elromlani rettenetes, rossz, végzetes, szörnyű, kegyetlen. Vagy éppen szép is lehet? Talán egyenlőségjel kellene: elromlani nem más, mint elpusztulni, megsemmisülni és megöregedni. A vita már itt elkezdődik bennem.” – Fekete Ilona tudósítása

„Túl vagy a felnövés feldolgozásának fázisán” – mondja Péczely, és a kötet mibenlétét is ehhez kapcsolja: „úgy tud nézni a múltra, mintha nagyon messziről szemlélné, aztán pillanatra visszaugrik, mégis kisfiús marad”, és ettől olyan „rezignált szépsége lesz, mint Kosztolányi verseinek”. A teraszról nézni végig című kötet ugyanis a felnőtté válást dolgozza fel. Három ciklusban néz végig az életen, mint a teraszról a sok emléket idéző hátsó kerten. A család, a gyermekkori emlékek megidézését egy bizonytalan kamaszkori ciklus követi, végül a szerelem és a vele kézen fogva járó csalódás végzi az utolsó döfést a világ szegény kamaszainak szívébe, hogy aztán felnőttként, megkeményedve születhessenek újjá. – Erlauer Balázs helyszíni tudósítása Boldog Zoltán fotóriportjával

 Végel László, a tősgyökeres, elkötelezetten hűséges vajdasági író a legnehezebb időkben is úgy döntött, hogy szülőföldjén marad. A NATO-bombázások idején naplót írt, amelyből könyv született. A magyar és jugoszláv kultúrát is magáénak vallja, egyikhez a nyelv köti, másikhoz a valóság. Múltban és jelenben egy vajdasági író életérzéséről mindennél többet mond nekem az est végén elhangzó mondata: „Az, hogy az ember néha szerbül álmodik, még nem meríti ki a nemzetárulás fogalmát.” – Ácsné Fekete Ilona helyszíni tudósítása 

„Szerintem nincs olyan, hogy szegedi irodalmi közeg. Van egy-két ember, de azt nem nevezném közegnek. S ez jól is van így. Ez a pár ember, akivel úgymond irodalmilag is kapcsolatban vagyok, segít, sokat.” – Az irodalmi közegen kívül az elmúlt év legfontosabb irodalmi eseményeiről, az új irodalmi évvel kapcsolatos elvárásairól, valamint jövőbeni terveiről kérdeztük Lanczkor Gábort.

Ha Balázs Imre József csak azért érkezett volna Szegedre, hogy végigsétáljon a Vidra utcán, nem lepődhettünk volna meg, hiszen vidraverseiből kiderül: fanatikus rajongója a rejtélyes emlősnek. Úgy azonban, hogy Orcsik Roland szegedi költő meghívására érkezett a városba Fogak nyoma című legújabb kötetének bemutatójára, a Vidra utcával való találkozást megelőzte egy szerteágazó beszélgetés a Milleniumi Kávézóban 2009. szeptember 16-án.

Régebben szerettem naponta minél több emberrel találkozni, ma már megelégszem, ha egy-két találkozás összejön kávéházban, tereken, fürdőkben. Nem szeretek találkozni könyvtárban és könyvesboltban, mert ott a könyvekbe és saját gondolataimba mélyülök, s nem tudok másra rendesen figyelni. Lementem a hétvégén a Napvárosba, ahol barátokkal találkoztam, keveset ittunk és sokat beszélgettünk, majd vasárnap nagyot sétáltunk. Mi volt Szegeden nem is olyan régen, ami ma már nincs meg? Az ifjúság zöld vadona. Mi történt Szegeddel, ami miatt úgy érzem, kezd menthetetlenné válni?   De Szeged leválaszthatatlan a fővárostól. A teljes vidék leválaszthatatlan a fővárosról. S a közhely, hogy Budapest a bűnös város – ismét hangzik sokfelől.

Kisiklott tanár-diák kapcsolat, felszabadítható düh, szemhéjból vérző pop-előadás és homokos-vizes strand frusztrált fürdőzőkkel a 19. szegedi Thealter előadásain. – A tudósítássorozat záró része.

 Aki sokat ül Becketten, tuti biztos bekattan – legalábbis ezt sugallja a Figura Stúdió Színház 3 tánc Beckettre című előadása, mert szereplői inkább bolondok és bohócok, mint az abszurd világából származó bármiféle hétköznapi figurák, így aztán nem is kellenek különösebben lehetetlen helyzetek, hogy a semmi láttán történjen valami. – Boldog Zoltán tudósításának 2. része a 19. szegedi Thealterről

„A kiszolgáltatottság nem lepte meg a honosított, hazánkba igazolt Hamletet, aki az őrülettel kacérkodva az aranycsapat 1526-os számú mezébe bújt, haptákba vágta magát a Himnusz hallatán, és kiválóan dekázott térdvédőjében, rövidnadrágjában a Hobo Blues Band 6:3-jára.” – Boldog Zoltán tudósításának első része a 19. szegedi Thealter előadásairól.