A Magyar Írószövetség és a Magyar Műhely szerkesztősége fájdalommal tudatja, hogy életének 83. évében, 2018. július 18-án elhunyt a kortárs magyar irodalom kimagasló életművel rendelkező alakja, a magyar avantgárd meghatározó személyisége, PAPP TIBOR József Attila-díjas író, költő, tipográfus, a párizsi Magyar Műhely alapító szerkesztője.
Papp Tibor József Attila-díjas író, költő, vizuális művész, műfordító, tipográfus 1936. április 2-án született Tokajban. Középiskolai tanulmányait a debreceni Szent József Gimnázium jogelődjének intézményében, a Piarista Gimnáziumban kezdte meg. Az egyházi iskolák államosítása után a rendszernek nem tetsző családi háttere miatt már csak nagy nehézségek árán tudta folytatni középiskolai tanulmányait: az utolsó pillanatban jutott be a Fazekas Mihály Gimnáziumba. Első mentora, biztatója, írásainak kritikusa gimnáziumi magyartanára, Kiss Tamás költő volt. A kommunista diktatúrában családjukat osztályellenségnek tartották, ezért érettségi után kiváló tanulmányai ellenére sem vették fel az egyetemre: helyhiányra hivatkozva rendszeresen elutasították. Így az egri Lakatosárugyárban lemezlakatosi szakmunkás képesítést szerzett, s Miskolcon, Csongrádon, Debrecenben és Budapesten dolgozott.
Az 1956-os forradalom idején Budapesten egy MTI-fotósnak segédkezett, sokat látott, hallott, s emiatt az ávósok keresni kezdtéķ. 1957-ben menekülnie kellett az országból.
1957 és 1960 között Ford-ösztöndíjas volt, a Liège-i Műszaki Egyetemen candidat ingénieur diplomát szerzett, s egyik alapítója lett a Dialogue című belga folyóiratnak. 1961-ben érkezett Párizsba, ahol szabadhallgató lett a Sorbonne-on, a Szabad Európa Rádiónak, valamint a Francia Rádió magyar adásának pedig külső munkatársa lett. „Lapfenntartó ösztöne" hatására és vizuális alkotásainak tipográfiai tökéletesítésére kitanulta a nyomdászmesterséget is.
1962-ben barátaival, pályatársaival közösen megalapította a magyar emigráció egyik legfontosabb irodalmi lapját, a hetvenes évek elejére avantgárd irodalmi fórummá váló Magyar Műhelyt, amely 1989-ig Párizsban, a diktatúra összeomlása óta pedig Budapesten jelenik meg.
1985-től a Polyphonix nemzetközi modern költői fesztivál alelnöke, s tagja a Société de Bibliologie et de Schématisationnak, ahol a tipográfiai kutatócsoport vezetőjévé választották. 1992-ben a Francia Írószövetség vezetőségi tagja lett, 1997-ben pedig a Le Temps des Cerises könyvkiadónál a Collection Union des Écrivains sorozat igazgatójává nevezték ki. A vizuális irodalom egyik legjelentősebb, nemzetközileg is elismert fórumának, a Magyar Műhelynek, valamint a d’atelier című folyóiratnak és könyvkiadónak, s az első nemzetközi, csak számítógépen generált műveket közlő irodalmi folyóiratnak, a párizsi alire-nek is egyik alapítója és haláláig szerkesztője volt. A rendszerváltás után, a kilencvenes évek elején, Budapesten újra megtalálta itthon az otthonát, Párizst pedig megtartotta második hazájául.
Papp Tibor harmincnál is több könyvéből változatos és gazdag életmű tárul az olvasók elé. Prózai művei, önéletrajzi ihletettségű regényei, versei, vizuális költeményei, esszéi és tanulmányai egyaránt kiállják az idő próbáját. E műfaji gazdagság mellett Papp Tibor előkelő helyet foglal el a világirodalom számítógépes költészetében is. Az első magyar automatikus versgenerátornak ő a megalkotója: a Disztichon Alfa (1994) mágneslemeze hatmilliárd verseskötet anyagát rejti. A 2000-ben megjelent Hinta-palinta című művében pedig a generált verseken, szövegen kívül a költő már vizuális költeményeket és hangverseket is létrehozott az általa írt számítógépes programmal.
A Magyar Írószövetség munkáját több cikluson át választmányi tagként is segítette. Munkásságáról két monográfia jelent meg: Bohár András Papp Tibor című kötete 2002-ben, Kelemen Erzsébet Testet öltött szavak. Papp Tibor vizuális költészete című könyve 2012-ben. Irodalmi és közéleti munkásságát A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével (1996) és József Attila-díjjal (2003) ismerték el.
Temetése időpontjáról később adunk hírt.
Nyugodjék békében!