Amott egy üzlet köttetett. Szöveteket és emberi szemeket adtak-vettek. Legalábbis ezt lehetett kihallani a zajból. Zajos egy népség volt az ebédelőké. Sokan is voltak. Evőeszköz bedobó, sajtos hús.

Evőeszköz bedobó

    Bedobó. Koszos, nyálas, büdös evőeszközöknek. A túrógombócra ráömlött a spenót. Erős émelygés fogott el a gondolatra, hogy ujjbegyemet a spenótos túrógombóchoz érintsem. Na, nem. Konzervatív gyomorral rendelkezem. De gusztustalan is tud lenni egy ilyen bedobó és a környéke! Minden folyt, ami folyhatott ott és akkor.    
    Ült a szomszéd asztalnál egy térítő. Levesét kanalazta. Jézus él, és én meghozom az örömhírt Nektek. Finom ez a leves, vetette közbe hallgatóságának. Ti is az Övéi legyetek. Németül akarjátok, angolul vágytok, örömhírt mondok Nektek. Ja, hogy ti sorsotokat már az úr Jézusra bíztátok? Ez jó, de Nektek velem kellett találkoznotok. Én tudom, hogyan kell Őbenne bízni. Szemes bors van a levesben, azt biztosan otthagyja, gondoltam.  
    Mikor jöttél? Ezt hallgatósága egyik tagjától kérdezte, aki sóskalevest kanalazott. Főtt tojás is volt a tálcáján. Hat éve. Elemelte tekintetét a tányérjáról. Hat éve jöttem ide Magyarországra. Mindenkim meghalt. Meghaltak. A mozgalom él. A vizsgáim után haza megyek harcolni. Szereted a csokoládéöntetet? A térítő bólintott harmadik társuknak. 
    Evőeszköz bedobó. Naponta elolvastam a feliratot. Ismertem az ó-tól vissza minden betűjét. Barna matrica, fekete betűkkel. Ez tetszett. Egy felirat, ami szépen hangzik. Egy felirat, ami egy hétköznapi tárgyat jelöl. Talán átvezet egy másik világba. Mondjuk egy verssor és egy vers világába. Megfejtem vajon, ha ez egy titkos üzenet? Ó, bó, evőeszköz bedobó.
    Világtróger, súgta valaki egy másik szomszédos asztalnál. Világtrógerek. Olcsó szállásokon laknak, amiket az ilyeneknek találtak ki. Nem léteznek olyan helyek, ahol még soha korábban nem jártak. Angolt tanítanak Mexikóvárostól Bangkokig. Megismerkednek valakivel és az beajánlja őket Új-Guineára vagy máshová a Földön. Ott is angolt tanítanak. Kis idő után már nem emlékeznek a korábbi helyek fényeire és szagaira. Az esőre sem. Az emberekre sem igazán. De vajon ez igaz? Láthatóan egy pohár ital mellett bárhol otthon voltak. Itták a vizüket a vastag falú pohárból. Rossz volt a víz. A kedvüket is elvitte. Most már biztos, hogy nem fognak együtt járni. Miért is nem vettek ivólevet?  
    Amott egy üzlet köttetett. Szöveteket és emberi szemeket adtak-vettek. Legalábbis ezt lehetett kihallani a zajból. Zajos egy népség volt az ebédelőké. Sokan is voltak. Evőeszköz bedobó, sajtos hús.
    A tanulmányok kerültek szóba fent, a lépcső mellett. A szakod? Melioráció, összehasonlító antropológia, szanszkrit. Tényleg? Van egy barátom harmadéven. Ismered Lenát? A tálcákat a bedobó tetején hagyták. A kocsira már nem fért. 
    Helyüket elfoglalta egy hajléktalan ember. Büdös volt szegény, senki nem ült mellé. Harmincas, eredetileg szép vonású férfi lehetett. Motyogott és félt, hogy kiteszik a biztonságiak, mielőtt megehetné az ebédjét. Üres főzeléket evett. Sóskát. Ma sokan ettek sóskát. Ritka, hogy leves és főzelék is legyen belőle. Megettem a fasírtomat, pedig egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy odaadom neki. Mellécsurrant a szája szélén a főzelék, de felkanalazta újra. Nagyon kevés ebéd.   
    Kurva vagyok, kurva! Érted, ugye? Monológ hallatszott egy közeli asztaltól. Az elegánsan öltözött fiatal nő a hajához ért, majd egy zsebkendőt vett elő. Használta és visszatette a feltűnően szép táskájába. Felemelte a kanalat. Forró. Elbújtam, érted, előled is elbújtam. Egy állat vagy! Beleevett a forróba. Utána sírt. A férfi megette az ebédjét. Utána a nő kisadagját is.   

    A képviselő belépett. Gyümölcslevest vett, húst és krumplit. A két titkárnő és a három bizottsági tanácsadónő is azt vett. A képviselő nem kért uborkasalátát. Az önkormányzatiak nem kértek uborkasalátát. Pedig nagyon kívánták többen közülük.  
    Szép nap volt aznap. Ezer fény repült az üvegtábláknak és be. Hangot adtam azon ötletemnek, hogy öngyilkos leszek. Megölöm magam, jó lesz az neked? Ekkorra már mindenki azt kérdezte a szomszédjától, hogy jó lesz az neked? Egy kérdező kórust hallottam. Csak Laci ült velem szemben. Vigasztalni próbált.
    Később elment. Beült az előadásra, jegyzetelt is. Két nappal később öngyilkos lett. Nem tudom, miért tette. Később sem jöttem rá. A családját nem ismertem.    
    A matrica feljött a szekrényről. A barna alapon fekete betűk széle a levegőben lógott. Koszos volt alatta a felület. Retkes. Leszedtem a matricát. Betettem a táskámba. Hetekkel később új matricát ragasztottak a helyére. Ó, bó, evőeszköz bedobó.
Ez a matrica is tisztességgel tette a dolgát. Felhívta a figyelmem a tárgyra, a bedobóra. Egy nap, mintha valaki megérintett volna a combomon, épp dobtam be a koszos evőeszközöket. Senki nem volt a közelemben. Később szeretkeztem a csoporttársammal, Áronnal. Kedves és kreatív volt. Mégis úgy éreztem, mintha maradt volna a számban valami kiköphetetlen keserű, mondjuk egy szegfűszeg darab a gyümölcslevesből. Valami, amit délben ott kellett volna hagynom az evőeszköz bedobó tetejére tett tálcán.
Beleszerettem Áronba. Előfordult, hogy a német metafizika előadásunk helyett is szeretkeztünk. Virágos felsőket kezdtem hordani a nadrágjaimhoz. Beszereztem egy feltűnően szép táskát, zöldet. Rengeteg sminkszert és apró ékszereket tettem bele. Egyszer kifizettem egy hajléktalan pár ebédjét. Egy napon, amikor egy darab szalvétát dobtam a tálcára, éreztem, hogy most történik velem valami. Jó és könnyű érzés volt. Valamivel később már el tudtam mondani azt az érzést. A tálca szélén hagytam. A Laci iránti szeretetem és odaadásom a bedobó tetején maradt. Már nem fért a kocsira.