Ugrás a tartalomra

A játék mégis fontosabb

Bréda Ferenc ma lenne 63 éves

Böszörményi Zoltán

Portré

       

      Francois Bréda emlékére

 

Az ellentmondás hínárjában,

ím, vagyunk.

A játék mégis fontosabb.

Az örökké-önmagát-teremtés

és az örökké-önmagát-rombolás világa ez.

Ha kilépünk az imaginárius látómezőjéből,

mi fogad?

A semmiből sarjadó kikelet, reggeli sejtelem,

melyet csak akkor érzünk úgy,

akkor gondolunk át másként,

ha a tegnap morzsáiból

összeszedegethetünk néhányat,

s csipegetve esszük,

oda sem figyelve,

melyik az öröm,

melyik a gond,

melyik a szerelem,

melyik a halál.

 

 

 

 

Király Farkas

Az utolsó merlinúr

 

Egyik életem után vagy tán előtt,

valahol szép Méra s kies Tordatúr

között félúton, Kolos városában

megjelent előttem egy merlinúr.

 

A merlinúrok bizony ritkák mifelénk

(mondják, Galliában több is van belőlük).

E merlinúr rám gondterhelten nézett.

– Ezt most lekardozzuk? Vagy simán lelőjük?

 

– Toldit – kérte számon – miért is szeretjük?

– Miért? – mondtam –, mert kibaszottul árva.

– Ó, hát tudjuk mi – vigyorgott kajánul,

s ez lett egy hosszú barátság nyitánya.

 

És lettünk mink mind Árgyélus királyfik,

hajnalok hídjain vodkával meg rockkal

vonulva, csőre töltött verseink cipelve,

hátunkon téntás ex-caliburokkal.

 

És megfordultunk néha odafent,

hol bablevest mértek a kifőzdékben,

és táncot jártunk gyakran odalent,

hol öröm várt a pokolbéli nőkben.

*

S az idegenné vált időknek végén

– egyik életem előtt vagy azután –

ismét megjelent e Brédix merlinúr

– vércse voltam épp vagy orángután –

 

És szólt: – A bizonyos össz-isteni égisz

jeleiből ki lett rakva a Nagy Út.

S hogy vigyázzam ezt az elkurvult kardot,

a rohadt, dekalibrált Excaliburt.

 

És leszúrta szépen Golia közepébe,

ahogy csak ő tudta, oly merlinesen.

Kirántani könnyű, annyi kell, hogy:

…………………………………………………..

 

Üdvözletem

 

 

Varga Melinda

Evilági színház

 

                    Francois Brédának

„A dolgok nem kívül kezdődnek, hanem belül,  

és nem alul, hanem felül, és nem a láthatóban,

hanem a láthatatlanban”.  

 

Kolozsvár utcáin szűkölő fény,  

vágott szeműek és falarcúak a nappalok,  

az éjszakák egészen hűvösek,

messze még a tavasz,

telihold van, a költők nem alszanak,

hajnal az éjjel egybeér.

Poharak mellett berzenkedik  a tudat.  

Ebben a földi színházában már tudom,  

melyik maszk és mikor kell arcom elé,  

de önmagam templomában meztelennek,  

csupasz vállú, horgas hátú, elesettnek

kell lennem, és ez néha nem könnyű.

A sör habjáról a képzelt űrmanók

tovaszállnak a nagy semmi felé,  

súlyos álmokat dörzsöl ki szeméből a nemlét,

Ebben az álomban Horatius és Tacitus a társad,  

fegyverhordozóid a kilenc múzsa,

az isteni Ciceróval nevetek valamin,

Hamvas is ott figyel a közelben.

 

A tegnap az a ma és  a ma a tegnap,  

az idő nincstelen koldus,

kinek néha pénzérmét adsz odafenn,  

éhen ne halljon.

 

A maszkokat lassan megtanulom levetni,  

s bár űrhajósnak még gyenge vagyok,  

a tériszonyt nem sikerült még legyőznöm,

de már nem szaladok magam elől fékeveszetten.

 

A rész egésze, az egész része,

gond a gondolatban.  

 

Próbálkozás a lét, főpróba suta színészekkel, az  

égiek színházába be nem kerülhet,

próbálkozás és csalóka bóvli minden,

tünékeny, mint ez az illuzórikus hajnal.

 

Mi csak az evilági kocsmákat ismerjük,

ha rád emlékezünk, benézünk egy-kettőbe,

iszunk az egészségedre, és átkereszteljük

a Brettert Bréda köré,  

de nem tudjuk,

milyen szeszektől ittas a Mindenható.

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.