Ugrás a tartalomra

Fáklyásmenet – Térey János verse

TÉREY JÁNOS
FÁKLYÁSMENET
(Részlet A Legkisebb Jégkorszak című regényből)
 
 
Aznap este rendezték meg a hagyományos
Máglyarakást a Diana parkban,
Ezt követte mindig a fáklyásmenet a csúcsra.
Tárkány Béla főpolgármester kezdeményezésére
A téli napforduló ünnepén száznál többen
Gyújtottak fáklyát, aztán fölvonulás indult
A jánoshegyi kilátóhoz és társaihoz.
Lovas szánok, sőt szarvashúzta szánok is
Föltűntek a menetben.
Valamelyik csoport időnként elakadt a hóban,
De a honvédség mindig kiszabadított mindenkit:
Nem lehetett eltévedni készakarva sem.
 
A menet legelső állomása mindig
A Széchenyi-emlékmű volt, amely titokzatosan,
Szinte fenyegetően sötétlett fölöttük.
Binder, aki úgy gondolta, ez egyszer csatlakozik,
Nagynehezen fölevickélt a kilátó mellvédjére a tömeggel.
Azt tapasztalta – hiába, hogy most lombok nincsenek –,
A kilátás mégis a múlté,
Mert Pestet így is eléggé kitakarják a fák.
A panoráma a szó szoros értelmében megszűnt.
 
Hopplá! Ahogy leért, Mátrai közeledett szemben –
Binder elődje a Külügyben. Sízsákkal a vállán
Binder még sose látta. Megölelték egymást,
Meg is ropogatták alaposan, ez köztük természetes volt.
„Munkád van?”, szögezte neki a kérdést egyből Binder.
„Nincs, de most nem is hiányzik.”
„És miből éltek?” „Hát, Fruzsina
Félállásban volt novemberig.
Maradványokból is... Ezt-azt eladok.
Festményeket például.” „Ágoston,
Hogy-hogy nem láttalak a fáklyásmenetben?”,
„Hú, hát valahogy nem nekem találták ki
– Szabadkozott Mátrai. – Nem bírom ezt a bohócot,
Aki szervezi.” „Elvist? Ha-ha...Neked csak a Király,
Állítólag így szokott bizalmasan bemutatkozni...
Akkor lapozz, és ne nagyon törődj vele.”
„Ne törődjek? Mondd, nem gondolod, hogy ez perverzió?
Nem zavar a kilátó múltjában az az icipici fekete folt?
És a saját érintettséged? A zsidó gyökereid?”
„Milyen fekete folt? Mi van a zsidó gyökereimmel?”
Közben elindultak visszafelé a máglyához.
 
„Micsoda ízléstelenség, hogy Tárkány ide szervez sétát...
Fölmennek a csúcsokra, de nem emlékezni.
Nem azért gyújt fáklyát, hogy gyászoljon.”
„Fölvilágosítasz?”, kérdezte Binder türelmetlenül.
„Kérlek szépen, például ennek a kilátónak a lépcsőin...
Úgy hívták, gloriette.” „Bökd már ki”,
Sürgette Binder a lángba nézve.
„Figyelj, itt mészárlás folyt.” „Mészárlás, mikor, miért?”
„Zsidókat lövöldöztek le fanatikus gyilkosok.
Pont erről a mellvédről tüzeltek, Gyuszikám,
A második nagy háborúban. Ennyi.”
„Nem tudtam, tényleg nem. Ennek semmi,
De semmi nyoma, igaz?” „Úgy van. Nulla emlék.
Abszolút jelöletlen – felelte Mátrai. –
Száz sétálóból kábé száznak nincs fogalma.”
Binder beleborzongott, és nem csupán
A túrázók tudatlanságába.
 
„Mi újság a Külügyben? Nálatok?”, kérdezte Mátrai,
Távolságtartóan megnyomva az utolsó szót.
Binder rövidre zárta a témát, nem akarta
Elődjének múltját, vélt sebeit fölkaparni.
„Skultéti után csak pangunk. Vegetálunk.
Hat-hét ázsiai, afrikai képviseletünk bezárt.
Nagyon megnézik, ki utazik hová és mikor...
Nem futunk össze egyszer?”, kérdezte hirtelen,
Szemei mély kutak. „Dehogynem – felelte Mátrai. –
Megbeszélem Fruzsinával... Gondolom,
Ünnep után lesz jó neked is.
Mi tulajdonképpen ki se mozdulunk.
Jó, ma síeltem, ez meg van bocsátva otthon...
Amúgy ritkán megyek bulizni vagy bárhová,
Az árulás volna.” Azt, hogy bulizni, gúnyosan ejtette.
„De miért?” „Ó, nem tudtad? Gyereket várunk.”
„Jaj, de örülök. Látszik is rajtad, üdén nézel ki.
Jól áll neked ez az apásodás.”
„Tudom, ne is mondd. A végén még ember leszek...
Mindenki ezzel jön, olyan unalmas.” „De igaz.”
„Csatlakozol még a menethez? Lemaradtál
Miattam.” „Ágoston, légy szíves...”
 
 
Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.