A Hamvas Béla-életműsorozat legújabb kötete a napokban került a könyvesboltokba. Az életműkiadás szerkesztőjének, Dúl Antalnak és a korábbi, Naplók című kötet szerkesztőjének, Danyi Zoltánnak az utolsó közös munkáját tarthatjuk kezünkben. A huszonötödik Hamvas-könyv érteke óriási – hibái, sajnos, a szokásosak.

Negyedik alkalommal rendezték meg Vas megye kicsi falujában, Weöres Sándor szülőhelyén az irodalmi tábort. Szó esett a költőnek Hamvas Bélával folytatott levelezéséről, a hit elbizonytalanodásáról, az irodalomtanítás új lehetőségéről és a Mizu című szám esztétikai értékeiről.

FRISSÍTVE: videoösszeállítás a táborról (Benne Weöres Sándor, Dragomán György, Szabó T. Anna, Hamvas Béla)

Hamvas Béla és Tábor Béla talán sokkal jobban ismert, mint a Csütörtöki beszélgetések harmadik résztvevője: Szabó Lajos, akinek kalligráfiáiból és szöveg-töredékeiből nyílt kiállítás a 2B Galériában – Weiner Sennyey Tibor írása.

Részletek Szabó Lajos írásaiból (Feljegyzések 1947-1948)

Talán magának Hamvas Bélának sem lett volna ellenére egy efféle helyen beszélgetni – mint azt megállapítottuk az Újnautilus Hamvas-estje előtt Danyi Zoltánnal a Tilos az Á  pincéjében. Hogy miért merészkedhet ilyesmit gondolni egy Hamvas-kutató, az a beszélgetés során világosodott meg.

Hamvas ezt írja egyik könyvében: “A dolgok nem kívül kezdődnek, hanem belül, és nem alul, hanem felül, és nem a láthatóban, hanem a láthatatlanban.” Néha talán mindegy lenne, hogy kint fúj-e a decemberi szél, ha legalább bent szélcsend lenne. Legalább csak annyira, mint egy tagmondatban, amely az emberi lélekről szól, és nem a keserű körítésről.

Néhány napja a Magyar Televízióban is bemutatták Vágvölgyi B. András új filmjét, a Kolorádó Kid-et, amely szerintem az eddigi egyik legjobb ’56-os film. Legalábbis a fiatal generációnak alapműve lehet. Miért?

A Hamvas Béla olvasókör vendégeként, 2010. október 8-án Weiner Sennyey Tibor, az Irodalmi Jelen szerkesztője előadást tartott „Hamvas kontra Lukács” címmel. A közel félórás előadás során Hamvas Béla és Kemény Katalin „Forradalom a művészetben” című könyvének hatástörténetét, továbbá ezzel a könyvvel kapcsolatban Hamvas Béla és Lukács György vitáját vizsgálta. Az előadást itt és most meghallgathatják. 

„[Esterházy Péter] novellákat írt úgy, hogy a szövegét Hamvas mondataival átszőtte. Volt egy novellája, Sívó-nevető, amelyben egy tucat mondatot épített be a Mágia szútrából. Amikor Kemény Katalin kérdőre vonta, azt válaszolta: „ez egy kollázs-technika¸ ebben nem kell az idézőjelekhez ragaszkodni. Engem egyébként is csak Hamvas mondatai ragadnak meg, és nem foglalkozom azzal, amit mond”. Individuális tudatszinten, ahol a nyugati civilizáció embere ma még tart, minden leírt szó személyes vállalást követel. Ahogy Kemény Katalin mondta: „Elmúlt az az idő, amikor száll az ének szájról szájra…” - beszélgetés Dúl Antallal a Hamvas-naplók megjelenése alkalmából. Második rész.

„Tapasztalatból tudom: a Hamvas-olvasók egy része azt sem tudja, hogy Hamvas Béla él-e még vagy sem, némelyek pedig csak annyit hallottak róla az egyetemen, hogy irracionális, zavaros fejű, dilettáns misztikus.” - 2010. szeptember elején került a könyvesboltokba Hamvas Béla naplóinak kétkötetes kiadása.  Ez alkalomból a megjelenés előtti napokban megkerestük Dúl Antalt, a Hamvas-hagyaték gondozóját.

Nem vallok be túl nagy titkot, ha elárulom, hogy legjobb barátaim valójában halott emberek. Holtak, akik valami különös oknál fogva itt felejtettek nekünk néhány gyöngyöt, rongyot, kacatot, s mi tűnődve nézzük különös emlékeit mások életének. Sokan szeretettel mutatnak rá, hogy nézd, ő is imádta a jó bort, vagy a tengerparti lovaglást, míg mások meg saját gyarlóságukra találnak önigazolást, hogy lám-lám, ő is megcsalta az asszonyt, vagy fogyasztott bódító szereket. Hamvas írja valahol, hogy szerinte valójában kétféle magatartás van: a templomrabló és a templomőriző. – Weiner Sennyey Tibor vasárnapi levele