Ugrás a tartalomra

Jelige: A rövid messzelátó – Alternatív teremtés

Kezdetben teremté Isten a nagy Bummot.

És monda Isten: Legyen világosság: és gyertyát gyújta.

És látá Isten, hogy jó a világosság, bár gyertya helyett kellék majd villanykörte; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől: és lőn este és lőn reggel, első nap.

És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétségre így legyinte: ó, Istenem!

És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, amely elválassza a vizeket a vizektől.

Teremté tehát Isten a mennyezetet, de gyorsan rájöve, nem kell a vizeket a vizektől elválasztani, pláne mennyezettel nem, neveté magában. És úgy lőn. Lőn este, és lőn reggel, második nap.

Nevezé Isten a szárazat száraznak; az édeset édesnek nevezé. És látá Isten, hogy ez jó, de töprengék, mi az, mi hiányos. Ezért teremté Isten a félszárazat és félédeset, a vöröset, fehéret és rosét.

Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge füvet, maghozó füvet, gyümölcsfát, amely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint. És vakará Isten a fejét, hogy mag legyen előbb vagy gyümölcsfa. És lőn mindkettő egyszerre, lőn biztos, ami biztos.

Hajta tehát a föld gyenge füvet, maghozó füvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, amelynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó, de még jobb lett volna a gyenge helyett erős füvet teremteni vala. Gondolá Isten, ha már magával így kibabrálék, minden reggel és este locsolhatá a gyenge füvet.

És lőn este és lőn reggel, harmadik nap.

És belekontárkoda a nagy Bumm az alkotásba: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától.

És nagy Bumm beborozá a száraz fehérből és jókedvre derülék: a világító testeket porszemnyivé kicsinyíté és rajzolá rájuk medve, delfin, göncölszekér képeit. És úgy lőn.

Teremté tehát a nagy Bumm Isten megbízásából, még több üres üveg mellett heverészve a két nagy világító testet: a nagyobbik világító és fűtő testet, hogy majdan támogattassék minden naptej gyártó és a kisebbik világító testet; és a csillagokat.

És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre;

És látá Isten, hogy minden jól alakul.

És lőn este és lőn reggel, és nagy Bummnak lőn másnaposság, negyedik nap.

És monda Isten: Pezsdűljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől; és jacuzzit rendelé.

A madár is sokasodjék e földön s visszafogá a rántotta evést.

És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok, és sokasodjatok.

Isten erősen gondolkodá, lezárja-é az ötödik napot, végül nemet dönték.

Még nem lőn este és nem lőn reggel, ötödik nap.

Monda az Isten: Hozzon a föld élő állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint. És úgy lőn.

Száz vöröshangya elbóklászék és Istent jól megcsípé, melytől viszketék erősen és eszébe juta Istennek, hangyászsünt teremteni elfeledett vala. Isten teremté hát vakarózva a hím hangyászsünt négy makkú hímszervvel és teremté a nőstény hangyászsünt kétágú hüvellyel. Azt is megáldá: szaporodj és sokasodj és Isten rájuk kacsinték!

Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemök szerint. És látá Isten, hogy jó.

És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, de kevésbé jóképűnek.

Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, de kevésbé jóképűnek: férfiúvá és asszonnyá teremté őket. A teremtésbe csekély hiba csúszék: Isten az emberek közé még egyszer megteremté a barmokat.

Isten megáldá őket, a barmokat duplán és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet; uralkodjon minden ember magán és ne máson, de meg ezt egy sem érté.

És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó füvet az egész föld színén, és minden fát, amelyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül.

A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, amelyekben élő lélek van, a zöld füveket adom eledelül. A tigris, az oroszlán és a gepárd emiatt tiltakozék. Nem is pont úgy lőn.

Látá Isten, hogy minden, amit teremtett vala, ímé igen jó. Immár lőn este és lőn reggel, ötödik nap.

És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege.

Mikor pedig elvégezé Isten hatodnapon az ő munkáját, amelyet alkotott vala, megszűnék a hatodik napon minden munkájától, amelyet alkotott vala és megszűnék minden stresszétől, mely felgyülemlett vala.

És megáldá Isten a hatodik és a hetedik napot, és megszentelé azokat; mivelhogy azokon szűnt meg vala minden munkájától és stresszétől, melyet teremtve szerzett vala Isten. És jóízűn neveték Isten nagy Bummon, kinek nélküle ugyanez évmilliárdokba telék.

És látá Isten, jól döntött, hogy meggondolá magát és nem egy, de két nap is megpihenék, majd kissé elgondolkodá: „ha én egy nap alatt teremtém vala mindezt…”

 

 

Vendégnapló

1. NAP

Szétvet a düh! Még ilyet! Legalább ezerszer elmondtam a gyereknek, hogy az étel nem játék! De nem, nem, nem, ő nem ért a világos beszédből! Egyszer a szőnyeg csokis, máskor a nagypapa fogsora spenótos. És mi a legújabb? A konyhaszekrény, teleszórva köménymaggal. Fiókok, lábasok, tányérok, poharak, tálcák! Holnap elbeszélgetünk, jómadár!


2. NAP

A legfelső fiókban is köménymagokat találtam. Fel sem éri a gyerek. Hogy csinálja? Jobb lesz, ha elzárom a létrát! Hiába, na, résen kell lenni.


3. NAP

A létrát elzártam a fészerbe. A köménymagot összeszedtem. Gond letudva. Nyugalom, végre... és egy fenséges lakoma: hurka, héjában sült krumplival. Jut eszembe, a káposztát majd elfelejtettem. Köményes káposzta, a kedvencem! Hámm-hámm!


4. NAP

Újból köményes tasakot borogatott a fiam. Jó, ennyi, a türelmemnek vége. A létra mellé került a kömény is. Most próbálkozz, ördögfajzat! Egy, kettő, három, mély lélegzet, nyugalom. Négy, öt, hat, levegő kiereszt, nyugalom. Ez tényleg működik valakinek? Ha hazajön, istenemre, megbúbolom!


5. NAP

Átugrott a Józsi egy sörre. Természetes lazasággal, ahogy szokta, nyúl a korsókért. Nézi, nézi, röhög, aztán odavágja kendőzetlenül, mint mindig: „Te! Nálatok is egérszar van?”


5. NAP, ESTE

Az internetet böngészem. Józsinak nagy a pofája, de ráhibázott.


6. NAP

Ebédszünetben kiosontam a nagybevásárlóba. Háromféle csapdát szereztem be: humánusat (adjuk meg az esélyt szerencsétlen állatnak!), mechanikusat, és ragasztósat. A lángszórón még gondolkodom (ha mégsem a fairplay mellett döntenék).

Itthon háborús övezet fogadott. Egérürülék a hűtő tetején, a mikro mellett, a kenyértartóban, a résnyire nyitott mosogatógépben. A konyhaszekrényt nyomban kipakoltam. A lábasok mentes övezetbe kerültek: a fürdőkádba. A sütő új funkciót nyert: kineveztük élelmiszer raktárnak. Minden a feje tetejére állt!

Hiába folyt ki a szemem a tizennyolc „Egércsapda: csináld magad” videótól, a mechanikus csapdákat nem sikerült beállítani. A ragasztósat ellenben igen. Elsőosztályú anyag! Nyúlik, mint a fene! Az esti imádságban kitartóbb voltam, mint valaha!


7. NAP

Munkahelyi menü: sült csirkecomb köményes káposztával. Ma fogyózom.


8. NAP

Józsi átjött beállítani a mechanikus csapdákat. Persze vagánykodott: „Figyelj jól, apukám, egyszer mutatom!” Na ja, egyszer! Józsi, Józsi! Naná, hogy neki se ment! Bal mutató- és jobb gyűrűsujja bánta, de legalább tudjuk, hogy a készülék működik! Azaz... működne.


9. NAP

Végre, végre! Tíz csapda várja kedves vendégét a bejáratnál. Józsi felesége félszemmel, két perc alatt felállította az összes csapdát! Könnyű neki! NAV ellenőrként nekem is rutinból menne! Lényeg a lényeg, a konyhában már feszül a molinónk: „Reszkessetek, egerek!”


10. NAP

A csapdák érintetlenek maradtak. Délután Józsi dörömbölt türelmetlenül az ajtón. Azzal állított be, hogy megvan a tuti. Az egerek nem bírják a zajt, szóval csináljak fülsiketítő zenét. Hülyeségnek tűnt, de hát ki tudja? Egy hangszer van itthon, kipróbáltam. De csak rágerjedtek a mocskok, most még több a jövés-menés! Épphogy csak vissza nem tapsoltak! Soha többet cintányér!


11. NAP

Kaki a könyvespolcon. Művelt egyeddel van dolgunk. Kinyitottam neki a Háború és békét. Ha szerencsém lesz, belemélyed vagy belealszik. Olvasás közben megfogom.


12. NAP

Egerünk átrágta magát a köteten. Más taktika kell.

 

13. NAP

Ma rájöttem, hol az egér törzshelye. Új, rafinált csapdákkal kedveskedtem neki a közlekedő útja mentén.


14. NAP

Az egér megneszelte a szándékomat. Lapított a nyomorult. Talán egy kis noszogatás kell neki – gondoltam, s nem sokkal később már együtt énekeltem Hofival. – Találkozás a régi egeremmel... – nyávogtuk, a nótaszó persze nem tette meg a hatását. Nem maradt más, ez az utolsó esélyem, gondoltam, majd gyorsan előkerestem a tévés archívumból a szöuli olimpia felvételét. Immár ketten biztattuk ordítva a kis jószágot, én meg a Vitray: „Gyerünk, egér! Gyere, kicsi lány!” És lássatok csodát, az egér nagyokat tempózva a csapdába rohant. Kis puffanás. Nagy csend. Vége. Végre.


15. NAP

Vasárnap. Visszatért minden a rendes kerékvágásba. A konyhaszekrényt alaposan kisuvickoltuk, az edények visszakerültek a helyükre. Békeidő, csodás hétvége! Épp nagyot nyújtózom, mikor a feleségem odaszól a gyereknek: „Jancsi! Te öntötted ki a köményt?” Úristen, megint kezdődik?

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.