Ugrás a tartalomra

Jelige: A tanár – A tanár is ember

Ki kell ábrándítanom mindenkit, aki eddig ebben hitt. A tanár is álmos – alszik, éhes – eszik, szomjas – iszik,  sőt, épp oly szükségletei vannak, mint bárki másnak.

A magyartanár még egyszer megnézte, melyik osztályban lesz a következő órája, azzal kilépett a tanári ajtaján a folyosóra. Órájára nézett és elégedetten konstatálta, hogy van még elég ideje arra, hogy a mosdót is gondtalanul felkeresse. Megindult a kérdéses helyiség felé. Ekkor egy középkorú nő keveredett az útjába.

  Bocsánat, Pepi Tanár Úrhoz van szerencsém?

  Igen, Asszonyom, így hívnak a gyerekek a hátam mögött... ez a gúnynevem.

  Jaj, bocsánat! De milyen kedves becenév! Igazán látszik, hogy szeretik a Tanár urat a fiúk!

  Igen, Asszonyom. Miben segíthetek?

  Kedves Tanár Úr! Az én Jancsikám ügyében szeretném a segítségét kérni!

  Amennyiben?

 Tudja, szegény, olyan gyenge fizikumú, tornából fel is van mentve...

 Nem én vagyok a tornatanára...

 Tudom, persze... – folytatta az Anyuka –, meg aztán a reál tárgyakban sem erős...

 Azt sem én tanítom.

Az Anyuka rendíthetetlen volt.

 A fizikából közepes, a matézisből egy kegyelem kettese van...

 Talán a biológia, vagy a kémia?

 Látja Tanár Úr, hát ott is bukdácsol...

 Nem kell mindenkinek érettségiznie – próbálta rövidre zárni a beszélgetést a Tanár –, annyi jó szakma van még a világon...

 De mondtam, hogy az én Jancsikám olyan gyenge fizikumú...  még hogy kalapácsot emelgessen!...üssön vele!... vagy szántson, vessen... na nem! Azt az én Jancsikám ne csinálja!

 Akkor nem értem, miben segíthetek, Asszonyom?

 Talán a humán tárgyaknál lehetne több jóindulattal...

 Lehet, ott a történelem, az érdekes tudomány és a könyveket nem is olyan nehéz emelgetni...

 Jaj, de az a sok történelmi esemény, csata, név, évszám! Hát az aztán igazán megterhelné szegénykémet!

 Tanácstalan vagyok. Mire gondol még Asszonyom?

 Hát az irodalomra! Ott minden szubjektív... ott lehetnek eltérő, egyedi vélemények... meglátások, meg miegymások, nem gondolja, Tanár Úr?

 Esetleg a mű ismerete nélkül is?

 Úgy van!

 És mit gondol, milyen foglalkozása legyen Jancsikának? Netán író? Vagy kritikus?

 Hát nézze! Ha irodalomból sikerülne csupa jó jegyet kapnia, igen gyenge fizikai és szellemi adottságokkal... én úgy gondolom... persze, csak ha Maga is egyet ért vele... – kis szünetet tartott – lehetne akár magyartanár is!

A Tanár egy pillanatra „lefagyott”.

 Nézze, Asszonyom, nagy szükségét érzem, hogy ezt a dolgot komolyan átgondoljam. Köszönöm, hogy megtisztelt bizalmával, majd meglátom, mit tehetek a fia érdekében.

A Tanárnak még lett volna mondanivalója Jancsika édesanyjához, de a szükség már erősen szólította. Így inkább erősen visszatartotta magát.

 Ne legyen kishitű, Tanár Úr! Jancsika sorsa az Ön kezében van! Nem érzi ennek felelősségét? – erősködött az anyuka.

 Bocsánat, nekem most sürgős dolgom van még! – mondta, és otthagyta az Asszonyt. – Csak tudnám, melyik az a Jancsika! – tette hozzá magában. – Persze, jobb neki, hogy nem tudom!

Ebben a pillanatban megszólalt a csengő, ami a szünet végét jelezte. A Tanár végső elkeseredésében nem adta fel eredeti célját és sietős léptekkel elérte a mellékhelyiséget.

Dolga végeztével megkönnyebbülten lépett ismét a folyosóra. Hirtelen szemben találta magát az Igazgatóval.

 De Kollega, kérlek – szólította meg –, már rég becsengettek! Nem hallottad? És Te még itt, a folyosón?

 De igen, kérlek, csak tudod... – kezdte

 Nem, nincs idő magyarázkodni! Iskolánkban a legfontosabb a pontosság! Mit látnak ezek a diákok, ha már a Tanár is késik az óráról! Most még elnézem, nem teszem szóvá a tantestületi ülésen, nem kapsz figyelmeztetést, de ez az utolsó eset! – mondta az Igazgató, és belépett a mellékhelyiségbe.

 Lám, az Igazgató is ember! – állapította meg a Tanár.

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.