A Luca-dallam nem halkul, a stég lábait ritmikusan pofozza a fodrozódó hullám, lassan együtt rezgünk a hullámokkal, a dal ritmusával, a táncoló vörös szoknyával, a múlt, a jelen és a jövő együttes látványával. Luca fölött az égen mosolyogva sorolnak a nők. A lányok. Az asszonyok. Bikiniben. Szépek. És szebbek. Kívánatosak és kívánatosabbak. Öröm, ahogy a sornak nincs vége. Csak jönnek, jönnek, úsznak az égen koordinálatlanul, előzgetve egymást, hajuk rövid, abban az a szép, hajuk hosszú, bennük az. Melle kicsi, rajta az a gyönyörű, az aprócska lánymell, melle nagy, rajta az, megpihenhetni ott.  Bizonyos rövididejű nőket nem ismerünk fel első szemre. Róluk azt gondoljuk, hóha, ők biztosan a jövő! De jó!  

Várjuk, hogy teljen. Jól várjuk, hogy teljen, hogy csengjen. Mégis mindig meglepő, amikor felcsendül. A csengő. Most az erkélyen fújjuk a füstöt, figyeljük, ahogy az eső elmossa a hét eleji havazás utolsó hírmondóit, nem hiszünk a szemünknek, de nem mondjuk, nem gondoljuk, hogy globális felmelegedés gyötri a földet, mert hasonló tragédiát, ahogy a fehér karácsonyt leveri a fekete karácsony, áprilisi záporok robognak végig a völgyön, gyerekkorunkban is láttunk nem egyet, nem kettőt. Amíg magyarázzuk a két okos nagyfiúnak, akik szerint az emberiség megöli a földet, leszarja az örökösöket, alig hallhatóan megszólal a csengő. Nem tudni, ki járt itt, ki repült át közöttünk, Jézuska, netán Luca. Talán Luca.

Luca széke 13. 

Luca tudja, az ágyban dől el minden. Ha nem is minden, mégis minden. Tanulj, figyelj, jegyezd meg a gesztusokat, a reakciókat, tárold őket, mondja a fapinának és a facsődörnek, akik fapinából és facsődörből állnak. Az erő(szak), a túlhabzott ego, az önzés, a hatalom, mert a világ ilyen, a putritól a palotáig működik, hasznot hajt, sikert sikerre halmoz. Az ágyban viszont nem működik, így Luca. Tehát a hatalmasok, az egocentrikusok, a sóherek, az erőszakoskodók, magyarul mondva: a fapinák és facsődörök – az ágyban meg vannak lőve. Csak néznek, hogy akkor most mi van? Nem értik. Nem is érthető. Az ágy a legragyogóbb demokrácia terepe. A szabadságé. Ahol szabadság van, ott szabadság van. 
Luca széke 12.  

Arra is választ ad, jó birtokosai vagyunk-e tulajdonunknak.
Ha nem locsolgattuk rendszeresen, enyhén, kézből, langyos vízzel, a hajtások görbék. Ha görbe, a következőkben jobban figyeljünk, mi görbül, mennyire görbül. A görbület szögéből kiszámolható a veszély nagysága, min vagyunk kénytelenek változtatni.

 Luca széke 11.  

Egy remek, masszív, nagypofájú tarajas, aki harcos futkosás, kergetés, dühödt kukurikú, haragos tarkócsípés, hátkarmolászás után bepöttyinti a magot. Ha mindez nem történik meg látványosan, szemérmetlenül, akár a libák szeme láttára, akkor rántotta, tojáshab, sütemény, rakott krumpli, rántott leves szabadon, de csirke ritkán kel a tojásból. 

Luca széke 10. 

Vegyük hát sorra, melyik tizenhárom szimbólum közül választhatunk az ülőke lapjára, amellyel helyünket, helyzetünket mutatjuk Lucának. Rajzolhatjuk, véshetjük, festhetjük, kinek mi esik jobban. Hazudni a választásban nemigen érdemes, Luca pontosan tudja, mi van, még nálunk is jobban tudja, minthogy látja a jövőt, mi pedig nem. Mondunk valamit, amit évekre szólóan érvényesnek gondolunk, pedig már holnap érvénytelen.

Luca széke 8. 

De bekeneti a kilincseket. Az ágylábakat. Bekeneti a szoba négy sarkát. A kaput. Egy csokorka a párna alá. Enyhén végigdörzsöltet egy-két intim testrészt is, szimbolikusan (nem sorolom), hogy a boszorkány meg ne szállhassa, hogy legyen tej a gyereknek, legyen erő, egészség, termékenység. Ugyan minek? Luca maga ellen hoz utasításokat? Hogy ő maga ne tudja megszállni, amit pedig megszállna? Luca mama saját magától óvja a meztéllábas embert? 

Luca széke 7.  

Száz és száz füstszalag bodorodjon az ég felé, amikor Luca elrepül a fekete akácokkal díszített fehér táj fölött, hadd dobbanjon meg a szíve: Lám, hát helyet csinál az újnak az én kedves, szorgalmas népem.

Luca széke 6.  

Lehetőleg ne látogassuk meg szeretőnket. Mondjunk valamit. Hazudjunk valami átgondoltan okosat. A Luca napi titkos légyott azt jelenti, nem becsüljük valódi értékeinket. A szerető minden más napon értéknek, vagyontárgynak, költséges élvezeti cikknek, jókedvnek és örömnek számít, de mivel nem a mi valóságos vagyonunk, inkább drága szórakozás, ráadásul ellenőrizetlenségében párhuzamosan más vagyona is lehet. Amit ő kap, kikerül a házból.

 Luca széke 5.  

Mit loptak el tőle, mikor történt, milyen körülmények között, mekkora kárnak látta akkor, mekkora nyereségnek érezte később. Vigyorog, basszus, milyen jól jártam, hogy ellopták (a nőt, akit később a tolvajtól is elloptak, a tolvaj tolvajától is elloptak, és így tovább, végül aztán nem lopta el senki, mert nem kellett senkinek, hiába a jelentős ágyi szak- és anyagismeret). A dolgok végtelenül cifrák, soha nem olyan egyszerűek, egyértelműek a jelenidőben, mint remélnénk.

 Luca széke 4.