Ugrás a tartalomra

Jobbágy Károly

Tamás, egy hét hátra Jobbágy Károly nyolcvanadik születésnapjáig, és ugyan közös gyökerek és Balassagyarmat, soha nem találkoztam vele. Te balassagyarmati szerkesztőként, kiadóként – emlékeim szerint igen. Jól emlékszem?
Ádám Tamás: Igen, jól emlékszel. Bár Budapesten élt és tanított a Könyves Kálmán, majd az Eötvös József Gimnáziumban (na meg könyvtáros is egy időben), gyakran hazajárt. Hiszen Balassagyarmaton születetett, s mint tudjuk, a gyökerek általában erősek. Leginkább Podlipszky Ervin, a legendás könyvtárigazgató hívta, de Salgótarjánba is ellátogatott olykor-olykor. Ott működött a Palócföld irodalmi folyóirat, ahol a hetvenes években már hozogatták a verseit Kassai Végh Miklósék, Kojnok Nándiék. Nem egyszer fordult elő, hogy a jó öreg barna Wartburgommal kimenekítettem Gyarmatra. Nagyokat beszélgettünk. Meg is írtam ezt valahol. Aztán csatlakozott hozzánk: a Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaság tagja lett. Nagy megtiszteltetés volt ez nekünk, kezdőknek. Ma is előttem lebeg, amint a kelecsény-pusztai kastély lépcsőjén ül, és mesél, egyre csak mesél. Az orosz fogságáról, hányattatásairól. Az alkotótábor lelke volt. Pedig akkor még nemhogy őt, de a kört is gyanúsan fogadták a hivatalosak. Nem lehet csodálkozni azon, hogy a tavaly harmincadik évét ünneplő társaság antológiáját vele indítottam. 

OZ: Csak a nevét ismertem, a legendás nevet a hetvenes években. Gyarmati irodalmi körökből származott egy négylapos, stencilezett, alig olvasható versválogatása, állítólag azoknak az ötvenhatos verseknek köszönhette, hogy a rendszer valahol a tűrt és a tiltott kategóriák közötti karanténban tartotta. Magukra a versekre nem emlékszem, te biztosan igen. Valóban annyira ellenálló, szókimondó, hogy ne mondjam „ellenforradalmi” versek ezek?
ÁT: Tényleg legenda volt. A népszerű, ugyanakkor agyonhallgatott költő(?). Csüngtünk a versein, pedig bizony olykor engedett a színvonalból. Nézd, ez megint egy hamisan elhintett megközelítés. Igazán szerettem Karcsi bácsit, de nem gondolom ma sem, hogy ez így van. Hogy az átkosban letiltott szerzőnek könyvek sora jelenhetett meg, ráadásul kap két József Attila-díjat. Az viszont igaz, hogy a Tigrisek lázadása csak a rendszerváltás után jött ki a nyomdából. Az általad említetett kiadványban ezekből jött le pár darab. És a Vesszőfutásból, amelyet hadifogsága idején írt. Az ilyen sorok: Vert hadsereg. Futunk. A drága ország/ Riadtan látja, hogy „hű” fiai/ távolból nézik szörnyű, kusza sorsát,/ onnan hallgatják halk panaszait.
De az ötvenhatos versek sem voltak annyira nyíltak, ütősek. A kort ismerve ezen egyáltalán ne csodálkozzunk.

OZ: Tíz évvel élte túl a rendszerváltást, mit kezdett vele a rendszerváltó város, egyáltalán tartotta a kapcsolatot a várossal?
ÁT: A „hivatalos” várossal nemigen. Néhány látszatmegoldás, aztán annyi. Azért persze igyekeztek egyesek. Összegyűjtötték a verseit, válogatták, és összekorbácsolták rá a pénzt. Például a soha nem látott, sehol nem jegyzett Ipoly Kiadó. A II. kerületi MDF szervezet 1998-as halála után felavatott egy emléktáblát a háza falán. Balassagyarmaton ma már csak a sírja van. Amikor arra járok, mindig teszek rá gyertyát. Sajnos egyre ritkábban szédülök a városba.  
OZ: Az elhallgattatott, lenyomott ötvenhatos költő képének némelyest ellentmond, hogy három-négy évenként mégis megjelent egy-egy kötete. Hogyan alakulhatott ki ez a kép, ha egyszer ötvenhatot követően tizenkét kötet került az olvasók elé? Nincs itt valami ellentmondás?
ÁT: Hát erről beszéltem! Hamis legendaépítésről van szó. Ezzel nem akarom csökkenteni Jobbágy Károly érdemeit. De tényleg jellemző erre a városra a felfújt lufi. Most például filmet csinált egy virgonc  ifjú a Csehkiverésről. Madách-díjat kapott érte. Nem tudom, Karcsi bácsinak átnyújtották-e valaha a bronzmedált. Nincs kedvem utána nézni.
OZ:
Igen, tudtommal megkapta.1981-ben, a hatvanadik születésnapra.

 

A költők köztudottan nem vidám fazonok. Jobbágy Károly szenvedve élte az életet? Úgy érezte, hogy a rendszerváltó kulturális elit sem ismeri el a heroizmusát?
ÁT: Így, ahogy mondod! A költők általában szenvednek. Én sem tudok mostanában egy jóízű verset írni. A korra fogom! Jobbágy Karcsi bácsi szenvedve élte az életét. Megbántottként. És ez így maradt haláláig. Leveszem olykor a könyveit a polcról, és nem értem, miért volt ennyire népszerű. Vagy talán igen. Értem. Tiszta lélekkel élt, s ezt vitte át a verseibe. De azért a hős ellenálló nem az ő képében volt jelen.
 

Ádám Tamás 1954-ben született Balassagyarmaton. Versei, riportjai rendszeresen megjelennek különféle napi- és hetilapokban, folyóiratokban. Verseit közölte a többi között a Palócföld, a Mozgó Világ, az Élet és Irodalom, a Napjaink, a Kortárs és még jónéhány folyóirat. Kenyérkereső foglalkozását tekintve újságíró, szerkesztő, kiadóját szünetelteti. Első kötete Gyökerek lélegzése címmel jelent meg 1988-ban.  Csókok a seben (versek) 1992, Megmászom az éj falát (versek) 1996, Balhé van, babám (riportok) 1998, Újságperirat (publicisztikák) 2000, Rendezünk majd vérbő partikat (versek) 2004, Máglyák ideje (interjúk) 2006, Vidám színpadi gengszterváltás (Zana Józseffel, riport) 2009.

Ádám Tamás

Jobbágy Károly, született Jancsovits, (Balassagyarmat, 1921. május 27. – Budapest, 1998. január 16.), a „könyvtáros tanár”, kétszeres József Attila-díjas költő, műfordító.

Önálló kötetei
Feltámadás. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1955.
Hajnali viadal. Bp., Magvető, 1956.
Hó és nap. Bp., Magvető Kiadó, 1962.
Hó és nap. Bp., Magvető Kiadó (második kiadás). 1963. Háló nélkül. Bp., Magvető Kiadó, 1965.

Éjszakai vetítés (válogatott versek). Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1967.
Papírszárnyak. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1970.
Szentendrei búcsú. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1978. Líra négy keréken. Bp., Móra Kiadó, 1979.
Vesszőfutás (hadifogságban írt versek), saját kiadás, 1990.
Tigrisek lázadása. Budapest, Kézai Simon Kiadó, fakszimile, 1993.
Amerika poétaszárnyon (útinapló). Balassagyarmat, Ipoly Kiadó
Tigrisek lázadása. Budapest, Emlékhely '56 alapítvány, fakszimile, 1993. Mondják, a Himnuszt énekelték. – versek 56-ról. Jobbágy Károly Alapítvány, 2006.

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.