OJD és Jónás Tamás között az az egyik orbitális nagy különbség, hogy míg OJD gúnyos, durva hangon kiosztotta a verset beküldőket, ha neki nem tetszett az írásuk, addig Jónás Tamás finom érzékenységgel rámutat a hiányosságra, vagy befogja a száját, ha nagyon rossz a "mű".
Miért kell azért kigúnyolni bárkit is, hogy versírással próbálkozik, s megméretteti magát????????????
Meg lehet mondani normális hangnemben is a véleményt!!!!
OJD a beküldött, nagy számú anyagból a legrosszabbakat emelte ki, hogy legyen min élcelődnie, gúnyolódnia.

Mert KÖLTŐ! S őt más mércével kell mérni!!!!

mire gondolsz?

a kedves bikák nem nyerők,
csak próbálkoznak a legelőn,
a kegyetlen fajta a nyertes,
a tehén őtőle lesz vemhes

Ritkán olvashatunk az utóbbi évek magyar lírájában ennyire lényegre redukált, személyes közvetítést és fénytörést orientáló szöveget. A szóválasztás nem minden esetben releváns. Rámutatnék a kezdő szavakra: "kedves bikák"
A bikák a tehenek szemszögéből nézve lehetnek kedvesek, de nem ez a tipikus vonásuk.
Feltételezem, ezzel a jelzővel nem a tehenek szemszögéhez közelített költői álláspontot akarja kihangsúlyozni. Feltételezem, mindössze alulretorizáltsági hatásvadászat volt a célja, mellyel túlzottan akart apellálni a befogadók igényére. Aláment, és ezt magának is éreznie kellett volna.
"A kedves bikák nem nyerők".
A nyerő szó denotatív és konnotatív jelentése máris többféle síkra terelt gondolkodást igényel. A nyerni, és egy ügyben nyerőnek lenni közül a szöveg árnyalódása az önmaga által is létrehozott tapasztalat felé pendlizik. A nyerés helyett gyakoribb (vagy még ritkább) nyerőnek lenni egy ügyben, mely szexuális töltetű, tehát a nyerő szó kerül előtérbe. Az emlékekben, tapasztalatban megnyilvánuló utólagos hátratekintés mozgásban tartja a vers ügyét: valamelyik bika győzni fog. Sejthető: a legerősebb, a legbozontosabb, a legbodybuildingisebb. Ez okozza a vers szövegének további feszültségeit. Sikerülni fog-e egy elesettebb, hitványabb, kevésbé keménykötésű bikának is közel férkőzni az élvezet forrásához. Sajnos, a szerző ebben a pontban saját tapasztalatára támaszkodva, sztereotip működésbe hozza az ismert tényt: Az erősebb győz. Ha az irodalmi hagyományokat nézzük, kezdve a mesék világától, másféle megoldást szívesebben elfogadunk. Egy műalkotásban meg kell találni az ábrázolandó csodát a fantázia segítségével. Be kell mutatni, hogy győzhet a hitványabb bika is. Példát, lökést, vágyat, önbizalmat kell adni az olvasónak "a győzelem nem mindig a gyorsan futóké" tézis alapján. Meg kellene találni a tények elrendezésének hihető módját. Nem lehet konzervszemléletekből táplálkozni, mert az unalmas egy karakán befogadó számára. A szavak az ön versében hierarchizálatlanul kelnek életre. Rugalmatlanok. Megcsontosodott szemléletről árulkodnak. Kiüresített, elkoptatott írói módszer helyett gondolkodjon másféle konstrukcióban! Ugyanebből a témából Radnóti, Arany ... aranyat csinált. Világvégéig tartó műalkotást! Innen nézve, nem pedig az önreferencialitás felől a téma akár a létezésélmény művészi közvetítésévé is válhatott volna. "Csak próbálkoznak" kifejezi az enervált, munkától, szexualitástól elszokott létformát. A minden mindegy elv filozofikus megfogalmazása. Egyben a lemondásé is. Nem tanít a küzdelemre. A silány bikába azt nyomja bele, apám, te úgysem győzhetsz, állj nyugisan hátulra. A mégis nemmorál kérdésköre ez. Az írói reflexió ezen a ponton lép be a versbe: "a kegyetlen fajta a nyertes" A vers bika-képzete elkezd egyféle általános, metaforikus jelentéssel felruházódni. A kegyetlen ellentétben áll a kezdeti kedves megjelöléssel. A kedves bikának befellegzett, tudomásul kell vennie a természetéből adódó vereséget. A tehén meghágása nem kedves dolog. Ahhoz tennie kell, erő kell,akarat, ösztön, munka... ...
Reflexió visszazsugorodásának lehetünk tanúja a záró sorban, mely a maga evidenciájával feleslegesen kimondott elemet tartalmaz: "a tehén őtőle lesz vemhes". A nyertes vemhes szavak így kapcsolódnak össze egymás kiegészítőivé, nem beszélve a rímek követelőző jelenlétéről. Az utolsó sor már a tárgyiasság végpontjáról való visszafordulást is jelenti a kezdősorhoz, az eredeti mondanivalóhoz: Hogyan lesznek vemhesek a tehenek? Tanmese talán elmegy óvodáskorúak számára.Szexuális felvilágosítás címén. A vemhes szó mindenképpen magyarázatra szorul.
A felnőtt olvasó meg bízzon abban, hogy nem egyetlen bikától lett vemhes a tehén, hisz működése közben a többi, satnyább bika is lehetőséget kaphat(ott). De sajnos, erről említést sem tesz a vers. Talán nagyobb konstrukcióban kellett volna taglalni a témát. Megérdemelt volna egy terjedelmesebb, kifejtettebb történetet, hisz gondoljunk a magyar tehenészet állapotára, melyet egy jól kifejtett verssel a multinacionálisa versenyben meg lehetett volna támogatni. S mivel a tehenek szeretik a zenét, egy menő zenekar dallamos zenévé konvertálhatta volna a verset a tejhozam érdekében. De a költő megrekedt valamiféle anakronisztikus vágyak között, a sok-sok tehén képzeténél, s nem hozta ki a témában rejlő sokféle lehetőséget.
Mivel archaikus szimbólum a bika, a misztikum nyelvévé, a test misztériumának kifejezőjévé válhatott volna. Ha művészibb formában írja le.