„A 80-asok mindjárt harmincasok.
A 30-asok mindjárt nyolcvanasok.
Eljárt az idő. Amúgy meglehetős igazságtalanul.”

– Nyerges Gábor Számvetésforgó című kötetét ajánljuk az Irodalmi Jelenben közölt verseivel

Önálló rögeszme:
széket húzok reggelente
az ablakhoz, és bámulok amoda.
Sehol se mutatkozik hihetetlen.
Keszthelyi Rezső

zongoralábak
pasztellcsönd menedékben
részlet az egész
Jász Attila

nincs út a
a fájdalom
mentén

...az éjjel ezt próbáltam, darab
jelenetét, jelenetdarabot, széttártam
kezem az ajtófélfa (kapufélfa) felé,
„Bocs, isten veletek, én hittem
a legkevésbé….” Jó, a szöveg még
nincs meg, de hogy kezem széttárom,
az megy, egyéb témakörökben.

Van kalitom, bülbül madaram,
gömbüvegem, rabszolga halam,
lelkemen ékszer: hús, amiben
függök a létben kényszeresen.

eldobott őszi táj
tabletták összepréselt valósága
esőcseppek hajlásszöge
a falevél is való-sárga

ibolyántúli és röntgensugarak
vörösön inneni tartomány
a keserűség tengere partján
lánggal ég a ház

patkánylabirintus
patkánylabirintus
patkánylabirintus
patkánylabirintus
patkánylabirintus
patkánylabirintus
patkánylabirintus

lehunyt lélekkel kilép
a test a kádból, én vagyok
a test, ami lép, a kádtól
a fürdővíz fehér
(Lassú)

Ezt úgy mondja, mintha leváltak
volna homlokomról a bőröm-
borította betűk, s bele-
estek volna vödörbe.
- Na-na, ennyire nem lehet
értetlen, tudja maga, mit…

A lassú vágás bejárhatóvá teszi a tájat. Mintha először
látnád azt a részletet a világból, és nem tudnál beszélni.
A domb élénkzöld. A völgy kékpárás. A hajnal
éles, pontos. Szinte felsért.