Ugrás a tartalomra

 

Kórusfesztivál

Hantahalmán a nagytemplomi gyülekezet élén Bába Kelemen református lelkész közvetíti a Mindenható Úr akaratát. Friss házas ismét, mint huszonhárom éve egyszer már volt. Ifjú korában úgy tervezte, hogy hét gyermeke lesz, de ember tervez, asszony végez: a felesége ötnél többel nem volt hajlandó gazdagítani a nemzetet. Azt állította, öreg ő már ehhez. Pedig még a negyvenhetet se töltötte be. Ezért Bába nagytiszteletű úr a Teremtő áldásával új hites társat keresett és talált az egyházmegye püspökének húszéves lánya, Bokros Bianka személyében, aki hivatalosan is esküt tett, hogy a gyerekáldásnak semmilyen módon nem állja útját: lesz, amennyit az ég küld. Így annak sem állta semmi az útját, hogy hivatalosan Bábáné Bokros Bianka legyen.

Az újdonsült asszony püspöki porontyhoz méltó, pompás nevelést kapott. Kórusvezetőnek tanult, csak az utolsó vizsgája hiányzott a diplomához.

Mivel házassága egy év után sem hozott gyümölcsöt, pelenkázás helyett az internetet babusgatta. Olvasta, hogy Salisburyben gazdag zenei élet folyik. Azonnal megfogant elméjében az ötlet: megalapítja Hantahalmán a református vegyes kórust. Legyen az elnevezése Egressy Béni apja után Galambos Pál, aki korának kiváló református szónoka és zenésze volt. Bianka úgy gondolta, ezzel a kórusalapítással két legyet üt egy csapásra. Kedvében jár urának, és megbecsülést szerezhet a hívek előtt, akik sanda szemekkel méregették, amint csattogó papucsában, fenekét verdeső hajjal olykor ellebegett a gyülekezeti házban a presbiterek előtt.

– Drága párom – állt férje elé Bianka titokzatos mosollyal az arcán egy szép áprilisi napon.

A nagytiszteletű biztosra vette, hogy a következő Bába gyermekről kap híradást, és megpaskolta neje fenekét. Ám Bianka arrébb tolta férje kezét, és így szólt illemtudóan:

– A támogatásodat kérem, édes uram, hogy kórust alapíthassak az egyházközségben. Nagy mozgatóerőt jelentene, ha egyből fellépési lehetőséget biztosítanánk a tagoknak. Salisburyben gazdag zenei élet folyik. A te nagyfiad épp az ottani katedrálisban teljesít szolgálatot. Nem járnál nála közben a leendő kórusunk érdekében, hogy szervezzen nekünk Salisburyben egy hangversenyt a mi Mindenható Urunk örömére?

A nagytiszteletű a számítógép mellé ült, és írni kezdett.

Drága Fiam!

Remélem, már nem neheztelsz rám, hogy édesanyádtól más utakra vezérelt a Teremtő, és ezt a vezényszót én meghallottam. Fiatal feleségemmel azon munkálkodunk, hogy a Bába nemzetséget kiterjesszük, és téged további testvérekkel örvendeztessünk meg. Járjál közben a salisburyi püspöknél, hogy a Galambos Pál kórus – ami Bianka jóvoltából épp most áll alapítás alatt –, felléphessen a katedrálisban. A püspök nem utasít el, mert a mi felekezeteinket szoros vallási rokonság fűzi egybe, másrészt a fogadókészségéért méltán várhat megbecsülést a nemzetközi hívek táborától. A püspök bizonyára értékeli gondnoki munkádat olyannyira, hogy ebben támogatást nyújtson Neked.

Szeretettel: apád

Ifj. Bába Kelemen jogi egyetemet végzett, csak az utolsó vizsgája hiányzik a diplomájához. Itthon nem tudott elhelyezkedni. Nyakába vette a világot: Salisburynél tette le a nehéz batyut és mellé önmagát. A szerencse mellészegődött. A Milford Hall Hotel & SPA-ban – az első helyen, ahol jelentkezett – azonnal munkát kapott mint takarító. Két ablakpucolás között leült pihenni, és levelet írt apjának. Mivel épp a templom látványa tárult elé, ha kitekintett, elújságolta apjának, hogy a katedrális gondnoka lett.

A hazugság olykor hasznos: kivetíti vágyainkat a feljebbjutásra. Ifj. Bába Kelemen is feljebb jutott. A Mindenhatónak köszönhetően a Milford Hall Hotel & SPA-ban az egyik recepciós helyére került, aki szerelmeskedés közben váratlanul elhalálozott infarktusban.

Ifj. Bába Kelemen feje fölött – amint apja válaszlevelét és egyben kérelmét elolvasta – összecsaptak a hazugság keltette hullámok. Ha nemet mond, befellegzett a saját fontosságáról kitalált mesének. A hasára ütött, rögtön válaszolt, hogy persze, persze, mi sem természetesebb, mindent megszervez, készülhetnek az éppen május végén esedékes nemzetközi kórusfesztiválra.

Tervet készített – ne fogjon ki rajta, jogot végzett magyar emberen egy ilyen pitiáner ügy! Másnap beállított a püspök titkárságára, hogy engedélyt kérjen a kórus fellépésére a templomban. Ott is mellészegődött a szerencse, benne volt a Teremtő keze! Mielőtt nekifogott volna mondókájának, megkérdezték tőle:

– A takarítási munkák ügyében jött?

– Persze, persze, mi sem természetesebb! – bólintott készségesen.

Mint kiderült, a katedrálisban elérkezett a szokásos nemzetközi kórusfesztivál előtti ablaktisztítás ideje, ami fölöttébb kényes feladat. Nem játék felmászni, lógni a levegőben. És ha az ólompálcákkal összefogott színes üvegelemek közül egy is megsérül, az hatalmas veszteség. Isten ments, erre gondolni sem szabad!

Gyakorlott ipari alpinista ablakmosókat keresett a templom, mert akik eddig végezték a munkát, azoknak a vezetője szerelmeskedés közben váratlanul elhalálozott infarktusban, és az emberei szétszéledtek.

Ifj. Bába Kelemen megegyezett a püspöki titkárság ügyintézőjével. A május 22-i hétfővel kezdődő héten, csütörtök estére patyolattisztaság lesz mindenhol.

Egy cseppet sem főtt már a feje. Milyen szerencse, hogy majdnem minden magyar diplomás takarítóként dolgozik Angliában! Kiterjedt ismeretségi körrel rendelkezett a szakmában. Se perc alatt összeverbuvált egy ipari alpinista ablakmosó brigádot.

Ifj. Bába Kelemen kapott egy kulcsot a katedrálishoz.

Olcsón, fejenként napi 12 fontért szállást szerzett a kórustagoknak a Salisburytől 12 kilométerre fekvő Cholderton Stonehenge ifjúsági szállóban, még a teltházas időszak előtt, épp a legmegfelelőbb időpontra, május 24-től 26-ig, három éjre.

Ifj. Bába Kelemen megírta apjának a részletes programot. Szerdán kirándulás Stonehenge-be, csütörtök délelőtt városnézés Salisburyben, délután fellépés a katedrálisban. Pénteken, május 26-án kirándulás. El, el, minél messzebbre el a valóságban akkor kezdődő Salisburyi Nemzetközi Kórusfesztivál ingoványos terepéről!, gondolta az alkalmi programszervező. Szombaton hajnalban indulás haza.

Munkahelyének költségére csináltatott néhány plakátot is. Ez belefér egy recepciósnál.

Ifj. Bába Kelemen nyugodt szívvel nézett mind az ablakmosás, mind a Hantahalmi Galambos Pál Református Vegyes Kórus jövetele elé.

Közben Bianka, ura segedelmével se perc alatt összeverbuvált egy huszonnyolc tagú kórust. A református iskola és óvoda pedagógusai, ha nem is buzgó lélekkel, de ájtatos arckifejezéssel azonnal mentek. Bianka megszerezte nyolc angol nyelvű kórusmű kottáját, és elrendelt heti hét próbát a tagoknak. Az új kórus az angoltanár segítségével sem birkózott meg a nehéz és hosszú szövegek kiejtésével, hogy a szólamok megtanulását ne is említsük.

Már majdnem füstbe ment a terv, amikor Bianka ismét a számítógép mellé telepedett, és a videomegosztón megkereste az angol kórusműveket a You Tube-on. Elsőnek Thomas Tallis If Ye Love Me című művét rendelte el a kórustagoknak hallgatásra legkevesebb napi tizenkét órában. Majd következett a többi mű, Leonard Cohen Hallelujah-jával bezárólag. Óvónők, tanítók, tanárok fülhallgatókkal feküdtek és keltek: jártak-keltek, danolásztak, dudorásztak, úgy tanultak, tanítottak. Biankának vezényelnie sem kellett, ment minden, mint a karikacsapás.

Két megbízható presbiter kíséretében Bokros Bianka elment az utazási irodába előzetes tájékozódás céljából. Hirtelen nagy zavar keletkezett, mert nem tudtak válaszolni az ügyintéző kérdésére, hogy az amerikai, az ausztráliai, esetleg az egyesült királysági Salisburybe kívánnak-e eljutni. Nem mindegy, hogy milliós repülőjegyekről van-e szó, vagy százezres nagyságrendű buszköltségről! Bianka szégyenszemre telefonálni kényszerült drága urának az ügyben eligazítást kérve. Nagy kő esett le a szívéről, amikor megtudta, hogy csak ide, a szomszéd Angliába kell utazniuk.

Felmerült egy újabb kérdés. Ki állja a költségeket? Mert a pedagógusokat még a kenyéradójuk sem kötelezheti, hogy a szállásra és az utazásra befizessenek több tízezer forintot. Így a nagytiszteletű kihirdette a vasárnapi istentiszteleten, hogy a frissen alakult Galambos Pál Református Vegyes Kórus meghívást kapott a híres-neves salisburyi katedrálisba, a nemzetközi kórusfesztiválra. Aki részt szeretne venni a rendkívüli eseményen, állja egy kórustag teljes költségét, és máris csatlakozhat. Megbeszélés aznap délután a gyülekezeti házban.

Megtelt a terem.

A nagytiszteletű elmondta, hogy a mindenható Úr segedelmével egy olyan rendkívüli esemény előtt állnak, amilyen még nem fordult elő Hantahalma történetében. Igaz, hogy annak idején jártak küldöttségben gróf Széchenyi Istvánnál a döblingi elmegyógyintézetben, megköszönni a legnagyobb magyarnak a Lánchidat, viszont az, hogy egy kórus eljusson Hantahalmáról egy ilyen jeles fesztiválra, példátlan és páratlan!

De hát a busznak is korlátozott a befogadó képessége, forgott fenn a fennakadás veszélye. Megoldották. Aki két pedagógus költségeit fizeti, csak az mehet. Tizennégy vastag pénztárcájú kálvinista férfi és nő vállalta ezt, azzal a kikötéssel, hogy ők is beállhassanak a kórusba a fellépéskor. Ez okozott egy kis fejtörést, hiszen a zsoltárkántáláshoz szokott énekesjelöltek egyáltalán nem tudtak angolul, ráadásul a You Tube-bal való tanulás módszeréért sem lelkesedtek.

Ez ne legyen kerékkötő: megegyeztek, beállhatnak a kórusba, majd tátognak.

Május 22-én nekivágtak a nagyjából kétnapos útnak. A tanulóknak tanítási szünetet rendelt el az iskola.

A franciaországi Calais kikötőjében a busz felhajtott egy kompra, s irányt vettek a kóristák a dicsőség földje felé. Csak nem költenek a drága Csalagútra!

Amikor meglátták a doveri fehér sziklákat, rázendítettek egy angol hálaadó dalra.

Az utasok megkérdezték tőlük, hogy törökök-e. Bianka sértődötten nézett, mire szabadkozni kezdtek, hogy csak a kiejtés miatt gondolták, mert tudták ők azonnal, hogy nem törökök, hanem románok.

Ifj. Bába Kelemen kimért udvariassággal fogadta nála fiatalabb mostoháját, majd elkísérte a kórust a Cholderton Stonehenge Youth Hostelbe. Aztán otthagyta a társaságot, ne érezzék, hogy pesztrálni kell őket!

Amikor délután Stonehenge-be értek, hatalmas örömben törtek ki. Meglátták a fellépésüket hirdető plakátokat ragasztószalaggal az oszlopok egyikére-másikára rögzítve. Volt, amelyiket a szél pártfogásába vette, sebesen röpítette a világba szerte. Fő, hogy „magyar nemzetközi” kórusként tüntették fel csoportosulásukat. Nem is hazugság, már az angolok is töröknek, románnak hitték őket a kompon.

Május 25-én délelőtt városnézésre mentek Salisburybe. Délután Ifj. Bába Kelemen bekísérte őket a katedrális melletti iskola éppen használaton kívüli tornatermébe, ahol az ipari alpinistáknak kijelöltek két helyiséget öltözőnek, illetve szer- és raktárnak. Egyiket a férfiak kapták meg öltözőnek, másikat a nők.

Az asszonyok letelepedtek a tornazsámolyok mellé a matracokra. Kipakolták piperetáskáikat. Húzni kezdték szemöldöküket, bajusz-, szakállszőreiket. A csoport ötvenéves üdvöskéje szívélyesen kínálgatta pehelyszőr-epilátorát. Senkinek nem kellett, ezért magasra emelve lengette, miközben fennhangon kántálta: – Nem kérek a használatért egy fillért se, vigye, akinek nem sima a bőre!

Krémpúdert, arcpírt, szemfestéket kentek magukra, és igény szerint egymásra. Fogselyemmel tisztogatták fogaikat. Előkerültek a körömlakkok is. Akadt, aki felszaladt harisnyáját kente – nehogy oda szaladjon, ahova nem kéne –, mások a lenőtt, töredezett körmeiket preparálták. Néhányan otthon felejtették rúzsaikat, szájfényeiket: szépészeti harci kellékek hadjárata következett – asztal sarkáról a közepére, kézről-kézre, combközépre. Hajsütés, tupírozás, grimaszolás a zsebtükrök előtt… Lakkfelleg, acetongőz burkolta be a kosárlabdapalánk hálós fémgyűrűit, a bordásfalak rúdjait.

Öltözködés. A csoport üdvöskéje kidobta kézilabda méretű szilikon kebleit, hátha a hallgatóság soraiban lesz, aki kedvet kap bedobni a kapuba. Az egyik élemedett presbiterasszony lehajította bokazokniját, hogy harisnyát húzzon. Hordóhasától nehezen tudta kivitelezni a mozdulatot. Narancsbőrös combján rengett a háj. Végül felállt, így próbálkozott. Kidülledt a nagy fenék. Buggyos bugyogóján szétrepedt a hasíték.

Épp akkor berontott közéjük kopogás nélkül egy korosodó férfi.

– Asszonyok, otthon felejtettem a protézisragasztómat! Nincs valakinek? Így nem tudok tátogni! – kiáltozott a szponzorpresbiter.

Sikítás, visítás, rikoltás. A nők magukra kapták fekete szoknyájukat, blúzukat, és kitessékelték az embert. Felpatentolták fehér csipkegallérjukat. Cipőt váltottak. A közös baj összekovácsol.

Elkészültek, sorba álltak, és átsántikáltak a katedrálisba, az évszázados ereklyék, a négy Magna Charta és egy 1386-ból való mechanikus óra nyugvóhelyére. A díszes sekrestyék labirintusában majdnem elvesztek. Ennyi remekművet puritán templomaikban sosem láttak. Feszületek aranykorpusszal, gyertyatartók. Faragott keményfa bútorok, süppedő perzsaszőnyegek.

– Hát mégsem annyira testvérvallás ez az anglikán! – dünnyögtek.

– Hol a kottám? – siránkozott egy asszony.

– Hol a hangvillám? – hadonászott Bianka.

Összeállt a Hantahalmi Galambos Pál Református Vegyes Kórus.

Skálázás.

Bevonultak a szentélybe. A tátogókon reteknyi cseppekben gurultak az izzadtságcseppek. Valami bűzlött, s nem Dániában. Az ablakok sokszínű üvegén átsugárzó fény, ó, egek, megvilágította a fényes arcokat, földöntúli látványt nyújtva. Felzengett a kórus.

Ifj. Bába Kelemen lefényképezte őket, és videóra vette a szereplést.

Szárnyalt a magasba a dallam. Az ott serénykedő, magyar ablakmosó ipari alpinisták szeme kidülledt. Mint a ritmust vesztett cirkuszi légtornászok, lógtak-lengtek ég és föld között, Istenre bízva magukat. Tátott szájukból csurgott a nyál, esőpermetet szórva a katedrális márványkövezetére. Milyen takarítók ezek? Így akarnak felmosni?

Más fellépő, sem közönség nem lévén, a koncert frenetikus sikerrel véget ért.

Mélyen meghajolt, és méltósággal kivonult a kórus. Nagy puszikat csattogtatva gratuláltak – a majdnemkarvezető Bokros Biankának és egymásnak.

Pénteken kirándulni mentek. Aznap este Ifj. Bába Kelemen videóra vette a nemzetközi kórusfesztivál megnyitóját és a tapsvihart, amellyel a közönség üdvözölte a rendezvényt.

Mindezeket összevágta a hantahalmi kórus produkciójának felvételeivel.

Az énekesek a programban rögzítettek szerint, május 27-én hajnalban beültek a buszba.

– Jaj, hol a díszoklevél? – kérdezte Bokros Bianka a mostohafiától.

– Mindjárt hozom – válaszolta a Milford Hall Hotel & SPA recepciósa, a magyar ipari alpinista ablakmosó brigád feje és zseniális rendezvényszervező majdnemdoktor.

Berohant a katedrálisba, keresett egy fejléces papírt, rányomtatta cirkalmas betűkkel, hogy a Hantahalmi Galambos Pál Református Vegyes Kórus első helyezést ért el a nemzetközi kórusfesztiválon. Néhány pecsétet, amit meg tudott kaparintani, rácsapott, és nyargalt vissza mostohaanyjához.

Ifj. Bába Kelemen a manipulált videót feltette a You Tube-ra.

Mire hazaérkezett a kórus, már az egész Hantahalma látta a felvételt. A csillagos ég alatt fáklyás menettel fogadta őket a város népe. A helyi tévé, rádió, újság meginterjúvolta őket, majd fogadást rendeztek tiszteletükre a városháza dísztermében. Az első helyezést igazoló oklevelet aranykeretbe foglalták, és kifüggesztették a gyülekezeti ház főfalára. Meg is koszorúzták.

Bábáné Bokros Bianka soron kívül megkapta a díszpolgári címet. Máris készülhetett a másik két Salisbury-be.

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.