A Könyvfesztivál szombati napján sokakkal együtt nem fértünk be a díszvendég Michel Houllebecq-kel rendezett beszélgetésre, nem volt türelmünk végigállni a sort fagyiért, ellenben kárpótolt a program sok jó szerzővel, egy kis szerencsesütivel, és még számos élménnyel a Millenárison zajló könyves sürgés-forgás közepette. Összefoglaló a szombat délutánról.

HELYSZÍNI

Először rendeznek téli könyvvásárt Budapesten: a KönyvFieszta az Akváriumban kapott helyett, és a könyvszeretők biztosan úgy érezhetik majd itt magukat, mint hal a vízben. Nyitónap, Parti Nagy, FISZ – a helyszínen jártunk.

Parti Nagy Lajossal a Fülkefor és vidéke című kötethez kapcsolódó szegedi felolvasás után beszélgettünk az aktuálpolitikával foglalkozó szövegek tartósságáról,  a lelki és szellemei egészség megőrzéséről és Hofi Gézáról.

HELYSZÍNI

A Könyvhét előtti napok jelentős bemutatójának bizonyult Kerékgyártó István Rükvercének premiere a Nyitott Műhelyben, amelyen Mészáros Sándor és Parti Nagy Lajos beszélgettek a szerzővel, Máté Gábor felolvasása pedig megelőlegezte a mű színházi bemutatóját.

 Mint ismeretes, néhány héttel ezelőtt Závada Pál és Parti Nagy Lajos letiltották műveik sugárzási jogát a Magyar Rádióban. Závada Pállal döntése előzményeiről és visszhangjáról beszélgettünk.

Sokan a 2011-es év legnagyobb csalódásaként emlegetik Parti Nagy Lajos Az étkezés ártalmasságáról című könyvét. Mások stílusbravúrról beszélnek. Recenziónk az igazság nyomába eredt.

Hetvenötödik születésnapjának előestéjén olvasói, barátai, kollégái köszöntötték Bodor Ádámot a Petőfi Irodalmi Múzeumban.

Ami rövid, az kevésbé fontos a prózában? Többre értékelik a regényt, mint a kisprózai műfajokat? Kik: a kiadók, a kritika, az olvasók? Miért van az, hogy a kis- és nagypróza műfajában egyaránt alkotó szerzők életművét hajlamosak vagyunk inkább a regényeik felől megközelíteni, még akkor is, ha novellatermésük egyértelműen jelentősebb, erősebb (lásd Hemingway)? Miért érzik úgy maguk az írók is, hogy a kitöréshez, a befutáshoz regényt kell letenniük az asztalra?

A Lettre Internationale című folyóirat legfrissebb, téli számának bemutatóján a közreműködők felmelegítve a hangulatot a nyarat idézték vissza. Tudósításunk a Kossuth Klubból.

Reggelenként oda kéne ülni, és csinálni. A prózaírót erre az anyaga rákényszeríti, oda kell ülnie egy nagyobb szövegtesthez, azzal a tudattal, hogy estére nem lehet befejezni. A hónap, esetleg az év végéig sem. Aki nem prózaíró alkat, annak sokkal nehezebb. Ha kialakul végre egy munkarended, elkezded vadul védeni az idődet, pláne amikor rájössz, hogy milyen rémületesen kevés van belőle. Én lusta vagyok, és könnyen el tudom szúrni az időbeosztásomat. Van, akinek megy, mint a bányászoknak: le a liften, elő a csákányt, és hajrá.