A titkoskertben - Vasárnapi levelek II/27.

Biciklizni Budapesten egyszerre komoly kaland és állandó életveszély. Ennek ellenére van pár túra, amit érdemes bevállalni. Végig az Andrássyn, át a Lánc-hídon, fel a Várba, le a Várból, el a Gellértig, onnan át az Astoriához, a Múzeum körúton végig a Kálvinig, rá a Ráday utcára és vissza a Dohány utcáig, át a Királyra, és máris bezárult a kör. Aki egy ilyen túrát mosolyogva, ügyesen, és a meglepően szép őszben végigcsinál szinte katarzist él át. Ám a minap még egy ennél is izgalmasabb helyre keveredtünk el. A Titkoskertbe.

A titkoskert

A Titkoskert valahol a Jánoshegy lábánál van. Végig a körúton, át a Margitszigetnél, végig a Fasoron, fel Zugligetbe, és már ott is vagyunk. A Titkoskert a Darázs-forrásra épült, s egykoron „Alice” Csodaországa volt, most a Hegyi család otthona. Amikor megérkezünk a darazsak kiröppennek a forrásból, segítenek levenni úti köpenyeinket, lovaink elé szálanként hordják a szalmát. A kert még nem árulja el magát, csak illat áradatával sejteti, hogy mi mindent rejt.

Körömvirág

Hegyi elénk jön, bevezet, mintegy beavat, Hegyiné már ott mosolyog a teraszon, ahol örökzöld folyondárok kúsznak a lassan mozduló belső idejüknek ritmusára. Bort iszunk, majd körbevezet minket. A kert különböző részeinek más és más az elnevezése. Ez itt a Filozófusok kertje, ez a Kivi-lugas, ez Mexikó, és így tovább – végigmondani is sok lenne. Minden sarokban gyógynövények, mint például ruta – a szemfájásra, zsálya – a bölcsek teája, és a nagyszerű citromfű – melynek olaja kiváló fürdő, nem beszélve a fejfájás ellen remekül alkalmazható – kakukkmákról.

Titkoskert

Ám a kert legnagyobb értéke mégsem ezek a növények. Van benne valami arányos, valami helyénvaló, s ahogy egyre inkább bejárjuk, ahogy a legizgalmasabb pontokról megszemléljük, akár a kivi-lugast, akár az óriásbabot, az illatos virágokat, a perui kővirágot - melyben az indiánok szerint őrszellem lakik, s ha lefényképezni próbálod éles vonal jelenik meg a képen, szóval van itt valami rejtélyszerű. Belépünk a fólia alá is, elképzeljük milyen szép lesz majd az új üvegház, s megmossuk kezünk a védett forrásban. A borhoz aztán diót ropogtatok, s halkan beszélgetünk, lényeges és lényegtelen dolgokról – igen boldogan.
Mígnem estefelé a háziak betessékelnek minket, kacsalevest eszünk és elképesztően finom pörköltet, nokedlival és tejföllel, és uborkasalátával. Hogy aztán somlói galuskát együnk desszertnek. Mindezek után megiszunk egy pohár vörösbort még, nézzük az éjjeli kertet, amely mintha minden órában más és más arcát mutatná, s azon meditálunk, hogy az egész ország, egész Magyarország, milyen szép kert lehetne, családok kertjeinek összefüggő gyöngysora.

Mexikó  Kőszellem

Hiszen vizeink legértékesebbek, a klíma se oly rossz, boraink és konyhaművészetünk kis déli vérfrissítéssel olyan változatossá és izgalmassá tehető, hogy bizonyosan csodájára járna mindenki. S ha nincs is úgy, ha nem is kertek összefüggő gyöngysora most ez az ország, azért él itt néhány család, akik gondosan ápolják kertjüket, szép és művészi konyhát vezetnek, s nem hagyják feledésbe veszni a növények titkait. Ebben és csak ebben lehet és kell bíznunk: jó családokban és az ő kertjeikben. S ha reményünk kihunyni látszik, ha nehézségek is nyomasztanak, ha feladatainkból ki sem látunk, ha már csak pár ember maradt mellettünk a legnehezebb időkben, akkor is tudjunk felállni, magunkról minden gondunk leporolni, s kimenni egy Titkoskertbe.

Ott majd felfrissülünk, és emlékezni kezdünk… igen, ez az, ezért küzdök, ezért kelek fel reggel és ez a célom, hogy hazám is, otthonom is: kert legyen, ahol kiteljesedhet, és értelmet nyerhet az emberi élet. Addig míg mindezt nem látják, nem élik nehéz lesz biztosan, de te csak azokra figyelj, bennük mosd meg arcodat, akik ezt élik, látják, teremtik, s törekedj arra, hogy mindennapjaid úgy teljenek, mintha a te titkos kertedben élnél. Hiszen ott is élsz… Persze mindezt csak magamnak mondom… – …csak csöndesen.      

Weiner Sennyey Tibor