Ugrás a tartalomra

.

Arany kortárs hangon – Bék Timur verse

 
 
Arany kortárs hangon
 
Terraformálás
Bék Timur verse
 
Időtlen nyár van most, lassú, tompa meleg.
Földúton rekkenő porszagban érleled
bokrosodó vágyad: kitörnél, kiállnál
a sodorból – szíved földobog a vállnál.

Rád feszül a közhely; mindennek helye van.
Bennrekedt a szépség koszló magjaidban.
Bőrt húzol a völgyre, fölszisszen a húsod,
nyúzatodra cserélt égboltját felhúzod.

Nem lesz jégroppanás, levélzörgedelem.
Időtlen nyár hevül kérődző szíveden.
Felszakad a tested, víz csorog le róla
a tájra, s a talaj kibújik alóla.

Szikrázik a vidék, borzas hátán ég is
forró rémületben, s hogy hazajuss mégis,
folyót sírsz az útra, árnyékod lóg belé
permeteg esőben, nyáron, ebéd felé.

 
 
Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.