GONDOZÓ

Tehetséggondozó fórum
Szerkesztő: Jónás Tamás
Fogadóórák: 0-24
Minőség: gyorsreagálás
Mennyiség: amíg kellemes
Cél: odébb pöckölés
Célközönség: szigorúan családi
A szolgáltatás ára: hallgatás
Amatőrök és zavarodottak előnyben.

A gondatlanságból elkövetett versgyilkosságokért felelősséget csak korlátozott értelemmel vállalok.

 

Gondnoktalan gondozás

2012. október 23-án, az ünnep alkalmából föltettem ide egy verset ("Mint a mókus..."), és csak ezt követően olvasgattam végig a korábbi hozzászólásokat, amelyek jószerivel mind a pangást nehezményezték. Végül eljutottam addig, ahol Jónás Tamás bejelenti, miszerint a továbbiakban nem tölti be e nemes funkciót (jelzem: korábban a Dokkot is hasonló módon hagyta ebek harmincadjára). Ez valamikor az idén nyáron történt.
Nem lehetne, nem lehetett volna azóta tenni valamit, hogy ne lógjon a levegőben ez a rovat, amely ráadásul - a hozzászólók felől - egyoldalúan működik?
Én eleddig az Irodalmi Jelenről maximálisan jó véleménnyel voltam, így ezzel nem tudok mit kezdeni (az OJD által egykor szerkesztett "Sándor vagyok én is" példaértékű lehetne bárki számára).

Szabó László

OJD gátlástalanul kiosztotta

OJD gátlástalanul kiosztotta az epigonokat, mellé még jól meg is rugdosta a kevésbé tehetségesek finom lelkületét.
Valami mást, de OJD nélkül!
Egyébként ha feltölt valaki egy művet, én rendre elolvasom, bár a Gondozóba már nem érkeznek (egy kivételével) versek.
Szerintem nyitva kellene hagyni az ajtót, Jónás Tamás nélkül is.
Ki lehetne írni, hogy bárki feltöltheti a művét, ha jónak érzi azt.
De ez eddig sem volt tilos.

OJD...

... a lehető legegyszerűbb, legcélravezetőbb, legrövidebb utat választotta az irodalmi lapokat és internetes honlapokat elárasztó förmedvények és önjelölt költőcskék "kigyomlálására", és amit vállalt, azt maradéktalanul teljesítette. Sajnálom, hogy már nem csinálja, és gondolom (tudom), hogy nem azért, mert nem látnák itt szívesen.

"Gondozó" nélkül az "ápoltak" nem azok, ezt az "ajtót" be kell falazni, és nyitni egy újat, ha igény van rá, és persze ha ezt a nem kis feladatot a honlap fölvállalja.

A Dokk jelmondata: „A szerkesztés olyan, mint a takarítás: a hiánya feltűnő” (Turi Tímea). Az Irodalmi Jelen nem amatőr szerzők gyülekezőhelye kell legyen, soha nem is volt az. Arra töméntelen portál áll rendelkezésre.

OJD és Jónás Tamás között az

OJD és Jónás Tamás között az az egyik orbitális nagy különbség, hogy míg OJD gúnyos, durva hangon kiosztotta a verset beküldőket, ha neki nem tetszett az írásuk, addig Jónás Tamás finom érzékenységgel rámutat a hiányosságra, vagy befogja a száját, ha nagyon rossz a "mű".
Miért kell azért kigúnyolni bárkit is, hogy versírással próbálkozik, s megméretteti magát????????????
Meg lehet mondani normális hangnemben is a véleményt!!!!
OJD a beküldött, nagy számú anyagból a legrosszabbakat emelte ki, hogy legyen min élcelődnie, gúnyolódnia.

OJD-nek - többek között - az

OJD-nek - többek között - az IJ is egy jó trambulin volt!
Hálátlankutya-effektusa van a dolognak.

OJD

Mit kellett volna tennie? Minden beküldött darabbal nem foglakozhatott, mert el tudom képzelni a levélözönt, egyértelmű, hogy a végképp reménytelen szerzőket cikizte. És itt nincs helye finomkodásnak, a tehetségtelenséget nem lehet másként kezelni: aki önmagától nem ébred rá, azt le kell forrázni!
Gyanítom, hogy Ön nem igazán ismeri sem OJD irodalmi előéletét, sem az Irodalmi Jelen létrejöttének idejét és körülményeit. Ezt az Internet segítségével könnyen pótolhatja, mindenesetre OJD az erdélyi magyar költészet nagyjai közé tartozik, aki valóban csatlakozott a Böszörményi Zoltán által alapított IJ-hez, de azért az időrendiség nem hanyagolható el. Mind BZ, mind OJD (meg még néhányan az IJ munkatársai közül) múlhatatlan érdemet szereztek a magyar irodalomért folytatott tevékenységükkel.
Ezzel persze nem azt mondom, hogy Jónás Tamás nem a mai magyar irodalom jeles szerzője.

Cupppp

Micsoda pozitív hozzáállás!
De ki is az az OJD?
Most megpróbálom interneten ojd, valamint az ij kapcsolatát rendezni. Kösssz a tanácsot!
Van viszont egy szúró pont!
Szabó László, ez nem mese, ahol kinő farkas koma szőre, ugye nem gondolta komolyan azt a forrázást?

"Forrázás"

Nézze, ne szavakon lovagoljunk! Miért hiszi azt oly sok ember, hogy mert birtokában van bizonyos szinten a nyelv eszközeinek, akkor már írni is tud? Ilyen alapon ha egy hegedű tulajdonosa lesz, azt gondolja majd, hogy tud rajta játszani, netán művészi fokon?
Igen, jobb a tehetség nélkül valókat, akár nyers szavakkal eltántorítani a folytatástól, mintsem hiú reményekkel kecsegtetni. A finom bírálatot a legtöbben nem kíméletes elutasításként, hanem az esetleges jövőbeni siker zálogaként kezelik.
Jelent meg néhány versem nyomtatásban, ám ha nem tetszik, ma is úgy vágja vissza a lap, hogy csak nyekken. A főszerkesztő engem sem kímél. És igaza van, ha mégoly rosszul esik is nekem.

Aztán még egyszer OJD. Óriási tehetség, ragyogó elme, sok-sok jó vers, bár az lehetne több. Belátom, hogy elfogult vagyok, de nem tudom őt nem tisztelni.

Tisztelt Szabó

Tisztelt Szabó László,
megkérhetném Önt, ha már ennyire nagyra tartja OJD-t, hogy az ön által legjobbnak tartott OJD-verset másolja már, kérem, ide.
Azzal meg végképp nem tudok egyetérteni, hogy beérkezik a redakcióhoz egy gyenge vers, és a redaktor úr földbe döngöli.
Nobel-díjas írónk van, akinek a művét -Sorstalanság - minden kiadó visszautasította - elég goromba szavak kíséretében. Egy érzékenyebb író erre letette volna a lantot... több, világirodalmi példát is lehetne hozni, de elég itthon körülnézni, hány írót nem ismerhetnénk, ha a redaktor urakon múlna...

Vers OJD-től

Tisztelt "netpapa"!

Mielőtt bemásolnék ide egyet OJD "jó" versei közül (sok van, ezért nehéz választanom), hadd fejtsem ki azon nézetemet, amely szerint nem a "Sorstalanság" volt föltétlenül 2002-ben az a regény (először 1975-ben adták ki), amely olyannyira "kimagaslott a mezőnyből", hogy éppen ez érdemelte volna ki az Irodalmi Nobel-díjat (természetesen örömmel tölt el mindannyiunkat, hogy végre e téren is egy magyar jelesünknek ítélték oda). Egy szubjektíve megítélhető területen, mint az irodalom, száz és száz tényező befolyásolja az értékelést, a pillanat kedvezett Kertész Imrének. Javaslom, hogy a tárgyban olvassa el az alábbi link alatt található polemizálást: http://hu.wikipedia.org/wiki/Irodalmi_Nobel-d%C3%ADj
Arra viszont utalást sem találok, hogy a "Sorstalanság" visszautasításban részesült volna kiadók sokaságától, igaz, hogy én magam sem ismertem Kertész Imrét a Nobel-díja előtt, annál több olyan magyar írót, aki legalább ennyire érdemes lenne e díjra.

Nos egy kedvencem Orbán János Dénestől:

In Aesthetica

(Curriculum)

A benne-lét útjának negyedén
szemeim végre én is fölnyitottam,
és körbenéztem: mi lehet enyém
e nagy világból. És csak álltam ottan,
és vártam én is azt, mit várva vár
az ifju. Minden kellett volna nyomban,
igen, de sorsunk szigorú tanár.
Máskor mesélem el, hogy én, a léha,
miképp tomboltam, mint a vad szamár,
hogy ágyról ágyra szálltam, mint a méh a
virágra; és az Isten asztalán
cserélte bibliám a kártya néha.
A benne-lét útjának harmadán,
midõn már szart és kártyát megkevertem,
agyamról fölszáradt a harmat, ám
kiégve, céltalan s a porba verten
láttam magam. És ekkor jött felém
a Szépség, s Õt köszöntöm ím e versben
én, ki az útat végre meglelém.
Ó, ha le tudnám én azt írni mostan,
hogy mennyi minden költözött belém,
midõn a lelkem hófehérre mostam!

(Ars conventionalis)

Fehér felhõszoknyáját ölti föl
a szirt, s a tenger óriás smaragd,
a lét szerelme ég, mindent kitölt,
magát kinálja, versbe hogy faragd.

(Faraghatod, míg széttörik a toll,
míg megtudod: felszínig sem hatol,
elérhetetlen Õ, csalod magad,

s a Szépségnek csak rossz szolgája vagy.)

73-ban azért utasította

73-ban azért utasította vissza a kiadó a Sorstalanságot, mert úgymond: "nehézkes, rosszul érthető, rosszízű mondatokban" fogalmaz az írója. (Most remekműnek találjuk.)
S még valami!
1960-tól '73-ig írta a Sorstalanságot. 13 éven át!

"A 2002-es Nobel-díj után ez történt Kertész Imre Sorstalanság című kötetével, amelyet az 1975-ös megjelenését követő évtizedekben több megyei könyvtárban is kiselejteztek. Az elismerés után alig győzte az utánnyomást a kiadó..." (Boldog Zoltán írása - egy mai vezércikkben)

OJD-vers jó, nem ájuldozom tőle, a Divina Commedia jól felismerhető motívumainak sok köszönhető.

Sorstalanság.

Köszönöm a hiánypótló információt a Sorstalanságról. Egyébiránt én nem tartom remekműnek, de amint írtam: nincs objektív mérce. És érthető a történet, ami a Nobel-díjat követte: az emberi sznobizmus határtalan.
Csak emlékeztetem, hogy 1953-ban Churchill is irodalmi Nobel-díjat kapott.

Hát persze, hogy az Isteni Színjáték motívumai ismerhetőek föl, de remélem, nem vitatja el a szándékosságot e tekintetben a szerzőtől! Lehet próbálkozni, kedves Lacky Úr, a hasonló színvonalú "plagizálással"!
És kíváncsi lennék arra, hogy mitől ájuldozik Ön, ha ez csak "jó"! Tehetnék föl más OJD-verset is, de Ön éppúgy talál belőlük az Interneten, netán a könyvtárában, mint én magam.

Kedves Szabó László, ön

Kedves Szabó László, ön nagyon okos és bölcs férfi. A lelke és a gondolkodása pedig rugalmas!
Elnézést, hogy belekotnyeleskedtem a kettejük diskurzusába.
Nem tudtam, hogy Churchill is irodalmi Nobel-díjat kapott.
Annyi is ér az a Nobel-díj, ha ennyire politika-függő!

Emlék '56-ból

Mint a mókus . . .

Mit tudtam én, hogy lehetne más is,
mint háziszappan, s hogy szalámis
zsömlét is esznek . . .
Vágyaim, miként csont-sovány lelencek,
kóboroltak,
de zöldellt a fű, és a kert alatt a holtak
testéből dió s cseresznye nőtt.
Nem rettegtem még a lánctalpú időt,
s ha tombolt odakünn az orkán,
hát elrágódtam benn egy savanyú-cukorkán.
Elvoltam, csak úgy, mint egy kezdő Ádám
(bűnbeesés előtt), almabefőtt – a „semmi ágán”:

mert kiűzetett a parányi éden.

Megannyi szégyen-
kereszten feszült száz meg száz „lator”,
Pest felől puskapor
salétromszagát sodorta
hozzánk a szél: „pusztult a horda”.
És jártak az utcán, mintha semmise
volna, s a szentmise
sem maradna el oly beláthatatlan . . .
Meglehet, hogy a mélyben forrt a katlan,
a felszín nyugodt volt, szürke, néhol vörös.
S ha olykor félkörös
szivárványkaput nyitott az ég,
letörölték.
Csak a lóden terjedt, miként a járvány,
és daloltam én is a vén diófa ágán
a mókusokkal.
(Már szinte béke . . .) Ám ha oktalan, de okkal
néha lázadt
a jegyre mért alázat
ellen a jobbik érzés – hisz megannyi Lázár
hevert –, hát csattant a závár,
és apám munkás-vasöklét emelte

rám: „A békeharc nem papnevelde!”.

És hogy ekként megrendszabályozva lettem,
fogantak új szocreál fattyak helyettem,
miközben belengett, át a rácson,
némi alma-szappan illat, s úgy karácsony
táján banánt formázott a Hold.

Tisztelt Szabó László,

Tisztelt Szabó László, érdeklődéssel olvastam a kommentjeit, s azt követően még nagyobb érdeklődéssel a versét.
Nem ismerem önt, életkorát, belső világát a verse alapján ítélem meg. A verse megélt, utánértelmezett élményekről árulkodik. Nagyon szép képekkel lehet a művében találkozni, különösen az első részben, ellenben a direkt megoldások kevésbé tesznek jót a vers összhangjának. Valóban jó verset indulatmentesen, negatív érzésektől kiürített lelkiállapotban lehet írni. A múlt átstilizáltabb, szerzői éntől eltávolított bemutatását jobban el tudnám képzelni ebben a témában. "Hát csattan a závár/ és apám munkás-vasöklét emelte, szocreál fatty, forrongó katlan" - mindezek munkásmozgalmi motívumok, nem szerveződnek egységgé a szép diófa és egyéb motívumokkal.

Eléggé

Eléggé rosszul sült el ez az egész.

Volt olyan hónap, hogy Jónás

Volt olyan hónap, hogy Jónás Tamás alig kétszer jelent meg a Gondozóban. Pedig olyan jól indult!
Semmi nem tart örökké.
Lásd: Böszörményi Zoltán verse Jónás Tamáshoz. Most jelent meg a felületen.
B.Z.-ban is kavarog egy csomó tisztázatlan kérdés a barátságról, időről, elmúlásról. Tágabb értelembe csap át a vers, de a vezérmotívum erről szól.
Elvarratlannak, befejezhetetlenek tűnik ez a baráti kapcsolat.

:)

Valljuk be ez a kapcsolat valójában soha nem is létezett, odaadtad a nevedet Tamás, de csak ritkán szólaltál meg, ehelyett kritika helyett itt csak a cseszegetés ment, szerintem ez a gondozó senkinek se volt nagy üzlet, a jelen lejáratta magát, nyilván te se jöttél ki jól, mert látszólag vállaltál valamit, amire nagy ívben s--- tál, a kliensek se nem tanultak, se nem dicsőültek meg.. igaz,leverték egymáson a stresszt... bár a jelenhez régen az irodalom szó jobban kapcsolódott,mint pszichiátria

Sok új tehetség is írt ide,

Sok új tehetség is írt ide, akik Tamásban azt a ritka tulajdonságot keresték hogy az irodalom mellett az emberekhez is ért.

Ő ért az emberekhez. Abba

Ő ért az emberekhez. Abba viszont nem látunk bele, hogy miért így alakultak a dolgok. Egyre fogyatkoztak Jónás Tamás irányító véleményei. Sajnálom a blog megszűnését, számomra érdekesek voltak a vélemények, a kívülről jövő, évődő, heccelő beszólások is. Sokszor nem is alaptalanul. Ezekkel együtt volt kerek, legalábbis a kezdeti stádiumban.

Pszichiáternél könnyebben megy az ürülés is.

Honnan veszi, hogy "ez a kapcsolat valójában soha nem is létezett". És egyáltalán: Mire jó ez a lejárató hangnem? Önnek jó? Most jobban érzi magát, miután megszabadult lelkének sötét ürülékétől?
Pszichiáternél könnyebben megy az ürülés is.

kérdés

Lesz helyette gondozónő?

Én átvenném mint műkritikus

Én átvenném mint műkritikus ez a feladatot.

Persze

Persze. Le is rendeznek.

bezárt

 A Gondozó bezárt. Köztem és az Irodalmi Jelen között megszakadt a kapcsolat.

Minden külön értesítés helyett.

Látjuk hogy megszakadt.

Látjuk hogy megszakadt. Ennyit ért az egész.

jt mindenhol ezt teszi.

jt mindenhol ezt teszi. gondol egyet, eltűnik, majd később megjelenik, és a sok elvakult visszafogadja.

Mert KÖLTŐ! S őt más mércével

Mert KÖLTŐ! S őt más mércével kell mérni!!!!

Gödörbe léptek

Gyámolít óvón,
élvezettel nézeget
újabb verseket.

Köszönöm Tamás,
biztosan elfáradtál.
Gödörbe léptek.

Csak optikai csalódás a

Csak optikai csalódás a gödör. Hogy ne ficamodjon ki az ember bokája, továbbra is sík terepnek megfelelően kell lépkednie. A gödröt csak a képzelet hozza létre.

Köszönjük az eddigit,

Köszönjük az eddigit, lehetett belőle tanulni.
Az Irodalmi Jelennel nem csoda, hogy megszakadt a kapcsolat... szörnyű egy hely...
A gondozó pedig a rosszindulatú megjegyzések miatt (is?) haldoklott. Ennyi kívülről is látszik.
Minden jót! Jónás Tamást még fogjuk olvasni és hallgatni!:)

akkor Bé miért van itt

akkor Bé miért van itt annyit? hm. önkínzásból? amúgy nem tudom:Bé még senkihez sem írt rosszindulatú megjegyzést? amit igenis a bántó szándék vezetett? aminek köze nem volt az adott műhöz? hm?

mire gondolsz?

mire gondolsz?

Valahol máshol? Már csak

Valahol máshol? Már csak Tamás iránti tiszteletből, mielőtt mindenki ide töltené fel netes önéletrajzát.

:)) Hol? regisztrálj, és

:))
Hol?
regisztrálj, és meglátjuk?

Én nem ő. Ez meg nem az.

Én nem ő. Ez meg nem az. Érted? Érted. Érte.

arra akarsz célozni, h. te

arra akarsz célozni, h. te nagybetűs vendég vagy, ő meg kisbetűs?
ne haragudj, de nekem majdnem mindegy...
ennyi értelme van ennek az egésznek

a bántó szándékot viszont kikérem magamnak
az IJ-vel kapcsolatban, igen, vannak kifogásaim
ezen kívül fidesszel, jobbikall..., azt hiszem költőket nem szoktam sértegetni, ezért kérdeztem vissza

sziasztok!

"Hercegem, tudnod

"Hercegem, tudnod muszáj:
Hazudtam. A semmi fáj.
Tündérből sincsen egy se,
Se dongót és legyet se,
Se kolibrit, se lepkét
Ne fogj meg és ne szedj szét.
Költőd e verssel elhagy:
Jó hercegem, te sem vagy. "

Ezzel Á-t mondott: 'Köztem és

Ezzel Á-t mondott: 'Köztem és az Irodalmi Jelen között megszakadt a kapcsolat.'
Miért?
Nagyon sajnáljuk, hogy így történt!

...alhass...

A fény minősége vezet
be a városba, ahol
felcsillanak a kamikazé
koktélok a falakon

a kupa mélyén szomorúság
szomjúság
fahasábok, rajta viskó
vagy egy barlang
ahol sem lakatok,
nincsenek, sem órák
ahol egy pillantás
át a füstös szobán
nem diktál senki
pislákoló vágyak
lesrófolod egészen

A kedves bikák nem nyerők

a kedves bikák nem nyerők,
csak próbálkoznak a legelőn,
a kegyetlen fajta a nyertes,
a tehén őtőle lesz vemhes

Ez volt a legutóbbi exkluzív

Ez volt a legutóbbi exkluzív élménye a nagy magyar rónán?

nem a legutóbbi, :) nem is

nem a legutóbbi, :) nem is tudom mit vártam attól h felraktam ide, csak érdekel mit gondolnak/gondoltok róla

a kedves bikák nem

a kedves bikák nem nyerők,
csak próbálkoznak a legelőn,
a kegyetlen fajta a nyertes,
a tehén őtőle lesz vemhes

Ritkán olvashatunk az utóbbi évek magyar lírájában ennyire lényegre redukált, személyes közvetítést és fénytörést orientáló szöveget. A szóválasztás nem minden esetben releváns. Rámutatnék a kezdő szavakra: "kedves bikák"
A bikák a tehenek szemszögéből nézve lehetnek kedvesek, de nem ez a tipikus vonásuk.
Feltételezem, ezzel a jelzővel nem a tehenek szemszögéhez közelített költői álláspontot akarja kihangsúlyozni. Feltételezem, mindössze alulretorizáltsági hatásvadászat volt a célja, mellyel túlzottan akart apellálni a befogadók igényére. Aláment, és ezt magának is éreznie kellett volna.
"A kedves bikák nem nyerők".
A nyerő szó denotatív és konnotatív jelentése máris többféle síkra terelt gondolkodást igényel. A nyerni, és egy ügyben nyerőnek lenni közül a szöveg árnyalódása az önmaga által is létrehozott tapasztalat felé pendlizik. A nyerés helyett gyakoribb (vagy még ritkább) nyerőnek lenni egy ügyben, mely szexuális töltetű, tehát a nyerő szó kerül előtérbe. Az emlékekben, tapasztalatban megnyilvánuló utólagos hátratekintés mozgásban tartja a vers ügyét: valamelyik bika győzni fog. Sejthető: a legerősebb, a legbozontosabb, a legbodybuildingisebb. Ez okozza a vers szövegének további feszültségeit. Sikerülni fog-e egy elesettebb, hitványabb, kevésbé keménykötésű bikának is közel férkőzni az élvezet forrásához. Sajnos, a szerző ebben a pontban saját tapasztalatára támaszkodva, sztereotip működésbe hozza az ismert tényt: Az erősebb győz. Ha az irodalmi hagyományokat nézzük, kezdve a mesék világától, másféle megoldást szívesebben elfogadunk. Egy műalkotásban meg kell találni az ábrázolandó csodát a fantázia segítségével. Be kell mutatni, hogy győzhet a hitványabb bika is. Példát, lökést, vágyat, önbizalmat kell adni az olvasónak "a győzelem nem mindig a gyorsan futóké" tézis alapján. Meg kellene találni a tények elrendezésének hihető módját. Nem lehet konzervszemléletekből táplálkozni, mert az unalmas egy karakán befogadó számára. A szavak az ön versében hierarchizálatlanul kelnek életre. Rugalmatlanok. Megcsontosodott szemléletről árulkodnak. Kiüresített, elkoptatott írói módszer helyett gondolkodjon másféle konstrukcióban! Ugyanebből a témából Radnóti, Arany ... aranyat csinált. Világvégéig tartó műalkotást! Innen nézve, nem pedig az önreferencialitás felől a téma akár a létezésélmény művészi közvetítésévé is válhatott volna. "Csak próbálkoznak" kifejezi az enervált, munkától, szexualitástól elszokott létformát. A minden mindegy elv filozofikus megfogalmazása. Egyben a lemondásé is. Nem tanít a küzdelemre. A silány bikába azt nyomja bele, apám, te úgysem győzhetsz, állj nyugisan hátulra. A mégis nemmorál kérdésköre ez. Az írói reflexió ezen a ponton lép be a versbe: "a kegyetlen fajta a nyertes" A vers bika-képzete elkezd egyféle általános, metaforikus jelentéssel felruházódni. A kegyetlen ellentétben áll a kezdeti kedves megjelöléssel. A kedves bikának befellegzett, tudomásul kell vennie a természetéből adódó vereséget. A tehén meghágása nem kedves dolog. Ahhoz tennie kell, erő kell,akarat, ösztön, munka... ...
Reflexió visszazsugorodásának lehetünk tanúja a záró sorban, mely a maga evidenciájával feleslegesen kimondott elemet tartalmaz: "a tehén őtőle lesz vemhes". A nyertes vemhes szavak így kapcsolódnak össze egymás kiegészítőivé, nem beszélve a rímek követelőző jelenlétéről. Az utolsó sor már a tárgyiasság végpontjáról való visszafordulást is jelenti a kezdősorhoz, az eredeti mondanivalóhoz: Hogyan lesznek vemhesek a tehenek? Tanmese talán elmegy óvodáskorúak számára.Szexuális felvilágosítás címén. A vemhes szó mindenképpen magyarázatra szorul.
A felnőtt olvasó meg bízzon abban, hogy nem egyetlen bikától lett vemhes a tehén, hisz működése közben a többi, satnyább bika is lehetőséget kaphat(ott). De sajnos, erről említést sem tesz a vers. Talán nagyobb konstrukcióban kellett volna taglalni a témát. Megérdemelt volna egy terjedelmesebb, kifejtettebb történetet, hisz gondoljunk a magyar tehenészet állapotára, melyet egy jól kifejtett verssel a multinacionálisa versenyben meg lehetett volna támogatni. S mivel a tehenek szeretik a zenét, egy menő zenekar dallamos zenévé konvertálhatta volna a verset a tejhozam érdekében. De a költő megrekedt valamiféle anakronisztikus vágyak között, a sok-sok tehén képzeténél, s nem hozta ki a témában rejlő sokféle lehetőséget.
Mivel archaikus szimbólum a bika, a misztikum nyelvévé, a test misztériumának kifejezőjévé válhatott volna. Ha művészibb formában írja le.

lájkolom

lájkolom

:)))

:)))

(:D)

(:D)

:-)

:-)

Impressziók

Útban a martalóc dombok felé
a napimádók civilizációjából
fel, a hirtelen lebukó Nap
felségterületére
ahol átzuhanhatok
álmodozások idején
Fújja hajam a szél,
mely nem jár alant
a csontok hazája felé
nem közelít
a messzi szél
élő kiállítás a táj
érzékek gyönyöre
közel a messze ég
ég és föld között
lebegő rádióhullámok
virgonckodnak
hozzák a gondolatodat
a megkövült sóhajt
az agyonredőzött időben

sejted, hogy jó

 Máté, nyilván sejted te is, hogy sikerült vers ez. Bár felbukik benne az alant, kérhetnék számon rajtad és rajtam az elavult szavak használatáról eddgi mondottakat, de itt éppenséggel helye van, nehéz ezt elmagyarázni, miért, talán azért, mert szégyenlősen benne bújik a lant szó vagy azért, mert lágyítja a szavakkal giccs és hitelvesztés nélkül tovább nem lágyíthatót? Ez is, az is, más is. Nagyon szép sorok, üdítő látásmód:

nem közelít a messzi szél
élő kiállítás a táj
agyaonredőzött idő

Szép.


Értékelés: felesleges lenne.

Feliratkozás hírlevélre

Név:
E-mail cím*: