Szemesnek áll a világ. De hány féle szem van? Van mandulaszem, macskaszem, sólyomszem, tyúkszem, babszem, üvegszem, pápaszem. Érdekes paradoxon a vakszem (azaz a halánték).

A legtitokzatosabb a varázsszem. „Az a szép, akinek a szeme kék”, pedig a kék szem egy alig pár ezer éves genetikai mutáció. A szem – mint maga a viselője – mintegy negyven évre van hitelesítve. Ő a homo paciens, a szenvedő ember. Utána a látási zavarokon már nem kell nagyot nézni, bár ez is nézőpont kérdése. Ebből a szemszögből nézem én is, mert az enyém is elég öreg szem,  amióta öregszem! Szerencsére, mára már feltaláltak mindenféle technikai segédeszközt a rálátás korrigálására. A szemtelen nem vak. A szerelem az!

Jól - rosszul, a látás optikai javítására, egy ibolyakék szempár ibolyán inneni és túli sugarai elleni védekezésre. Létezik cilindrikus, szférikus, bi- és multifokális, fényre sötétedő, olvasó-,  munka-,  sport-, nap-, sí-, búvár-, motoros-, heggesztő-, operáló-  és főleg divatszemüveg. A  hegesztő  szemüveg megvéd a szikráktól, munkavédelmi szemüveg megvéd a munkától. Nem mindegy! Az sem, hogy szemüveg vagy üvegszem. Utóbbi is üvegből van, amúgy nem látsz át rajta.

Nevezték változatosan az évszázadokon át, olvasólencsének, nagyító üvegnek, monoklinak, lornyonnak, okulárénak, csiptetőnek vagy pápaszemnek. Mind újabb csoda szemüvegek jelennek meg, polarizált és még mit tudom én mi minden féle háromdimenziós szar technikák (oroszul kákájá tyehniká). A szomszédomtól,  Happy Endrétől hallom, hogy amikor már annyira nem látott, hogy a fülébe öntötte a kávét, szakmai segítséget vett igénybe. Elment a recepttel egy szemrevaló optikushölgyhöz, aki megmutatta neki a szebbnél jobb legújabb csodákat, míg végül kiválasztotta azt, amelyik legjobban tetszett. Csak akkor szűkült be a látószöge, amikor meghallotta az árát.

„Micsoda, ki látott még ilyet! Három havi fizetésem? Hát ez hogy lehet?”

„Tegye csak fel az orrára és nem kérdez többet ilyeneket. Ez egy speciális varázsszemüveg!”

„Már hogy lenne az? Szemüveg az szemüveg! Nézze meg az ember!”

„Tegye csak fel az úr, aztán majd meglátja, ez egy különleges technika!” Hát feltette, hogy szemügyre vegye vele a világot, olyan nagyra nyílt a szeme, hogy tátva maradt a szája. Amikor felnézett, ott állt vele szemben karnyújtásnyira a csinos optikus hölgy anyaszült meztelenül. Szem-szájnak és .... egyébnek ingere.

„Nahát, ez különös!” – dörzsölte meg a szemét Endre szemüveg nélkül. És a hölgy megint fel volt öltözve. Hitetlenkedve tette fel újra az orrára, és a hölgy megint pucér lett.

„Ilyen nincs! Megveszem szemrebbenés nélkül! Kerül amibe kerül. Az ára fölött szemet

 hunyok!”

A buszon már a vezető is ugyanolyan pucér volt, mint a beszálló diáklányok.

„Megéri a pénzét” – összegezte, és már dörzsölte a kezét. Alig ért haza, berontott a hálószobába és ott találta a feleségét, pucéran persze, amin nem csodálkozott. Ott találta a barátját is, természetesen azt is pucéran. Jót mulatott az eseten, mert tudta, hogy a varázsszemüveg teszi. Levette, hogy eldicsekedjen vele a többieknek, és mit látott? Még mindig pucéran voltak.

„A francba!” – nézett ferde szemmel. Mondanom sem kell, mennyire elszomorodott, amikor rájött, hogy becsapták. „Alig vette meg a fránya pápaszemet, máris elromlott!” – vette tudomásul Endre.

Az éleslátás az életkorral tompul, és már kétezer évvel ezelőtt a római Seneca sztoikusan rájött, hogy egy vízzel telt edény gyújtópontján át nézve a betűk nagyobbak lesznek. Ezt a gyújtópontot használta fel Archimédesz is, aki a nap sugarait nyalábba gyűjtve felgyújtotta az ellenséges perzsa flotta vitorláit. Később a muránói gyöngykészítők figyeltek fel az üveggömbszelet nagyító hatására.   A Kohnvex és Kohnkáv lencséket a Szentföldön, Izraelben használták. (Mára megjelent a Kohntakt lencse). Majd a szentéletű angol ferences, Roger Bacon készítette el az első olvasólupét, amit a szentírásra tett, a kódexmásolás, iniciálé- és miniatűr festéshez. A pápai rövidlátás korrigálására készült el az első homorú üveg, egy kuriózumnak számító, díszes kivitelű optikai

eszköz X. Leó számára a XV. században. Innen a pápaszem elnevezés. Hazánkban a majdnem pápává választott szatmári zsellérfiú, Bakócz Tamás esztergomi érsek, országbíró hozta be Rómából (ezért a mondás, „szemüveget a bírónak”), majd Mátyás nápolyi neje, a divatos Aragóniai Beatrix hozta divatba. Azelőtt vak vezetett világtalant. Vakbottal, amit nálunk Vak Botyán honosított meg. Ma már tudjuk, hogy a rövidlátás a karotinhiányra vezethető vissza, a répában előforduló A-vitamin hiányára. Ez érthető, mert még nem láttam szemüveges nyulat.

A pápaszem feltartóztathatatlanul (fujj, micsoda szó, leírni is szörnyű) megindult világhódító útjára. Viselik pápák, papok, mindenféle tanult emberek, filmsztárok és kígyók. Az intellektus ismérve, külső kelléke.

Volt Cegléden egy bácsika, Boldog Bandi bácsi. Olyan rövidlátó, hogy nem találta meg a hazautat a kocsmából. Elküldte az asszony Pestre egy körúti optikushoz, a Corvin mellett, hogy nézesse meg a szemét. Kérdezte is, merre van a Corvin, így c-vel.

„Ez nem corvin c-vel. Ez korvin k-val. Hát hová valósi maga, hogy ezt sem tudja?

„Én? Hát én keglédi vagyok, kérem!”

„Az nem Kegléd, az Cegléd! Hát ennyit sem tudnak ottan Cegléden?”

„Na tudja maga, mit tudunk mi ott Cegléden? Hogy maga meg hekkelje a cúrva annyát, de ne engem”.

Félve lépett be az optikába, és a vidéki ember bátortalanságával süvegelte meg a hölgyeket.

„Mi tetszik a bácsinak?” Körülnézett, de nem sokat látott, mert vaksi volt.

„Hát csak nézek, de nem látok. Lehet-e itt még valamit tenni?  Nem nagyon hiszem!” – szomorkodott tovább.

„Tessék csak ide leülni, aztán majd megnézzük.” – És tettek az orrára egy profi keretet, amibe különböző szemüveglencséket lehet csúsztatni.

„Most mit lát?”

„Nem sokat!”

„És most?”

„Ez már jobb!”

„Hát most?”

„Ez még jobb!”

„Most, most! Hagyja ezt! Hát ez nem igaz! Ez tökéletes! Csoda történt! Látok megint? Hát ez most újra olyan, mint tizennyolc éves koromban. Mi ez? Hogy hívják ezt a csodát?” – áradozott ceglédi tájszólásban Bandi bácsi.

Persze az optikus hölgyeknek tetszett a túláradó, hitetlenkedő elismerés, és

megértően mosolyogtak.

„Ez egy pápaszem, bácsika! Pápaszem! Érti?”

„Hát hogyne érteném, pápaszem! Hát ez csodálatos! Mondják kedves, pápafütyijük nincs?”