Ugrás a tartalomra

Ady145 – a zene hangjain

A korábbi évek jeles Ady-évfordulóihoz hasonlóan idén sem maradt el a megemlékezés a költőről, aki 145 éve született. Az est középpontjában a zene állt, de számtalan izgalmas mozzanat hangzott el a költő életéből, versei keletkezéstörténetéből is – a katarzis nem maradt el, ahogy azt a szervező Nagy Angélától már megszokhattuk.

 

Az Ady145-est megálmodója, rendezője, háziasszonya az „Ady Endre költészetét kedvelők” Facebook-oldal és -csoport alapítója, Nagy Angéla volt, aki szinte egyenesen Érmindszentről, Ady Endre szülőfalujából érkezett, ahol egy zarándoklaton képviselte a magyarországi Ady-rajongó közösséget.

Mivel az Ady egykori kedvelt törzshelyének számító Andrássy úti Három Holló már a múlté – legfeljebb méregdrága táskákat vásárolhatnánk a helyén –, a maga korában nem kevésbé hírhedt, budapesti Király utcai Három Rózsa kétszáz éves pincefalai adtak helyszínt a különleges irodalmi rendezvénynek. E megemlékezéseknek immár hagyománya van: sokan emlékezhetnek az Ady100-, Ady101- és Ady140-estekre. Már csak azért sem hagyományos műsoron vehettünk részt, mivel a tematika az Ady kedvelte nóták és a versek kapcsolatára épült „Ady és a zene” alcímmel. Nagy Angéla izgalmas bevezetőjében számos példát említett, milyen meghatározó volt a költő életében a muzsika akár Nagyváradon, akár Pesten. Dankó Pistával való jó barátsága közismert (ez versekre is ihlette), de Révész Béla vagy Bölöni György társasága éppoly sok muzikális élményt hozott számára. Nem beszélve a párizsi vagy pesti éjszakákról... Jómaga így vallott erről Poéta és publikum című írásában: „Érdekes, hogy a muzsikosok voltak hamarosan az én legjobb embereim, azaz emberfajta, mely hitem szerint a legtöbb naivságot, becsületességet és istenséget hordoz magában...” – idézte Nagy Angéla a költőt.

A szervező és az est moderátora, Nagy Angéla

Ez az „emberfajta” szerencsére az esten is képviseltette magát a fellépők, Balázs László Gábor színjátékos-előadóművész, Balázs Gergely hegedűművész, valamint Joó Lajos népzenész révén, akik virtuóz előadásmódjukkal újra és újra költészet és muzsika közös világába repítették el a hallgatóságot. Így többek között a Kocsi-út az éjszakában című verset Balázs Gergely hegedűművész kísérte hangszerével rendkívül szuggesztív módon, amire kiválóan rímelt az est vége felé Joó Lajos népzenész gitárral előadott feldolgozása, a Krisztus-kereszt az erdőn. Bár nehéz volna kiemelni egyetlen csúcspontot a műsorból, mégis, amikor Balázs László Gábor Az ős Kaján-szavalatát Balázs Gergely kísérte, hegedű és vers nemcsak hogy teljes összhangban működött, de szinte összefonódott egymással.

A produkciókat remekül kötötte össze és egészítette ki Nagy Angéla Ady zenével való kapcsolatáról szóló történetekkel, visszaemlékezés-részletekkel, versek keletkezéstörténetével – Az ős Kajánról, a Krisztus-kereszt az erdőnről, A fekete zongoráról. Megtudtuk többek között, hogy Az ős Kaján Tóth Árpád szerint „azok közé a szenzációk közé tartozik, amik miatt érdemes végigélni ezt a bús földi életet”, Schöpflin Aladár szerint pedig ez a vers „egyetlen kompozícióba összefoglalja [a költő] egész eddigi életét, mindazt, amit érzett és gondolt, amivel harcolt, amit szeretett és gyűlölt, amire vágyott, és amiről lemondott, lényének minden titkát”. A fekete zongora keletkezéstörténetének érdekes momentuma, hogy a dunavarsányi Vészi-birtokon a házból kihallatszó hegedűszó ihlette Adyt a vers megírására. Az est egyik legizgalmasabb pillanata volt, amikor Balázs Gergely hegedűművész e ponton kiment a teremből, és az előtérben leülve játszott el egy hasonló dallamot, amelyet Ady hallhatott annak idején. A beszűrődő halk hegedűszó szinte elrepítette a közönséget az 1907-es Vészi-birtokra... A Krisztus-kereszt az erdőn című vers háttértörténete részeként pedig meghallgathattuk, hogy a költemény arra az ellentmondásos apa-fiú viszonyra enged következtetni, amelyben Adynak része volt. A költő édesapja, Ady Lőrinc magának való, keményfejű emberként sok nehéz pillanatot okozott fiának. A versben apa és fia egyek a merész röpülésben, a fiatalos jókedvben s a szilaj kálvinistaságban, ám az „Apa, fiú: egy Igen s egy Nem” sor alapvető szembenállásukat is jelzi. A megzenésített vers népies dallammal, gitármuzsika révén csendült fel a prózai részek után.

A menekülő lovas című vers gitáron

A versek hangszeres megszólaltatása mellett nem kisebb élmény volt, amikor Nagy Angéla kérésére Balázs Gergely eljátszotta saját szerzeményű valcerét, amelynek Papp Viktor-féle változatát a költő vagy százszor elhúzatta magának a 36. születésnapján a Hűvösvölgyben. Nem más ez, mint a Szekérnóta, de köteteiben mint Eldobott szerelem, illetve Papp Viktor Valceréhöz címmel szerepel... Balázs Gergely alá is énekelte saját zenéjéhez a strófákat, ez a dal tehát így, ebben a formában még sehol nem volt hallható.

Adyról lévén szó természetesen a szerelmes blokk sem maradhatott ki az est témái közül. Nagy Angéla számos érdekes adalékot osztott meg a költő életét meghatározó három asszonyról: Lédáról, Dénes Zsófiáról és Boncza Bertáról, azaz Csinszkáról. Meghallgathattunk egy Csinszkára nézve cseppet sem hízelgő jellemzést Lám Béla (Csinszka Ady előtti udvarlójának) tollából is: „Ady Endre nem akart házasodni. Még alig lépett ki a kegyetlenül szép és fontos kapcsolatból Lédával, amikor rázúdult egy, a kamaszkorból alig kinőtt gyereklányféle rajongása. (...) Ady Endrének fogalma sem volt róla, milyen vadnak lenni. Világéletében ő volt a vadász, aki elejtette zsákmányait, s most bizony ő lett, aki rabul esett. Végig egy tizenéves, ambiciózus, nagyravágyó, unatkozó kis dzsentrilány fogta az »ezüst szál« végét, s kormányozta a világéletében szabad, öntörvényű és önálló ember zabláját. Ady úgy el volt telve az elmúlt, a Léda-szerelem fájdalmával, az érintés közelségébe került nagy háború rémével és saját szellemeivel, hogy a »kislyány« manipulációiból csak azt látta ki, ami éppen felvidította hétköznapjait, elfeledtette vele félelmeit.”

Ihletett pillanatok

Szó esett még az esten Ady Endre gyerekkori iskolatársa, barátja, a hegedűművész (később zenetudós) Pap Viktor visszaemlékezéseiről; a Szeretném, ha szeretnének című kötetről és a megszületése idejére eső krízishelyzetről; az első nagyváradi „mérgezett csókot” adó Rienzi Máriáról, és még számtalan érdekességről Ady életéből. Nagy Angéla zárszavában felhívta a figyelmet: ne hagyjuk abba a költészetre való rácsodálkozásunkat, ahogy a zenehallgatást sem. Hiszen lelkiekben mindkettő gazdagít, és a mai vészterhes időkben jelentős megtartó erővel is bír. „Bízom benne – fogalmazott a fáradhatatlan szervező –, hogy Ady Endre költészetének népszerűsége töretlen marad, amíg magyar szó hallatszik a Kárpát-medencében.”

A művészek meghajoltak... de még nem búcsúztak közönségüktől

A másfél órás műsort vastapssal jutalmazta a közönség, s persze senki sem távozott azonnal, hiszen Angéla érmelléki utazásáról ízletes házi borokat hozott magával. A jelenlévők hozzájuthattak az Irodalmi Jelen novemberi számához, melyben többek közt Nagy Angéla emlékezetes írása olvasható egy meghatározó Ady-élményéről. A közönség – s egyben baráti közösség –, melynek soraiban többen ültek a néhány hónapja létrejött Intés az Őrzőkhöz Kulturális és Művészeti Egyesület tagságából, még hosszan beszélgetett a helyszínen művészetről, kultúráról, Ady mának szóló üzeneteiről és közös célokról: hogy legyünk őrzők a strázsán. E kötetlen együttlét alatt Balázs László Gábor még előadta József Attila Tiszta szívvel című versét, Joó Lajos pedig egy a capella módban elénekelt Ady-verssel, a Kis karácsonyi énekkel varázsolta el a hallgatóságot, és hangolt rá mindenkit a közelgő ünnepi időszakra.

Kapcsolódó anyag:

Nagy Angéla: Ady 145 – Álom és valóság

További fotók a lapozható galériában!

A tudósítás megszületéséhez köszönettel tartozunk Nagy Angélának.

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.