festészet

  Megérkezett az új tavasz, vidáman
  köszönti őt az ujjongó madárdal
  (Vivaldi)

  A sárga dombra / pufók csecsemővel
  karján, kaptat / pufók madonna
  (Szilágyi Domokos)

  Ködben a torony
  megnyirkul a harangszó
  mire ideér
  (Kányádi Sándor)

  Csendből-bogozott erdő
  szikrázik a tél anyagában.
  (Juhász Ferenc)

A művész nem bolyong és nem tájékozódik, legalább is Mészáros István nem. A művész formál. Külső térből belső teret, a külvilág fölsejlő rendszereiből érzéki mintázatot teremt. Hogy a késztetés egy-egy mű esetében honnan érkezik? - az ész ennek is a nyomába szeretne eredni, de rendre kudarcot vall. Mégsem csalódik. Mert az ész kudarcáért cserébe az érzéki tapasztalás élményét kapja meg. (m-i)

Érintések - ezen a címen indít ma esszésorozatot egy fiatal festőművész, Ujfalusi Éva. Itt, a SzóKép rovatban, ahol is ez a dolgunk: minden alkalmas eszközzel mind közelebb hozni a szavak művészetét a képekéhez. A már - óvatosan és esendőn - kipróbált módusokat (képvers, verskép, képregény, illusztráció) a konkrét művekre reflektáló, de a szemlélő belső tájaira is rávetülő kisesszé műfajával egészítjük ki. Olyan művészt kértem fel erre a feladatra, akiről tudom: egy lényegűként éli meg a formázást és a gondolkodást, a szemlélődést és a cselekvést. Az alkotást és a befogadást. A matériát és a szellemet. Lovas Ilona képeit érinti először.
Újfalusi Éva művészportréját itt szemlélhetik meg olvasóink. (Mányoki Endre)