L. Simon László költő, szerkesztő volt az idei Olvasóliget utolsó előtti vendége a Margitszigeten, szombaton. Három kislánya fagyit követelt a hűvös idő ellenére (végül beérték pékáruval), s lenyűgözve hallgatták, ahogy az édesanyjuk felolvasott egy mesekönyvből. Közben a papa egyedi versesköteteit ismertette, s a míves megformáltságra vonatkozó kérdésre elárulta, hogy autodidakta módon sajátította el könyvművészeti ismereteit.

A konzervatív avantgárd

A család az Olvasóligetben

Könyvek, nyugágyak, párnák és kortárs magyar írók várták nyáron a szabadban olvasni vágyókat az ország több városában. Hétvégente a Margitszigeten felolvasás és beszélgetés próbálta a sétálókat bevonni az író-olvasó találkozókba, pillanatnyi sikereket elérve. De talán az is eredmény, ha sörösládákkal a vállukon haladó srácok elcsendesednek egy percre, hogy belefülelhessenek a beszédes című Japán hajtás verseibe. Bár a japán hajtásnak nevezett könyvészeti eljárást alkalmazó művet látni is célszerű, hiszen a fel nem vágott oldalak alatt képek lapulnak L. Simon László verseskötetében. A lapok alá kell kukucskálni. Még így sem láthatóak teljesen a fotók, ezért némelyik kritikus – mint azt megírta – felszabdalta az oldalakat. „A titok, az izgalom eltűnt az életből, akárcsak a hálószobák intimitása bizonyos kiadványok miatt” – kárhoztatta a pornóipart az egykor jelentős képgyűjteménnyel rendelkező családapa. – „Mindent azonnal látni akarnak az emberek. Ez nem egy illusztrált kötet, hanem egy avantgárd játék, de aki hagyományos verseskötetként akarja olvasni, azt nem zavarom meg” – fogalmazta meg a Magyar Műhely szerkesztőjeként is ismert költő, s megtoldotta még egy anekdotával. Kossuth-díjas költőbarátja gratulált neki, mikor elolvasta a Japán hajtást, aztán a kritikák megjelenése után felhívta, hogy addig a képeket nem is látta a hátoldalakon.
L. Simon első kötete (visszavonhatatlanul…) is ezzel a technikával készült, de ott még nem bújtak meg képek a szöveges lapok mögött. „Azok a költők szokták így kiadatni, akiknek kevés versük van, mert így vastagabbnak néz ki a kötet” – viccelődött az Írószövetség titkára. Majd hozzátette, hogy a Bibliotheca Hungarica sorozat is ezzel a technikával jelentetett meg nagyszerű költőket. A fel nem vágott oldalak alá rejtett képek ötlete azonban egyedülálló. A teljesen maga tervezte és készítette munkát a „Szép Magyar Könyv 2008” kitüntetés után Pro Typographia díjjal is jutalmazta a Nyomda- és Papíripari Szövetség.

L. Simon és Erős Kinga

„Manapság az igazán avantgárd, aki konzervatív” – idézte fel korábbi eszmecseréjük egy L. Simon-mondatát a 2009-es Háromlábú lovat etető lány értelmezéséhez Erős Kinga. Meglátása szerint ez a töredezettsége ellenére egy történetet elmondó versszövet Nagy László műveivel rokon, egyetlen hosszú versnek is felfogható a könyv, mely a maga hímzéseivel nagyon érdekes mintázatot ad ki. „Mítoszok felé kacsint a szerző, olyasmit tesz láthatóvá, ami elmúlt, de jelenvaló lehet a mai ember számára is. Igyekszik költői eszközei által egy olyan történetet elmondani, mely mindannyiunkra tartozik, mindannyiunk elevenébe vág” – fejtegette a kritikus. „Szerintem nem versek ezek” – kacsintott az alkotó, elismervén ugyanakkor a szövegek erős líraiságát. Nem költeménynek szánta őket, hanem Palkó Tibor rajzai inspirálták. Maga válogatta a Munkácsy-díjas képzőművész munkáit, s rendezte sorba bizonyos logikai szerint, azokhoz írta a lírai-kisprózai szövegeket. „Történet nélkül nem tud létezni az ember. Alapvetően nem költő vagyok már, hanem esszéista, és ha még élek, és lesz időm, időskoromban regényeket fogok írni, mert ahhoz más habitus kell” – közölte a legendás energikusságából mit sem vesztett, 37 éves irodalmár.

Emlékszem, a januári Csak azért is avantgárd! konferencián Petőcz András azt állította, az avantgárd nem olyan magatartásforma, mely az egész életen át jelen van. Szombathy Bálint értékrendszerként határozta meg az avantgárdot, jellembeli, alkati kategóriaként. Szkárosi Endre a nyelvbeli következetesség végig vitelét szabta kritériumul. (Papp Tibor pedig a neoavantgárd szó előtagját sérelmezte, szokás szerint, hogy nem „felmelegített húslevesről” van szó.) A parázs vitát ekkor – Kassák rossz regényeit előcitálva – a probléma összetettségével és az ebéd ígéretével zárta L. Simon László. „Az avantgárd alkotórészeire szedi a világot, hogy utána újra össze lehessen rakni… Erre az országra is kellene egy Reset-gomb, hogy újra bootoljon” – törtek elő a poéta jól ismert technofil hajlamai a Margitszigeten. Erős Kinga azonban visszahúzta a földre, s a számítógépmágus szőlész–borász mérnöki végzettségét firtatta. Megtudtuk, hogy a családi Simon Borászattól próbált elszakadni az író, mert gyermekkorukban az öccsével sokat kellett szőlőt kapálniuk – bár édesanyjuk szerint nem segítettek semmit –, de a földtől nem tud eltávolodni, akit megbabonázott a szüretek világa, a dédnagyapák ódon hordóinak hangulata.

Kép és szöveg: Klein László

Szép Magyar Könyv 2008: www.irodalmijelen.hu/?q=node/2499
L. Simon László honlapja: www.lsimonlaszlo.hu
Olvasóliget: www.olvasoliget.hu
Simon Borászat: http://www.simonessimon.hu/boraszat/kepekaboraszatrol/kepekaboraszatrol.html
Pocakos avantgárd: http://www.terasz.hu/main.php?id=egyeb&page=cikk&cikk_id=2684