Ugrás a tartalomra

A Földön fénylő égi bár – Arany kortárs hangon – Bak Rita és Payer Imre versei

A Földön fénylő égi bár
Bak Rita és Payer Imre versei
Arany kortárs hangon
 
Arany_Bak Rita_Payer
 
Bak Rita
 
Kifelé az égnek rúdja
             
Arany János Kies ősz című verse nyomán
 
 
Természetben nincs halál;
Nyúgalom csak mély alélta,
– Mindig új az ősi példa –
Ami rég volt, most is áll.
 
Elirtózva, meg-megállva
sétálgatok színes mályva-
réteken, ha lomblevél
hull le sárgán, kerengve fél.
 
Szomorúan, keservesen,
hamar bánatomba esem,
fénysugarat alig látok,
nem számíthatok most rátok.
 
Levetkőzik a parlag is.
Kifelé az égnek rúdja,
a rigó utolsókat fújja,
gyimgyomok mindenhol.
 
Kies őszben csupaszon állok,
a szemerkélő esővel hálok,
ha érezném a mályva illatát,
ha nem égetne szorongás,
s tán eljutnék a vízpartra is.
 
 
Payer Imre
 
Arany őszhöz
 
 
A kökörcsin újra bátor,
   A letiprott fű dagad;
És fölöttünk a mennysátor
  Gyolcs felhőket szárogat.
 
Ifju hévvel az öreg nap –
   Új szerel... mét kérleli.
Nappal fényét – mint tömeg lap
Súlya, éle – szétszeli.
 
Macskatappancs settenkedve,
Már az este hossza nő.
Napszemét az égnek kedve
Most lehunyja – csosszan ő.
 
Mint a vírus hálózatban,
Kozmoszának éjjele
Felpiroslik – őszi katlan –
Édesedve vérjele.
 
Íz az izzás, hang a színe
Ringón ingó lomb alatt.
Sárga, rőt és mélyült íve,
Bronza barna mély marad.
 
Láng-Aranynak újra élő
Lobbanása változat.
Illatára teljes érő
Dús szüretnek áldozat.
 
Szép az őszi folytonosság,
Még tavaszt is lepipál.
János áldás rajta, mondják,
Földön fénylő égi bár.
 
 
 
Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.