Ugrás a tartalomra

A Mindenható árnyékában

XCI. ZSOLTÁR

1 Aki a hétköznapok rejtekében
lakozik, az csak lakik valahol.
Ha egyáltalán. De persze a
Mindenható árnyékában.
2 Tollaival fedez be téged.
Akkor tehát madár, vagy legalábbis
egy az angyalok közül.
Mi Istent akarjuk,
nem érjük be a test- és
lélekőreivel!
3 Aki a hatköznapok
rejtekében lakozik,
az vasárnap elcsavarog
az Úr világából. De hova,
de hova?
4 Egész valód átfagy
az éjszakai ijesztéstől,
nyílként fúródik át rajtad
az álomtalan álom.
5 Aki az ötköznapok
rejtekében lakozik,
az a szombatot
is futni hagyja. A feleslegest
választottad hajlékoddá.
A végest. Az esetlegest.
6 Angyalokat küld
utánad a Sokható,
mindenre már nem akar
hatni. Tudja, hogy van
hatható és hathatatlan
világ.
7 Oroszlán és áspiskígyó
közt, négykézláb jutsz ki
a háromköznapok homályából,
hétfő és kedd a lábaid neve,
az első napon megállsz,
mintha lettek volna kezdetek,
áll veled szemben az Úr, az Aligható.
Egyszerre nevetitek el magatokat.

XCV. ZSOLTÁR

1 Mindenki meneküljön innen,
az Isten halálának helyszínéről!
De számít-e valamit is,
hogy ő halott? Itt marad, amíg
megőrizzük az emlékét, amíg
beszélünk róla.
2 Énekeljünk az Úrnak,
adjátok az Ő nevét bárminek,
amit el akartok nevezni,
de nincs ötletetek. Mert a név,
a nyelv kitalálása nehezebb,
mint a névalávaló megalkotása.
3 Az egész világ puszta névalávaló,
léttelen, míg nevet nem adunk egy darabjára.
A nevek felosztják, összerendezik
és zavarba hozzák a világot.
4 Isten nem halott, csak a nevét
vesztette el. Lehetetlen már emlékezni is rá.
Sirassátok az ő elnévtelenedését.
5 Kezében vannak a föld szakadékai,
mintha egy halom kardból válogatna,
suhintva próbára téve a penge
gyengeségét, a levegő erejét.
6 Akié a tenger, azé a mélység,
akié a száraz, azé az út.
Aki azt hiszi, hogy az úton jár,
az elveszíti magát.
7 Aki azt hiszi, meghalhat
születés nélkül, aki azt hiszi,
teremthet szavak nélkül,
az hitet teremt.
8 Keményítsétek meg a ti szíveteket,
de ne meszesedjenek az ereitek,
ne változtassa kővé a pillantásotok
a hazugságot.
9 Ahol megkísértettek engem
a ti lányaitok, ott bosszankodtam
negyven évet, a Földön,
és nevettem tízet a Hold alatt. 

XCVI. ZSOLTÁR

1 Énekeljetek az Úrnak új éneket,
csak ami új, az érdekli mostanában.
2 A jó íztelen és ízetlen tésztájához
hány csipet kell a rossz sójából, hogy
a legfinomabb, leghatásosabb legyen?
3 A jó íz: hatás – neki hatni muszáj.
A jó nem lehet seízű, a jó nem lehet
büdös. Mózes, mikor megkóstolta
a mannát, majdnem kiköpte.
De a nép zabálta önfeledten.
4 A jónak eperíze van.
A jónak sonkaíze van.
A jónak söríze van.
A jónak mellíze van.
5 A rossznak, mint az eperszörpé,
a hamis füstölésű sonkáé, a meleg söré,
az olcsó testápolóval bekent mellé.
6 Melléfog, aki a rosszat olcsónak
képzeli? Nem. De nincs is teljesen
igaza. Bár Isten óvjon a teljes
igazság bárgyúságától.
7 Melléfog, aki a rosszat
szirupnak, löttynek, félkésznek
képzeli? Nem. De a félkész
összeér a fél-háromnegyed
igazsággal, megpattan az üveg,
amiben a gondolkodás mélyhűtőjébe
tették őket. És szilánkokat kell
szedegetni a fagyott hús, a tartalék közül.
8 Ne kutakodjatok tovább
az Úr konyhájában, nincsenek edényei,
nincs étkészlete, a szekrényében nincs abrosz.
9 Kell-e feltételezni a jó győzelméhez
a túlvilág létét? Ha igen, akkor gyenge,
gyenge, gyenge a jó. És így is van.
De add össze ezt a hármat!
10 Kell-e feltételezni Isten létéhez
a túlvilág létét? Ha igen, akkor erős,
erős, erős az Úr. De nehogy
már csak az erő előtt hajoljunk meg.
11 Az Úr, mint kormányzó, rég
lemondott a bírói hatalomról.
 
 
Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.