KritX

Lackfi János Milyenek a magyarok? című kötete a nemzeti sztereotípiákat összegyűjtő útikalauz. Szórakoztató olvasmány – de több-e az ezerszer hallott közhelyek ismételgetésénél?

HELYSZÍNI

Az irodalom és a piac kapcsolatáról beszélgetett szerzői/fordítói, valamint kiadói szemszögből Annamaria Pop, Lackfi János, Sugár S. András és Szuba Jolanta a Könyvhét LapNap rendezvényén.

Most már én is nevetek. Örömüket látván, gyorsan készítek pár fotót. – Nagyon szép lett – mondja Petőcz. A nyomdakész lapot eddig nem vehette kézbe. A lap neve a címlapon: Nyugat Most (független szépirodalmi folyóirat).

A Móra Kiadó két mesekönyve egyszerre humoros és játékos, miközben komoly kérdéseket fejteget. Nevetve tanít arról, hogy mi az a kincs és a karácsony.

A Művészetek Völgyének kapolcsi állomásán található Kaláka Versudvarban Lackfi Jánossal sétálgattunk, aki házigazdaként vezetette körbe az Irodalmi Jelen stábját, táncra perdült, és fontos háttérinformációkat is megosztott velünk.

Dokk-estet tartott a Pilvax kávéházban az idén 11 éves internetes versfórum új szerkesztői gárdája és a Dokk kezdői, haladói illetve profijai közül meghívottak, összesen hat költő. Másfél évvel ezelőtt, 2010 februárjában, az Irodalmi Jelenben a Dokk-ról megjelent cikkemnek azt a címet adtam: Mire jó a Dokk? Most megkaptam a választ.

A három az olyan furcsa szám. Három királyok, meg három testvérek és hármas út. Az elágazásnál a „szöveg” feliratú tábla irányába vesszük az irányt. Arra, amerre a betűk mennek és a mesehősök, meg sok-sok mondat, ami néha a patadobogás ütemére sétál egymás mellé. - Gyermekkönyvnapi szemle III.

Ferenczi György énekessel, a Rackajam frontemberével beszélgettünk Petőfi verseinek aktualitásáról, a kortárs költészetről, líra és könnyűzene kapcsolatáról. Boldog Zoltán videóinterjúja. 

Beszélgetés Lackfi Jánossal két új könyvéről, műhelytitkokról, családról és hitről, gyerekekről és az igazságról. Arról, hogy vajon az agresszív költők korában élünk-e?

Volt egyszer egy (b)irodalom, ahol a gyerekkönyvek laktak. Mindenfélék, kemény-fedelűek és színesek, pöttyösek és tündéresek. Jártak erre óriások, akik olykor értették őket, olykor nem. De amíg tartott a fesztivál, addig jöttek is, meg nem is. Látogatták a (b)irodalmat a Fogadóban, ahova beköltözött. Olvastak és rajzoltak, na meg zenéltek nekik.