Ugrás a tartalomra

 

Egyesülés szerelemben és hitben

Szerelmes regény? Megrázó dráma prózában elbeszélve? Szenvedélyes életfilozófia? Fájdalmas, öngyötrő valláskritika? A Műfordítók Egyesületének estjén Per Olov Enquist új regényének megértéséhez kaphattunk kulcsokat Kúnos László műfordítótól  és Csepregi András evangélikus lelkésztől, a fasori Evangélikus Gimnázium tanárától, miközben feltárult a svéd történelem néhány izgalmas fejezete is.

 

Tax Ágnes, a Műfordítók Egyesülete elnökségi tagja azzal vezette fel a Magvető Caféban a beszélgetést: Enquist egyfelől világszerte ismert író, másfelől nem tartozik a sztárolt szerzők sorába. Kúnos László műfordító a hetvenes évektől kíséri pályáját a svéd művésznek (akárcsak Ingmar Bergmannak, és még néhány jeles svéd alkotónak), s mint elmondta: Enquist életművének darabjai egymást magyarázzák, egyre tisztábban látjuk a képet. Apropó kép: a kivetítőn meg is jelent az író képe, identitása legfontosabb elemeként a sportoló-énje. Nagy szívfájdalma, mesélte Kúnos László, hogy magasugróként nem sikerült a két métert megugrania, csak a 197 centit. Műveiben is a legváratlanabb pillanatokban bújik elő belőle a sportember. A fotón lábánál ott látható elmaradhatatlan kutyája is – róla többször is szó esett az esten.

 A beszélgetést Tax Ágnes vezette

Enquist művei alapvetően két típusba sorolhatók: a híres emberek (többek között Strindberg, Andersen vagy VII. Keresztély) életéből merítő drámái, regényei (van, amelyikből film is készült), illetve a saját életrajzának mélyére ásó alkotásai. Szabó Magda kapcsán szoktuk emlegetni – jegyezte meg Tax Ágnes –a rejtőzködést műveiben, hogy ott is van, és nincs is. Enquist valójában sosem lépett ki az aprócska, észak-svéd faluból, ahonnan származik – az író gyakran emlegeti, hogy a százötven lelkes település öt írót is adott svéd írószövetségnek (egyikőjük az új regényben is megjelenik, és Kúnos László segítéségével később azonosíthattuk is az esten – igencsak nagy ámulatunkra). És hogy ne volna hasonló magyar példa, azt Csepregi András azzal cáfolta: gondoljunk csak az alsó- és felsőrácegresi nagyjainkra, Lázár Ervinre és Illyés Gyulára, akiknek a közeli nagyfaluba járó Petőfi volt a példaképük.

Gyerekkora megdöbbentő eseményei Enquistből szinte kiprovokálták az életrajzi regényeket – magyarázta Kúnos László. Nevét a születésekor meghalt bátyja után kapta; az apja nővérének gyerekét valószínűleg összecserélték a szülőotthonban egy másikkal; apja Per Olov zsenge gyermekkorában meghalt, semmi nem maradt utána, fia csupán felnőtt fejjel kapott postán egy megpörkölődött jegyzetfüzetet– ezek a mozzanatok mind megjelennek a Példázatok könyvében, és a „ki is vagyok én?” gyötrő kérdéskörét gazdagítják. Ezt kiegészíti anyja jelentős szerepvállalása a helyi hitéleti mozgalomban, amely fiára nézve is komoly elvárásokkal járt. 

Kúnos László a hetvenes évek óta dolgozik Enquist műveivel

Hogy mi is volt ez a kissé szakadár jellegű vallási közösség, amelyben Enquist felnövekedett, ahhoz Csepregi Andrástól kaptunk támpontokat. A skandináv országok északi határvidéke évszázadokon át állandó krízissel küzdött: le kellett győzni a hideget és az élelmiszerhiányt. A 19. század közepéig ebből egy menekvés volt, az alkohol. A század második felében jelentkező ébredési mozgalmak, melyek a pietista lelkiségre épültek, ezzel vették fel a harcot, elég sikeresen. Az erősen karizmatikus parasztpróféták (például a finn Paavo Ruotsalainen) azt hirdették, hogy lehet másként élni – és a szorgos munkával, az egészségesebb hétköznapokkal ez meg is valósult. A német pietizmus szókincse már „készen” volt, erre épülhetett a 20. században elterjedő pünkösdista mozgalom, amely elkülönült a lutheránus államegyháztól.

Enquist állandó viaskodása ezzel az örökséggel valójában a korrumpálódott vallásgyakorlatot kezdi ki: amikor formákká merevedik, hogy a közösség kit tekint megváltottnak, és ezek a formák elszakadnak a hit lényegétől, onnantól inkább hatalomgyakorlásról beszélhetünk. Főleg, ha valaki tekintélyt teremt magának a közösségben, és magának is hazudni kezd az átélésről, amelyet számon kér másokon. Csepregi András több példát is hozott arra, ami a Példázatok könyvének egyik központi motívuma, nevezetesen az istenhit és a szerelem azonos megélésére, a két szféra közötti átjárhatóságra. Legszebb példája ennek az Énekek éneke, de a kivetítőn láthattuk Clairvaux-i Szent Bernát énekét, a Jézus, édes emlékezet kezdetű gregorián himnuszt (Bernát korábban házasságban élt, és a testi szerelem tapasztalatait átvitte a megváltás örömébe); vagy az 1737-es Isten szívén megpihenve című éneket. 

Enquist szűkebb bölcsője, a herrnhuti közösség elnevezése menedéket jelen: a 18. században alakította Zinzendorf  német evangélikus teológus, hogy menedéket nyújtson a katolikus vidékeken üldözött protestánsoknak. A közösség máig működik, sőt, Ázsiában, Afrikában is léteznek hasonlóak. Kúnos László e gyülekezetek történetét azzal egészítette ki: Svédország voltaképpen a saját hajánál fogva emelte fel magát az erkölcsök teljes hiányából, a szegénységből, az alkoholizmusból. Örök dilemma – folytatta Kúnos –, hogy ha egy gyermek beleszületik egy ilyen közösségbe, és nem szenvedi meg maga a megváltást, vajon milyen élet vár rá – de erre is rendkívüli példa Enquist élete, aki kisgyermekkorától azt hallotta az anyjától: csak nehogy alkoholista légy, és mégiscsak: lőn… Hogy aztán szinte vén fejjel váltsa meg önmagát, és kerüljön ki a pokolból – vagy tán mégis felsőbb segítséggel…? (Erről az emberfeletti küzdelméről szól az Egy másik élet című regénye.)

Magának az írónak a hithez való viszonyát semmiképp nem lenne szerencsés annál mélyebben boncolgatni, mint amennyit ő feltár ebből műveiben – emlékeztetett Kúnos László, de egyúttal felhívta a figyelmet egy nagyon szép motívumra. A Példázatok könyvében is megemlíti az író: a halált úgy képzeli, hogy a folyón kutyájával együtt kel át. A megkapóan szép első gyermekkönyvében fontos szerepet játszó kutya a folytatás elején elpusztul. A kisunoka ott ugyanezt a kérdést veti fel nagyapjának: vajon a kutyák is a mennybe jutnak? S hogy az író a példázatokkal strukturálta könyve fejezeteit, azzal kapcsolatban Kúnos László arra mutatott rá: a példázat a Bibliában maga az irodalom. A hatásának is ez a titka: nem sulykol, hanem érzékletesen megjelenít. És beleférhet még az Énekek éneke is – fűzte hozzá Csepregi András –, amelyben két fiatal szerelmes énekeit Salamon király szájában adják, s ezáltal emelik a kánonba. Az „átjutás” szó Enquistnél mint a szerelem és a megváltás közös metaforája Ottlik Minden megvan című híres elbeszélésének üzenetét juttathatja eszünkbe, jegyezte meg a lelkész-tanár. 

Csepregi András több éneket is mutatott a szerelem és a hit hasonló kifejeződésének példájaként

A kötet címében a Szerelmeskönyv megnevezés is szerepel – tekinthető-e szerelemnek egy kamasz fiú és egy ötvenegy éves nő mindössze három órányi együttléte? – vetette fel Tax Ágnes. Kúnos László egyértelmű igennel válaszolt, hiszen a regény épp e találkozás jelentőségét bontja ki. Enquist egyébként több házasságot, számos kapcsolatot tudhat maga mögött, s hogy miért ez az eddig titkolt találkozás (immár mindenki meghalt, akiért hallgatnia kellett) érintette meg a legmélyebben, azt ebben a megdöbbentően sűrű szövetű életrajzi történetben bontja ki. Kúnos elárulta: komoly fordítói kihívás volt a rengeteg utalással, szövevényes mondatfüzérekkel, az érzelmi-gondolati állapotokat tükröző írásképpel nehezített szöveget átültetni. Egyébként amikor a szerző legutóbb Budapesten járt, megdicsérte Kúnos fordítását – hogy miként lehetséges ez, nos, a szöveg képét vetette össze az eredetivel, magyarázta a fordító: a mondatok, bekezdések tagoltságából következtetett.

Innentől rá is tértünk az est szakmai részére, és Tax Ágnes kérdései mentén a fordító néhány kiragadott részleten mutatta be a szöveg magyarításának nehézségeit. És hogy ki is az a bizonyos ismert svéd író, akinek neve folyton visszatér a regényben „a Larssonék konyhája” fordulat kapcsán – nos, Stieg Larssonról, A tetovált lány és hasonló besztszellerek szerzőjéről van szó. Az estét egy kis játékkal zártuk: ahogyan a herrnhuti közösségben szokás naponta egy-egy bibliai igét kihúzni egy kosárból – árulta el Csepregi András –, úgy húztunk ki mi is Enquist-idézeteket, és amelyiknek a párját egy másik dobozból kihalászta a két meghívott vendég egyike, az megkapta a könyvet ajándékba.

 

                                                                                            Szöveg és fotók:  Laik Eszter

 

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.